Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

1-2. szám - Zságyin P. F.: A Balkas-tó biológiai termelőképessége növelésének útja

Hidrológiai Közlpny. 32. évf. 1952. 1 -2 sz. 59 Ribnoje hcrajajüítvo, 1950. JV" 10. p. 39—42. A Balkas-tó biológiai termelőképessége növelésének útja ZSAGYIN. P. F.: A Szovjetunió egyik legnagyobb tava, a Balkas-tó csak igen gyengén van halakkal népesedve. Hét halfaj van itt: Acipenser nudiventris, Cyprinus carpio, SchízoIhorax pseudaksaiensis, Scli. argenlatus, Diplophysa strauchi. I). labiata, Perca schrenki, tehát egy tok-, egy ponty-, két márna-, két esik- és egy siigérféle. A tok és a ponty nem régen van » tóban. A pontyot ennek az évszázadnak az elején telepítették be, a tokot 1933—35. években akkümatizálták. Domracsev a tó keleti részén, az Ajakiza folyó torkolatánál a Phoxinus polljakowit és a szibériai koncért, a Leuciscus leuciscus baicalensist találta. Az utóbbi években ezek a halak egyálfcallán nem voRak megtalálhatók és a folyóból kerültek ide. Így tehál a tó eredeti halállományát öt halfaj alkotja. A balkasi halászat Ihárom halfajra alapozódik: ponty, balkasi márna és a balkasi sügér, melyek közül az utóbbi kis értékű hal, inért igen lassan nő és nem a legjobb ízű. Természetesen új halfajok akkli ma ti zálásá v a 1 a Balkas halfaunáját meg akarták javítani. A tónak fajokban szegéin- népesediíse arra enged következtetni, hogy a tóban van szabad ökológiai tér. melyet új fajokkal lehet kitölteni. Ezt szolgálta a tó ponttyal való benépesítése. 1914—15. években Alma-Ata város melletti halastóból hoztak ide pontyokat. Már az 1920-as évbeiv a ponty annyira elszaporodott, hogy halászták és 1930-tól kezdve ez a halászat fő hala^ A Balkasnak ponttyal való beni.'pesíthetőségét A. N. Nvikolszkij már 1885-ben említette. A 30-as években megkísérelték, a lazacféléket, a márnát és a tokot mesterségesen szaporítani. 1930—31. években az Ili folyóban Ili jszkn.'l 18 ezer dsirab fiatal aralimárnát (Barbus brahic&ephalus) bocsátottak be, mélyek 3—30 cm hosszúságúak voltak. Ezután a kihelyezés után az első években ennek a halnak egyetlen példánya, egyetlen fiatalja sem volt megtalálható a Balkas-tóban. 1935-ig a márna a Balkasban nem terjedi szét. 1933—35 között a Lepszi folyó torkolatába helyezlek ki 23.449.000 csudi-maréna (Goregonus levarelus maraenoides) ikrát, és 4,084.000 db ludagaá marena (C. 1. ludoga) ikrát, melyeket a volchovi Ihaltenyésztő telepről hoztak. 1934-ben és 1935-ben a tó keleti részein találtak néhány marénál hálóban, de a következő iévekben a Balkasban egyetlen egyszer sem volt többé megtalálható. Ennek a három halfajnak a tenyésztése a Balkasban nem járt sikerrel. Ezt a marenék esetében azzal lehet magyarázni, 'hogy a> Balkas-tó vize nyáron felmelegszik, ezek pedig hideg kedvelő fajok. A márnánál az lehet a magyarázat, hogy nem volt alkalmas ívóhely az elszaporodására és kevés volt szá mára a táplálék. Az arali tok akklimatizálása sikerrel járt. 1933—34. években Ilijszknél az Ili folyóba helyezlek ki 289 db ivarérett példányát 95—162 cm és 6—32 kg súlyban. Már 1934 nyarán megállapítható volt a tokok jelenléte a tóban, a következő év tavaszán ezek fiataljai mind az Iliben. mind a Balkas nyugati részén fellelhetők voltak. A halászati felügyelők szerint azonban magában a tóban csak igen gyéren fordulnak elő, ott is inkább a;z Ili folyó deltája környékén. 1943-ban négyhavi halászai során mindössze öt esetbn találtak ilyen tokot az állított hálókban, melyek az Ili deltájával szemközti helyen voltaik felállítva. Ezek a fiatalok 32—62 cm nagyságot értek el és sügi.'rivadékkal volt tele a gyomruk. Ez a táplálkozási mód arrai utal, hogy nincs elég táplálék számukra a tóban, mert Nyikolszkij szerint ezek a halak az Arai tóban pufratestűekkel (Adacna, Dreissenaj táplálkoznak. A Balkas tóban ezek csak elenyésző mennyiségben vannak jelen, az Ili folyóban pedig a kisebb termetű képviselőik (PJaimorbis, Limnea, Valvata, Psidium) fordulnak elő. Ezért világos, hogy a tok a tóban miért ilyen ritkán fordul elő. Világos az is, hogy az Ili torkolatában és a torkolati tószakaszban tartózkodik, ahol a számára szükséges táplálék is meg van. Ezek az adatok azt bizonyítják, honn a Itatkas-tó megjavítása akkli matizálással megvalósítható, elsősorban a betelepítendő anyag tervszerű, részletes bioökológiai vizsgálata, másodsorban magának a tónak hidrológiai és biológiai számbavétele alapján. A Balkas-ló szegény táplálékban. Különösen szegény a fenékfaunája. Berg a tavai az azt körülvevő pusztához hasonlítja, Domracsev megállapítja, hogy a benitoszfauna közönséges tagjai (Chironomidák, Oligochaeták, Nematodák, Ostracodák) kis mennyiségben vannak jelen. Mikuljin ugyancsak airrai az eredményre jut, hogy a bentosz szegény. Iljin az olyan fontos táplálékoknak, mint a misidáceák, cumaceák, corophidák távoliélére hívja fel a figyelmet. Manuljovij adatai szerint a fenék tápláléktermőképessége csak 7,14 kg/ha, febbői 6,33 kg/ha. chironomidákra, 0,73 kg/ha. oligochaetákra és 0,08 kg/lia. jut u többi csoportokra). Innen terelődik a Balkas természetes termelőképessége felemelésének kérdése az új táplálékfajok betelepítésének útjára. Iljin szerint néhány kaspi-i rákféle (Gammaridák, „Krevetka"), és egyes moluszkák alkalmasak a betelepítésre. Birstein és Bjeljajev megvizsgálták a Balkas-tó vizének hatását néhány ponto—kaspi-i állatfajra, így: Corophium, Pontogammarus, Dikerogammarus és a moluszkák közül a Dreissena polymorphara és azt találták, hogy a Balkas-ló vize ezekre ii's lárváikra mérgező hatású. Ezl a nevezett szerzők a tó vizének magas K és Mg-ion tartalmának tulajdonítják és ezért a ponto - kaspi-i alakokai nem tartják alkalmasnak az akklimat izálásra. Ezek a szerzők a vizet Burlyu-Tyubemél vették és az itteni sótartalmat nem lehet átlagosnak venni az egész tóra, így a Balkas-tó vizének mérgező voltát sem lehet általánosítani és a kérdést véglegesen eldöntöttnek tekinteni. A kísérleteket meg keil ismételni a Balkas különböző helyeiről vett vizekkel. Az világos, hogy új táplálék-állatok akklimatizálására a Balkas-tó nyugati része nem alkalmas. Morduchaj Bolchovszkij szerint a ponto—kaspi-i fajok eurytopok és nagy szaporaságúak. Ezek köziil akklimatizálásra corophium-féléket, különféle gamma ridákat, a Hvpania nevű oligoohaelát. a Dreissena polimorphá' ajánlatos felhasználni. Ezeken kívül ide sorozható a kaspi-i „kerevetka" (garnela) is. Amnak, hogy új halfajt akklimatizáljanak, első lé- • pése a ragadozó sügér visszaszorítása hasonló ragadozóval. Ezt meg lehet tenni az igen értékes húsú és halászatilag értékes süllővel. Figyelmet lehet szentelni az arali kiisznek is. (Glialcalburnus chalcoides aralensis Bg.) Ezzel a hallal a vízköz állatait és a vízre hulló rovarokat lehet kihasználni. A tó nyílt része biológiailag szabad, így ez a Ihal azt is kihasználná. Növényeket is eszik és ritkán halivadékot is. A bentosz benépesítése után gondolni lehet a dévérkeszeg betelepítésére is. A Balkas-tó növényi táplálék-készletét növényevő halakkal lehetséges kihasználni. Növényzet általában a tó déli és keleti részén' van. Ide elsősorban az arali koncért (Butilus rutilus aralensis Berg) lehelne betelepíteni. Mindezek figyelembevételével a Balkas-tó biológiai termelőképességét a következő módon ltfietne fokozni: 1. a sügereket a, gazdaságilag sokkal iértékesebb süllővel kiszorílnai; 2. a tó táplálékkészletét új táp-állatok akklimatizálásával megnövelni; 3. ezl követően új, gazdaságilag hasznosítható halfajokat betelepíteni, melyek a legjobban hasznosítják a tóban rendekezésre álló állati és növényi táplálékot. A Balkas-tó földrajzi adatai : Területe: 18 000 knr Hossza: 640 km Szélessége: 90 km Mélysié'ge: 20 m Vize: gyengén sós. Táplálója: Ili folyó. Lefolyása: nincsen. 450 szélességen fekszik. Környezete: pusztaság. . Dr. Jaczó Imre