Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)
11-12. szám - Könyvismertetés
452 kovács Gy.: Mozgómedrű kisminták s/.amí'.ása gesen, mert a vízmélység csökkenésével ilyenkor a barázdák újra elsimulnak. Ezektől a megfigyelésektől függetlenül azonban mindenképpen arra kell törekednünk a hordalékanyag helyes megválasztása által, hogy a barázdáknak a megjelenését kiküszöböljük, vagy legalábbis méreteiket a lehetőséghez mérten minimálisra redukáljuk. A Budapesti Műszaki Egyetem laboratóriumában Rohringer Sándor vezetése mellett végzett kísérletek azt mutatták, hogy azok a szemcsehalmazok, amelyek 0,4 mm íí-néli kisebb szemcséket már nem tartalmaznak, nem hajlamosak barázdaképződésre, míg más ku'atók szerint a szemeloszlás! görbe alakjának is befolyása van a barázdaképződés mértékére. Ezek alapján tehát megállapíthatjuk azt. hogy a folyóban mozgó hordalékszemcséket semmi esetre sem szabad a geometriai hasonlóság követelményeinek megfelelően kisebbíti jmünlk. hanem azokat mindig torzítanunk kell. A kismintában alkalmazott hordalék mértékadó szemcsenagyságát tehát az 1. egyenletből számított érték többszörösére kell választanunk, azaz • dn d T' (2) ahol d a mértékadó szemátmérő. m pedig a hordalék torzításának mértéke. llven hordalékszemcse felvétele esetén azonban a szemcsére a valóságban, illetve a kismintában ható nehézségi erők aránya nem lesz egyenlő a bordalékmozgató erők arányával. Ugyanis mindkét helyen egyenlő fajsúlyú és gömbalakú szemcsét feltételezve a nehézségi erők arányára a G (y* y ) p ^ G' , \d' 3 n d 3],] «?, A 3 (Yfc—Y) összefüggést kapjuk, míg a mélységben és esésben tartva a geometriai hasonlóságot a hordalékmcfzgató erők arányára a következő egyenletet írhatjuk feí: - d 2rc S m JZ _ m 1J 2 _ (4\ m iT >K, X 2 (61. Könnyű fajsúlyú mcdellhordalék alkalmazása Kisebb lesz a torzítás mértéke akkor, ha a kismintában nem a valóságos mederanyaggal egyenlő fajsúlyú kvarchomokot alkalmazunk hordaléknak, hanem annál könnyebb fajsúlyú anyagot, pl. barnaszén-port. Ilyenkor ugyanis a 3. egyenletben kifejezeti összefüggés a Y»~1,0) , (3/a ) G< (yj, —1,0) re' lönnában írható fel és így a (>. egyenlet is X (Yh-1,0) m i — — n d (y' h — 1,0) alakba megy ál. Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben, mivel yC>y'h a torzítás mértékél kifejező 1 (y*-M) n,,(y'h — i,o) érték közelebb áll az egységhez, mint a fi. egven1 létben hasonló szerepet betöltő — kifejezés, ami n d pedig kisebb arányú torzítást jelent. A torzításra cdd'g alkalmazott számítási mód ismertetése és kritikája A régebbi el járás a torzítás ilyenmértékű végrehajtásánál az, hogy mereven ragaszkodjunk az Eisner által maximális mélységi torzítás értékekén! megjelöli = ^ határhoz. Mivel azonban a legtöbb cselben a szemátmérő torzítás háromszorosnál nagyobb, a még szükséges torzítást az esésbe n hajtsuk végre. Ezekszerint tehát egyenlő fajsúlyú hordalék esetén az esés torzításának mértékét a fi. egyenletből a következő módon számíthatjuk: X I I, ahonnan n d ti{ — —. re„ (7) (8) A 3. és 4. egyénlet összevetéséből láthatjuk, hogy a hordalékszemcsére a ható erők hasonlóságát csak olyan módon tudjuk biztosítani, ha a geometriai hasonlóságot kifejező m I = X m' V (5) összefüggéssel szemben modellünk geometriai méretét olyan módon torzítjuk, hogy a mélységek és esések szorzata között a következő egyenlet álljon fenn: m I — —- m' 1'. n d (6) Az n d érték a megfelelő hordalék megválasztása után adott, n m értéket pedig a maximális n m — 3 határt figyelembevéve szabadon választhatjuk és így r?i már a 8. egyenletből számítható. Tény az, hogy a mélységi torzítás értékét célszerű minél alacsonyabbra választani, mert nagy mélységi torzítás a vízmozgás jellegét erősen változtatja. Gondolok itt a szelvény alakjának a sebesség eloszlására, mederelknállásra, másodrendű áramlásra . kifejtett hatására. Azoinban véleményem szerint teljesen elhibázott dolog az n m == 3 értékhez, mint maximális határhoz ragaszkodni. hiszen ez az adat csupán egy kísérletekből bizonyára óvatosan, nagy biztonsággal levont következtetés, fizikai jelentősége nincsen.
