Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

11-12. szám - Barta István: Győr város vízműfejlesztésének több elvei

436 Barta I.: Győr vizinűfejlesztése a legkisebb csőátmérőt, legkisebb a szivattyúzása munka, legkedvezőbbek az üzemi nyomásviszonyok, tehát leggazdaságosabb ez az elhelyezés. Ezeket a vizsgálatokat a nyomásviszonyokat ábrázoló diagramm szemlélteti. (1. ábra.) E diagramm abból az alapfeltételbőll kiindulva készült, hogy a súlyfogyasztás területén a nyomásesés sehol sem haladja meg a 2 métert és pedig azért, hogy a főnyomócsőből elágazó a város széléig vezető tápcsöveken, figyekmbevéve ezek súrlódási veszteségeit, elegendő nyomómagasság álljon rendelkezésre az ott elhelyezett legmagasabb épületek elláíására. A nyomásviszonyok összehasonlítására akkor kapnánk valódi képet, ha mind a három alternatívában azonos csőátmérők volnának felvéve. A való helyzet az. hogy a kivitelezésre javasolt második alternatívában a csőátmérő a legisebb. Ha az I. és III. alternatíva nagyobb átmérőjű csöveit a II. alternatíva csőátmérőivel helyettesítenénk, úgy a nyomásviszonyok még kedvezőtlenebbek volnának a II. alternatívához képest. Mivel pedig a városfejlesztési tervek szerint Nádor-város lesz. a legsűrűbben lakott városrész, a víztorony ennek közelében az Erzsébet-ligetben nyer esztétikai szempontból is kifogástalan elhelyezést. A víztorony nagyságának, azaz tárolótérfogatának meghatározását két ellentétes értelmű követelmény nehezítette meg. Az egyik a tároló térfogatnak olyan nagyságú megállapítása, hogy üzemzavar esetén is legalább néhány órára a vízszolgáltatásban szünetelés ne álljon be, ez az átlagos napi 20 000 m

3-es fogyasztásnak kb. 30%-a, ami jelen esetben 6000 m

3-nek felelne meg. A másik szerint az építési és üzemi szempontok korlátot szabnak felfelé és ez 2000 m

3 a gyakorlat alapján. A meglévő 600 m

3-es víztoronnyal együtt tehát az összes tároló térfogai 2600 m

3. Ha még hozzávesszük a szívó oldalon a Győr-révfalui telepen lévő 500 m

;

!-es tároló medencét, úgy összesen 3100 m

3 tároló térfogat áll rendelkezére, ami az előbb közölt kívánatos 'térfogatnak csak a fele. E hiányt oly módon kellett áthidalni, hogy a vízszállítás a mindenkori Óra 2. ábra fogyasztásokhoz illeszkedjék. Ezt pedig a szivattyúegységek számának és teljesítményének megfelelő megválasztásával lehetett elérni. További segítés lehetősége a szívó oldalon újabb tároló medence építései, végszükségben pedig a város fejlődésének megfelelően egy harmadik víztorony építése. A tároló térfogat meghatározásának egyik módja a grafikus eljárás, amelyet a diagramm szemléltet. (2. ábra.) A jellegzetes %-os óra fogyasztásokat a koordináta-rendszer függőleges tengelyén, az időt a vízszintes tengelyen felmérve kapjuk a napi vízfogyasztás integrál gör3000 m

3 Óra 3. ábra héjét. Berajzolva a szivattyúteljesítmény integrál! görbéjét, a két görbe közöhi maximális pozitív és negatív koordinálák összege adja meg azt a térfogatot, amely a napi fluktuáló vízmennyiség felvételére szükséges. A diagramm ábrázolja továbbá a medencében lévő mindenkori víztérfogatot, ennek minimális ordinátája pedig a tűzbiztonsági és üzemi tartalékot, amely tehát a legkedvezőtlenebb időpontban is még rendelkezésre áll. Az integrálgörbe megszerkesztéséhez a napi vízfogyasztás diagrammját használtuk fel. (3. ábra.) A víztorony túlfolyó és fenékszintjét ugyancsak a már meglévő víztorony megfelelő adataival kellett összehangolni, hogy a két víztorony együttműködése biztosítható legyen. A túlfolyó szintet a meglévő víztoronnyal azonosan állapítottam meg, míg a fenékszintet 2 méterrel mélyebben a régihez képest, mégpedig két okból. Az egyik az új víztorony lényegesen nagyobb tároló térfogata. A másik pedig az alábbi megfontolásokból adódott: a két együttműködő vízto-