Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

11-12. szám - Farkass Sándor: Adatok Győr város vízművének fejlődéséhez

Hidrológiai Közlöny 32. évf. 1952. 11 — 12. sz. A tanulmányban a szerző rövid visszapillantást vet Győr város vízmüvének keletkezésére és vázolja a vízmű telepítésének körülményeit. Az elkerülhetetlen vízműbővítés során, — különösen utóbbi időben, — vita támadt a felől, nem lehetne-e a vízműbővítést a városfejlődés irányára való tekintettel annak déli oldalán telepíteni. A lefolytatott különféle tanulmányok eredményeinek ismertetése kapcsán kimutatja, hogy a vízműnek a révfalui pleisztocén kavicsimiezőre" való telepítése helyes. Más gazdaságos és műszakilag elfogadható telepítés nem képzelhető el, tehát a vízmű további • bővítése csakis a révfalui területen lehetséges. Adatok Győr város vízmüvének FARKASS SÁNDOR VÍZELLÁTÁS íeiJődéséhez 'tervező Vállalatunk megbízást kapott a győri vízmű bővítése műszaki terveinek és teljes rekonstrukciója elvi elrendezési tervének elkészítésére és evégből kiterjedt tanulmányokat folytatott a vízmű eddigi telepítése és fejlesztése tárgyában. Az így összegyűjtött adatok egyrészt a lefolyt kutatási munkákra nézve nyújtanak érdekes és a távolabbi jövő szempontjából is értékes támpontokat, de másrészről ma már szinte műszaki történelmi értékűeknek mondhatók, és a Magyar Hidrológiai Társaság helyi csoportjának alakuló ülése alkalmat adott ezeknek az adatoknak ismertetésére. Vállalatunknak „Lakótelepek vízeillálási osztálya" a feladat nagy horderejét felismerve, nem elégedett meg a kérdésnek sablonos kezelésével, hanem kialakított álláspontjának alátámasztására megvizsgálta a vízmű keletkezésének és fejlődésének egész történetét és igyekezett felkutatni a fellelhető adatokat, amelyeket így összegyűjtve az itt következőkben szerelnék az érdeklődők előtti ismertetni. Ehelyütt köszönetet szeretnénk mondani Farkass Imre mérnök szaktársamnak, a Magyar Állami Földtani Intézetnek és a városi vízmű vezetőségének, amiért szívesek voltak a birtokukban lévő adatokat rendelkezésemre bocsátani. Ezek szerint a város vízműve az 1883—84. években létesült, mint az országnak Budapest utáni első vízműve. A kezdeményezés azonban még 1875-re nyúlik vissza, amikor az elgondolás az volt, hogy a művet a város közönsége szűri Dunavízre alapítva létesítse. Nem akarom ill mindazokat a nehézségeket ecsetelni, amelyek ezt a törtekvést meghiúsították. Tény az, hogv- a vízmüvet annak lelkes propagálói hosszas és fáradhatatlan munka eredményeképen részvénytársasági alapon tudták csak megvalósítani, az eredeti tervezetnek eléggé lényeges redukálásával. Mai szemmel nézve ez szinte hihetetlennek hangzik. A vízművet ?i város

4 keleli szélén levő kiskúti ligetben süllyesztett 7 m mély ásott kúlra alapozták, amely még ma is üzemképes. Rövidesen kitűnt azonban, hogy a vízigény rohamos növekedésének ez az egv kút nem lud elegei tenni s azért előbb 1886-ban egy 117 m hosszú * A Magyar Hidrológiai Társaság győri csoportjának alakuló ülésén 1952. évi május 24-én elhangzott előadás. galériát építettek és kötöttek be az ásott kútba, majd 1889-ben megfuratták a 177 m mély artézi kutat, amely ugyancsak üzemképes még ma is. Ennek a szelvényét tüntettem fel az l. sz. ábrán. Ebből láthatóan a/ fúrás a pannon rétegösszletbe van lemélyítve, ahol a különböző, vastagságú homok- és agyagrétegek sűrűn váltják egymást. További egy-két év múlva azonban kitűnt, hogy a rendelkezésre álló tőkének korlátozott volta miatt az arápylag kis teljesítőképességű vízmű termelése semmiképen nem tud lépési tartani a vízszükséglet állandó növekedésével és kevés a valószínűsége annak, hogy a fejlesztéshez szükséges beruházási hiteleket részvénytársasági alapon elő lehessen teremteni. Ezért a mű megváltására irányuló tárgyalások rövidesen megindultak a város és a társaság között. Ezeknek eredményeképen a város közönsége a vízmüvet 1889. évi január 1-ével 340 000 forintért a társaságtól megváltotta avégből, hogy annak szükségszerű fejlesztését a város érdekeinek szemelőtt tartásával elvégezhesse. A felügyeleti hatóság már akkoriban felhívta a város vezetőségének a figyelmét arra, hogy a kiskúti, -— tehát a pannon rétegekre — alapított művel a fejlődő város vízszükségletét biztosítani nem lehet. Tekintettel arra, hogy az ennek felismerésekép tervbevett vízkutatási és feltárási munkákra hosszabb időt kellett előirányozni, ideiglenes jelleggel és azonnali segítségként megfúrták a jánospapországi 126 m mély artézi kutat, amellyel

1 a mindinkább sürgető igényeket átmenetileg ki lehetett elégíteni. Kétségtelenné vájt azonban, hogy ha a vízművet a város a várható további fejlődésére való figyelemmel megfelelően és szakszerűen óhajtja fejleszteni, átfogó intézkedésre és ezt megelőzően a vízkutatás kiterjesztésére van szükség. M g is indultak '1899-ben a kutatófúrások és a kiskúti területtől kiindulva körülfúrták az egész vá rost. Ezeknek és késoJjb a melegvíz feltárása érdekében dr. Siimeghy József állal irányított 10 db próbafúrásnak helyét mutatom be a 2. sz. helyszínrajzon betöltött karikákkal és arab, ill. római számokkal megjelölve, a lényegesebb geológiai metszeteket pedig az 1., IV., és V. számú