Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)
9-10. szám - Mazalán Pál: Fedü- és feküvizes telepek víztelenítésének hidrológiai alapelvei
348 Mazalán P.: Fetlii- 'és feküvizes telepek víztelenítése jobban ráirányítani a komplex bányászati vízgazdálkodás lehetőségeire és népgazdasági jelentőségére. Rá szeretnénk mutatni arra, hogy a művelés alatt álló széntelepeket veszélyeztető fed'-iés feküvizek rendszeres eltávolítása nemcsak a telep művelhetősége érdekében hozott kényszerű és általában igen költséges áldozat lehet, hanem ellenkezően, igen jól hasznosítható tartalék népgazdaságunk aktív vízgazdálkodási tervének szolgálatában. Hogy csak egy-két példát említsek: Kálmán György és Pethö János szerint az ajkai bányából víztelenítés céljából évente 13 millió m 3 karsztvizit szivattyúznak ki. Ez a tény a karsztvízszint lassú sül védését eredményezi, de még távolról Stem biztosítja a bányászat biztonságos üzemét. Schmidt Sándor 1942. évi adatai szerint a dorogi szénmedencében percenként 38, évente tehát kereken 20 millió köbméterre tehető a kiemelt karsztvíz mennyisége a nivó érzékelhető süllyedése nélkül. Rózsaszentmárton és Petőfibánya bányászatát veszélyeztető artézi víz kiemelését eddig intenzíven nem végezték és bár a karsztvízhez mérten kisebb menyiséget képvisel, mégsem hanyagolható ell. Hasonlóan számfoajövő lehetőségeket rejt magában a mecsekvidéki liászszenek környezetében található víz is. Tudomásom szerint nálunk elsőízben a petőfibányai! szénmedencével kapcsolatban merült fel annak elvi lehetősége, hogy az ottani + 138 m körüli ú. n. vízveszélyes szint, vagyis artézi vízszint alatt a bányászkodást talajvízszintsüllyesztéssel lehessen biztonságossá, vagy egyáltalában lehetővé tenni és ezzel a vízszinsülvlyesztéssel nemcsak a kitermelhető szénvagyon emelhető fel, — általam ismert becslések szerint -— a 2,5—3-szorosára, hanem a mátravidéki erőmű jelentkező üzemvízhiányán is jelentős mértékben lehetne segíteni. Sajnos, ez a kezdeményezés a végrehajtás stádiumába nem Jutott el. Javaslatom az, hogy vizsgáltassék meg az egész ország területén intézményesen és tervszerűen annak a lehetősége, hogy megfelelően telepített preventív bányavíztelenítő létesítményekkel miként távolítható el bányaüzemeinkbői az eddiginél fokozottabb és hatásosabb mértékben a víz és hogyan lehetne hasznosítható ugyanez a víz a helyszínén, illetve a környéken, ipariés ivóvízellátás, a bányák üzemét kiszolgáló, vagy még egyéb igényeket is kielégítő kalorikus erőművek, szénmosás és ércdúsítás, esetleg öntözés céljára is. A bányákból kiemelt vizek legnagyobb része ma hasznosítás nélküli folyik el. Pedig Szádeczky-Kardoss, Papp Ferenc, Vitális, Venkovits, Kálmán György, Zamaróczy és mások által közzétett vegyelemzési adatokból tud jnk, hogy a fentebb említett vizeik összetétele ivó-, vagy ipari vízellátásra általában igen alkalmas. a vizek közt vegvesen fordulnak elő lágyabb és keményebb típusúak. A javasolt vizsgálatok végrehajtásánál természetesen ügyelni kell arra is, hogy a szakértők előtt „vízbányászeri" néven ismert elgondolás milyen mértékben befolyásolja a környék vízháztartási egyensúlyát, a meglévő talajvíz- és artézi kutakat stb. és ezzel kapcsolatban, illetve ezen jelenségek ellensúlyozásaképpen milyen lehetőségeket nyújt egy kórszerű vezetékes ivóvízellátás révén. Ha ez a vizsgálat csak néhány helyen hozna reálisan is kiaknázható eredményeket, népgazdaságunk szempontjából elvégzését akkor is célszerűnek' vélem. Finály Lajos: Vitális Sándor hozzászólásában nagyon helyesen javasolja a bányavizek ipari felhasználását. Ha azonban valamely ipar vízbeszerzését erre a forrásra alapítja, akkor az illető bányának felelősséget kell vállalnia, hogy a bányaművelést úgy folytatja, hogy ez a víz mindenkor rendelkezésre is álljon. Több esetben volt már sajnos tapasztalható, hogy a bánya nem tudott, vagy nem akart ilyenirányú felelősséget vállalni, s ezen az egész kérdés megbukott. Schmidt Eligiusz: Mazalán Pál előadásában egy kis bepillantást kaptunk a földalatti vizek mozgástanába. Sajnos, az ismertetett összefüggéseknek tudatos vizsgálata és hasznosítása, különösen a hazai víztermelő fúrásoknál! még ma is ritkaságszámba megy. Talán ez az egyik főolka annak az eltérésnek, amely ezidőszerint az annyira fontos, áteresztőképesség! együttható számított és tapasztalati értékei között ma még fennáll, miként erre főleg ilfosonyi Emil oly élesen rámutatott Javulást e téren csak az elmélet ós a gyakorlat szoros együttműködésével várhatunk. Ez a javulás pedig egyformán érdeke mind a vízfeltárással, mind a vízveszély elhárításával foglalkozó szakembereinknek, akiknek tehát össze kell fogniok. Éppen úgy, mint ahogy sürdősen összhangot kell teremteniök abban az érdekellentétben, amely jelenleg a vízveszéllyel küzdő szénbányáink és a rájuk támaszkodó vízigényes erőművek között fennáll. Szénbányáink — a termelés érdekében akarva, nem akarva nagymennyiségű vizet kénytelenek és kénytelenek lesznek a jövőben is emelni. Ezt a vizet azonban az erőművek számára különböző műszaki és gazdasági okokból vagy nem akarják, vagy nem tudják biztosítani. De az erőművek sem akarják sok esetben igénybenni és üzembiztonsági okokra hivatkozva külön, önálló vízbeszerzésre, illetve termelésre törekszenek. Ez az álláspont, külön-külön vizsgáltva, részben érthető is. Tekintve azonban az óriási vízigényeket, továbbá a nagy termelési, illetve vízemelési költségeket, főként azonban azt a körülményt, hogy a vízkészletek, illetve a vízkivételi lehetőségek egyegy helyen távolról sem olyan kimeríthetetlenek, mint ahogy azt általában hiszik, véleményein szerint a felmerülő problémákat szigorúan és esetenként kellene elbírálni, arra törekedve, hogy lehetőleg minden emelt vizet hasznosítsanak. Mert vízgazdálkodási és népgazdasági okokból is egyaránt nem a speciális, a külön-külön, hanem az összérdek nem a pillanatnyi helyzet,. hanem a biztos jövő a fontos.
