Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)
7-8. szám - Tudományos Akadémia Hidrológiai Konferenciája (1951. június 19–10.)
I ?i (M >lógiai Közlöny 32. évf. 1952. 7—8. sz. 293 Tanulmányomban rá akartaim mutatni a törpe vízerőművek kiépítésének nemzetgazdasági jelentőségére. A telepek rövid leírása után felvetettem a problémákat, amelyek a jövőben várnak megoldásra. Igyekezetem elsősorban oda irányult, hogy a törpe erőmüvek sajátosságait vessem fel, nem részleteiben, hanem csak vázlatszerüen azért, hogy a Népgazdasági Tanács határozata alapján megindult törpe erőmű építkezéseknél a döntését a különböző szervek lehetőleg egységes szemlélet alapján hozzák meg. IRODALOM: Ogievszkij: Gidrologictseszkijie raszcsoti glia rjek ukraini v vodusztvii nabjudenii. dr. Jacobi Róbert: Zur Hidrographie des Siebenbürgischen Hoohlandes. Segesvár, 1933. Márkus nyomda. A Magyar Hidrológiai Társaság felajánlása a Párt II. kongresszusára: Hazai" törpevízerő lehetőségleink feltárása. (Kéziratban sokszorosítva.) Bözsöny Dénes: Törpevízerőmüvek a Szovjetunióban. (Magyar Technika, 1951. szám.) Bözsöny Dénes: Kisvizemk haszmoisHáisa. (Mérnök Továbbképző, 1948.) Tudományos Akadémia Hidrológiai Konferenciája (1951 június 19—20) A konferencia hazánk természetátalakító tervének négy súlyponti ké-rdésével foglalkozóit. Az első előadást L. A. Eliava szovjet mérnök, a Tbiliszi Állami Vízerői.nű Tervező Intézet vezetője tartotta. Szabatosan és viláaosan felépített előadásában a Tisza és a Tiszavö'gy talajvizének egvmásraha'tásával, a talajvízutánpótlás kérdésével foglalkozott. Megállapította, hogy a Tisza legfeljebb csak 1—2 km távolságban befolyásolja a talajvíz állását. A távolabb levő talajvíz szintje is legtöbbször a Tisza vízállásával együtt emelkedik és süllyed, azonban ez a jelenség közös ok, az éghajlat azonosságának következménye, nem pedig a Tisza vízállásának hatása a távoli talajvízszínre. A Tisza csatornázásának a parti sávban jelentkező hatása a meder eliszapolódásának előrehaladtával csökken. A víz szivárgása ellen a belvízhálózattal lehict védekezni. A második előadásban dr. Lászlóffy Woltlemár raűegyetetai m. tanár az árvíz és jégviszonyoktnak a vízépittési tervezésekkel kapcsolatos figyeleimlbevéte'.ével foglalkozott. Vízépítési műtárgyak tervezésénél eddig a mértékadó árvíz felvétele bizonytalan volt. Jelen'lős fordulat a valószínűségszámítás .alkalmazása a hidrológiában, mert módszereivel számíthatók a különböző előfordulási valószínűségi árvízi hozamok. A Szovjetunióban országos szabvány írja elő a valószínűségszámítás alkalmazását a mértékadó árvízi vízhozam meghatározására, és a számítási módszereket is közli. Az előadó továbbiakban a vizi épíkezéseik idejének megválasztásával fog'alkozott. Mcgállupí'otta, hogy néhány hónapos vízi építkezések legcélszerűbb idejének kiválasztásánál a havi vízállástartósságok jó támp ntot nyújtanak. A löb'b évre terjedő vízi építkezések legcélszerűbb időpontja tudományos alapon ma m ég nem számi Iható. • ! Vízerőművek üzemének részletes üzemgazdasági számításainál jól használhatók a különböző tartóssági! vízállások gyakorisága megoszlásának adatai. A csatornázott Tiszán 24 órás árvízi előjelzés minden nehézség nélkül megoldható. Egynapos időtartam elegendő ahhoz, hogy a medret a tározott víztől mentesíteni lehessen. A folyó eljegesedése megváltoztatja a lefolyási viszonyokat. Részletes vizsgálatoknál a jéghatás nem hagyható figyelmen kíviil, mert a vízhozamot 30—40%-kai is túlbecsülhetjük. Az előadó igen szemléletesen mutatta be a Duna és Tisza esetében a hőmérséklet és a jég megjelenési formái közti kapcsolatot. Megállapította, hogy a duzzasztott vízben az álló jég időtartama gyakorlatilag megegyezik a zavartalan fogyón a zajló és álló jég egyiitles időtartamával. A jég 'beállásának meghosszabbodása n duzzasztó felett nem jelent háirányt sem a vízlépcső üzemvitele, sem az árvízi biztonság szempontjából. A harmadiik előadás a folyóosatornázással 'kapcso'atcs hordalékproblémákról szólt. Az előadást dr. Bogárdi János műegyetemi m. tanár tartotta. A folyómeder, a hidraulikus elemek és a hordalék közti kapcsolatot sokféle módon lehet kifejezni. Magyar viszonylatban a medret burkoló anyag átlagos szemátmérőjének a hidraulikus sugár és vízszíniesés szorzatához való viszonya látszott legcélszerűbbnek. Ennek segítségével hatá'oz'ák meg, hogy Tiszalöknél a jelenlegi dg— 0,3 mm átmérőjű mederanyag e őreláthatóan a. duzzasztás után 0 19 mm lesz. A Lobtin-féle mederállandósági tényező alapján számítva ugyanez az érték 0,17 mm. A du'zasz'ógM felett leraikódás lesz nrndadd Tg. míg a m gváltozott lefo'yá*i viszonyoknak megfelelő úi egyensúlyi állapot ki n~m alakul. A gát után kimélyül és várható, mert a felví/len ülepített víz a gáton átjutva hordaléktarta!om tek'nt lében telítelenné vá'.ik. Az e'őadás végén pedig javaslat hangzott el a dunai hordalékmozgás feltárása érdekében véffzendő munkákkal kapcso'a'osan. A negyedik előadálst dr. Mosonnyi Emil müegvetecni m. tanár tartotta „A dunai vízerőhasznosítás hidrológiája" címen. Országunk elmé'eti vízcőkészletének 70%-át a Duna bo'dozza. A Duna vízerőkih"s'ná"ási szempontból két különböző je'legű szakaszra os^ható. A déli határtól Szobig terjedő s'akasz kihasználása folyami erőművekkel célszerű, Szobtól, ill. Gönyűtől a nyugati határig ped'g üzemvízcsatornás erőművek építése mutatkozik előnyösebbneik. A vízlépcsők kiosztása tekintelében kiindulópontnak lehet venni a Visegrád környéki vízlépcsőt, mert ott a geológiai viszonyok igen kedvezők vízlépcső létesítésére. A vízlépcsők helyének végleges kijelölése számos köve'elmény kielégí'ésével történhetik csak meg, melyhez szerteágazó vizsgálatok szükségesek. Energiatermelési szempontból a !kevés magas lépcső gazdaságos. A duzzasztási magasságnak határt szabnak a topográfiai, települési, szivárgási s'tb. viszonyok. A kiépítési vízhozam kiegyensúlyozott vízjárású folyóknál világszerte 50%-os tartóssági! vízhozamnál nagyobb. Meghatározása gazdaságossági számílással történik. Kis esésű, nagyvízhozamú folyók vízerejének kihasználására alkalmas eiőmüvek elrendezési lehetősége négyféle: a) egységes, b) megosztott, c) gá'ttes'.be épített (vízalatti) és d) pillérekre megosztott erőmű. Mindegyik ellátható esésnövelö berendezéssel. A dunai erőmüvek építése általában élővízben történhetik. Az építés időtartama alatt különleges hidrológiai helyzetek állhatnak elő. A vízlépcsők helyes kialakítására számos kismintakísérlet elvégzése szükséges. Hidraulikus energiatározó a villamosenergia fogyasztásban előálló igénynövekedés részbeni kielégítésére alkalmas. Víz kivétele történhet élővízfolyásból és duzzasztott víztérből. Szerkezetileg könnyebb és előnyösebb megoldás adódik, ha a vízkivétel duzzasztott térből történik. Létesítésének költségeit a topográfiái viszonyok erősen befolyásolják. * A négy előadás és a hozzászólások teljes szövege a „Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztálya Közleméyei"-nek II. kötet, 4. számában jelent meg 1952 május havában. Karkus Pál
