Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

7-8. szám - Az 1952. 1–2. szám cikkeinek U. D. C. számai

Hidrológiai Közlöny 32. évf. 1952. 7—8. sz. 259 tók. Az iszap szárazanyagtartalma igen nagy volt, (5,20 és 15,0% között ingadozott. Minthogy fontos volt megállapítani az iszap rothadóképes­ségét, valamint az iszap rothadása során kelet­kező gáz mennyiséget is, rothasztási kísérleteket is végeztünk. A rothasztási kísérletek 31—33 C° közötti hőmérsékleten beállított termosztátban folytak, 1,5 literes lombikokban. A fejlődött gázt sósav­val megsavanyított methilorangeval megfestett víz felett eudiméter hengerekben fogtuk fel. Üsz­szesen hét kísérletet végeztünk, ebből három vakpróba volt, melyek révén megállapítottuk az oltóiszapból fejlődött gázt, hogy így korrigál­hassuk a miskolci iszap gázfejlődési értékeit. Az 1 gr szerves-anyagból fejlődött gáz menv­nyisége megfelelő korrekciók után 368, 511, 544 és 475 átlagban 474 cm 3 volt. Ez az érték meg­felel az ülepített iszapból — a szakirodalomban közölt adatok alapján -— várható gáz mennyi­ségének. Vizsgálatainkat ki kellett volna egészíteni a Miskolc város szennyvizeit befogadó Sajó-folyó vizsgálatával. Ebben az esetben azonban ezt a vizsgálatot elhagyhattuk, mert rendelkezésre áll­tak a más célból végzett Sajó-vizsgálati adatok. Ezek az elemzések azt mutatták, hogy a Sajó átlagos oxigéntartalma Miskolc felelt kereken 5 mg/l, BOI-e pedig 68,7 mg/l volt. A szennyvíz és Sajó-elemzésekből a következők állapíthatók meg: A szennyvíz mennyisége kereken napi 10 400 m 3, BOI 5-értéke a nyers szennyvíznél 141,5, a szűrt szennyvíznél 66,9 mg/l. Ha elfogadjuk Im­hoff megállapítását, hogy ülepítéssel a szenny­víz B 01 5-ér t ék én ek 40%-a távolítható el, amit más telepeken végzett saját vizsgálataink is iga­zolnak, úgy feltételezhető, hogy az ülepített szennyvíz BOI r rértéke kereken 85 mg/l lesz, azaz 85 g/ny\ telhát az egész szennyvízmennyi­ségre vonatkoztatva 884 kg/nap. A Sajó víz­hozama az elemzések időszakában legfeljebb 3 m 3/sec volt, a BOI 5-e 68,7 mg/l, azaz a Sajó vizé­nek Biokémiai Oxigén Igénye napi 17 807 kg. Az összes BOI 5 ezek szerint napi 18 691 kg 0 2. Ezzel szemben áll a Sajó vizének oxigéntar­talmam kereken 5 mg/l, azaz 5 g/m 3, ami a napi vízmennyiségre számítva 1296 kg. A szennyvíz oxigéntartalma kereken napi 36 kg, tehát az oxi­génkészlet 1332 kg. A számításból kitűnik, hogy a 18 691 kg oxi­génigény fedezetére csak 1332 kg oxigén áll ren­delkezésre, azaz kereken az igény 7%-a. Ebből az következük, hogy a miskolci szenny­víz hatására már eddig is igen nagy zavarok lép­tek fel. Ebben azonban nagyszerepet játszik a fenoltartalom is. Egyrészt a fenol növeli meg nagyrészben a Sajó vizének BOI 5-értékét, más­részt csökkenti a ibaktériumok életműködését, így a bontóbaktériumokét is. A jelenlegi fenóllar­talom esetén zavaróik nem lépnek fel 1, elképzel­hető azonban, hogyha a bevezetett szennyvizek tisztítása révén a Sajó fenóltartalma csökken, úgy csekély Sajó-vízhozam mellett a folyamban kellemetlen rothadási jelenségek lépnének fel. Összefoglalva vizsgálatainkat és meggondo­lásainkat. Miskolc város szennyvízmennyisége je­lenleg 10 400 nv'/nap. Számításba véve a jövendő fejlődés mértékét, a szennyvíztisztító berendezés nagyobb vízmennyiségre építendő meg. A jelen­legi vízmennyiség figyelembevételével az ülepílés során előálló iszapmennyiség 30 'm 3/nap. Ho­mokfogóra az elemzések szerint szükség nincs, ezt igazolja a régi szennyvíztisztító berendezés homokfogója, mely — bár évek óta nem ürí­tették — ma sem iszapolódott el. A szenyvíz 2 órai ülepítése elegendő. Az iszap rothadóképes és tekintélyes gázfejlődés is vár­ható. A szennyvíz okvetlenül biológiai úton tisz­títandó éspedig feltétlenül szükséges, hogy a szennyvíz oxigénigényét legalább 90%-kai csök­kentsék. A? 1952. 1—2. szám cikkeinek U. D. C. számai Nyomdatechnikai okokból 1952. 1—2. számunkból az „Egységes Tizedes Osztályozás" mutatószámai el­maradtak. Ezért ezeket pótlólag közöljük: Albel Ferenc: Tanulmány a dorogi bányamező víz­elzáró tömítő fúrásairól és a vízbetörésekről. 622.55:622. 245.42 (243.373 Pilis.) Dr. Wein György: Hidrológiai adatok a Biikk-hegy­ség kei el i részéről. 551.49 (234.373.4) Dr. Sümeghif József: Tanulmány Szekszárd város víz­ellátásának kérdéséről 628.112:551.49 (439.125 Szek­szárd) /. F. Grigorjev: A szovjet földtani fejlődése 55.930 (47) Szadoonyikov: Tala [térképezés Oroszországban a Nagy Okllóberi Szocialista Forradalomelftlit631.47:(084.30) (47) Karádi Gábor: Mosztkov M. A. eljárása a változó víz. mozgások számítására 532.543 2* Szesztay Károly: Naponkénti vízhozamok meghatá­rozása a Szovjetunióban alkalmazott eljárások áttekinté­sével 551.482. 215,1 Dr. Sarló Károly: A tótkomlósi Rózsafürdő artézi­kútjának kémiai és fiziko-ikémiai vizsgálata 551.496.3/4 (439.175 Tótkomlós) ifj. Dr. Szabó Zoltán: A szennyvízkérdés ipari és mezőgazdasági megvilágításban 628.3:338. 984.3 Dr. Jaczó Imre: A parazitológia néhány limnológiai vonatkozása 576.84:577.472(28) Zságyin P. F.: A Balkas-tó biológiai termelőképes­sége növelésének útja 639.32.04(57) jegyzőkönyv a Magyar Hidrológiai Társaság 1950 szept. 29., 30., és okt. 1-én tartott Balatoni Kongresszu­sáról 061.31. 06.053. 7. „1950" Finály LajoS: A természetes vizek öntisztulásával kapcsolatos eredmények alkalmazása a biológiai szenny­víztisztításban 551.482. 628.35 Dr, /.ujcszky László: A Balaton hidroklímatikus kü­lönlegességei 551.58 (285 Balaton)

Next

/
Oldalképek
Tartalom