Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

5-6. szám - Dr. Berencsi György: A magyar Alföldön használatos vízellátás

232 Berencsi Gy.: Az alföldi vízellátás dás tehát sok időt igénybe vevő, fárasztó testi munka. Az egész napi munka előtt, vagy után álló mezőgazdasági dolgozó- különösen mezőgazdasági idénymunkák alatt nem szívesen áldoz nagy erőtartalékot a vízhordásra. Ennélfogva a rendelkezésre álló vízmennyiség kevés. Az ivás és főzés szükségletén kívül csak éppen annyi, hogy a család tagjainak szűkös lemosakodását biztosítja. Fürdéshez víz nem áll rendelkezésre, tehát az alföldi paraszt nem fürdik a szónak abban az értelmében, hogy testét nagyobb tömegű vízbe bemártja és abban /tartózkodik. Talán ez a vízben való szűkölködés is hozzájárul ahhoz hogy a falusi ház gyógyszerkincsében a „vizes ruha", a vizes borogatás előtérben álló helvet foglal el. Jóformán nincs olyan betegség, melynek gyógyításához a vizes borogatást ne használná. Amint látjuk tehát, az alföldi nép fürdővíznek szűkiben van. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem szeret fürdeni. így Püspökladányból nagy számban mennek át Hajdúszoboszlóra, különösen melegebb évszakban és szívesen fürdenek. Mozgásszervi betegségek, reumás fájdalmak esetében előszeretettel fürdenek meleg vízben. Az orvosnak rendszerint nem is kell ajánlania, a beteg maga javasolja, sőt.az esetek nagy részében orvosi tanács nélkül saját szakállára megy fürdeni. Ilyenkor azután érkezésekor beül a meleg vízbe, s szinte végkimerülésig használja. Órákhosszat tudnak a vízben ülni, s csak eltávozásukkor jönnek abból ki. Ezek a fürdőkúrák az esetek nagy részében igen jó eredménnyel. járnak. Az alföldi paraszt szemében a meleg ártézi fürdő valóban egy kipróbált és eredményes gyógymód. Feltétlen bizalma van iránta. Érdemes volna e protrahált fürdőkkel tudományosan, behatóan foglalkozni. Felvetődik ezenkívül még egy probléma. Vaj ion fürdőhatás szempontjából nincsen-e különbség olyan szervezet közt, amely a mindennapi élet keretében hozzászokott a fürdéshez, olyan szervezethez viszonyítva, amely aránylag ritkán részesül fürdőben. Az alföldi paraszt aránylag sok vizet iszik. A. szobában az asztal alatt, vagy a konyha megfelelő helvén mindig ott van a kancsó, amelyből a nap különböző szakaiban étkezéstől függetlenül is iszogat. Az igazán nagy vízivások időszaka azonban a nyár, illetve a nyári mezőgazdasági munkák ideje. Ilyenkor egy-egy melegebb napon az aratás, vagy cséplési munkálatok alatt az arató, vagy a cséplő dolgozó megiszik gyakran 8—10 liter vizet is. Ezt a hatalmas vízmennyiséget azután csakhamar kiizzadja. A rendelkezésre álló idő rövidsége miatt csak néhány kiragadott falusi életképet hozhattam fel. Ezekből is azt hiszem világosan kitűnik, hogy az alföldi parasztnak még több vízre van szüksége. E célt elérő technikai javaslattétel nem az én feladatom, mégis úgy gondolom, hogy a jövő fejlődés útja a következő lehet. Ártézi kutak által táplált utcai vízvezetékek létesítése. Hiszen Püspökladányban ma is naponta körülbelül 300 000 1 víz folyik ki az ártézi kutakból felhasználatlanul, míg az ezen idő alatt felhasznált vízmennyiség becslésem szerint csak 15 000 1 körül van. Az ártézi kutak vízhozamának jelentős része kihasználatlanul elfolyik. A másik megoldás pedig 30—80 m mély szivaty tyús kutak telepítésének sűrítése volna. E két megoldás közül az előnyösebb csak a további kutatások alapján választható ki. E téren mind a gazdasági és technikai, mind a korélettani szempontokra figyelmmel 'kiell majd lenni. Az Alföld lakosságának meleg vízre, meleg fürdőre van szüksége. Meg kellene találni a módját annak, hogy minden falu egy-egy ártézi kúthoz beállítva iheleg fürdővel rendelkezzék. Meggyőződésem, hogy megfelelő technikai megoldás esetén a meleg fürdőzés — mini ma is lappangó ösztönös tulajdonság — hamarosan közismert népszokássá válhatnék. A tudományos balneológia érdeklődését ki kellene terjeszteni a falusi ^paraszt balneofherápiájának szempontjai irányába. Kutatni kellene az alföldi lakosság biológiai struktúrájának azokat a változásait — amelyek minden bizonnyal meg vannak — s amelyek a századforduló folyamán a felszínes talajvízről a mély talajvízre való áttérés révén létrejött áthangolás következményei. A mezőgazdasági dolgozó nagy nyári vízfogyasztásának élet- és kórtani szempontból való vizsgálata kívánatos. Vájjon káros-e a nagy nyári vízfogyasztás, és ha igen, miképpen lehetne az ártalmakat elhárítani.