Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)
5-6. szám - Venkorits István: Barlangok fejlődésének dialektikája
Hidrológiai Közlöny 32. évi . 1952. 3- 4. sz. 201 lön-külön kell keletkezési körülményeit tisztáznunk a helyszínen, s csak aztán lehet beleilleszteni a területre általános barlángkialaikiuilási Eviépbe. A barlangok másik jellemző típusa a kőzethasadékok mentén kialakult üregrendszer. A földkéregmozgások mechanikai igénybevételére a szilárd kőzetben az igénybevételek eredőjével párhuzamosan és ahhoz szögben hajló hasadékok keletkeznek. A hasadékok, tekintet nélkül anyagi mivoltukra, harántolhatják a hasadékok koránál idősebb kőzeteket, mégis nagyobb kiterjedésű barlang rendszerint csak mészkőhasadékból alakul ki, men t az egyéb kőzethasadékök málladékot adó tulajdonságuknál fogva rövid idő alatt eltömik a hasadékot s így gyakran az eredeti kőzetnél is vizet rekesztőbbé lesznek. Mesterséges mészkőfeltárásokban gyakran láthatunk olyan hasadékokat, melyek méretükben hatalmasak, fiO—-80 méter függőleges kiterjedést, 2—5 méter szélességet és több száz méter hoszszúságot is elérnek, s a karsztvízszint alatt még ismeretlen mélységekig folytatódnak. Ezekben az esetekben a barlangot kialakító főtényező a tektonika. Ezen túl már a vizek korrodáló és erodáló hatása csak alárendelt. Megfigyelési adataink vannak különböző esetekben, hogy ilyen típusú barlangjaink hasadékhálózata már ki volt alakulva, mikor vízzel való elborítást szenvedett, például Pálvölgyi-barlang Iszapos folyosója, vagy a dorogi hasadékbarlangok. Adott körülmények között uralkodólag gyűrt hegyszerkezeti formák esetében különösen meredek rétegdőléseknél a kifejlődött üregek a réteglapok irányát követik, például a Biikk-hegység nyugati részének barlangjai. A barlangoknak további típusa keletkezik, ha az előzőkben elmondottak bármelyike által létrehozott preformált vagy már kialakult üreg erős oldószer hatásával kerül szembe. Ilyen oldószer lőhet lokálisan: széndioxidbeárandás, vagy kédhidrogén gáz oxidációja révén keletkező Icénarw. Ez esetben az üreg alakja elveszti a lektonikai irányítottság képét, jobban érvényre jut a kőzet szöveti különbségéből és az oldószer áramlási iránváhól származó formaelem. Példa erre a Sá'orkőpusztai barlang, a Solymári barlang, vagy a dorogi Nagvkaverna. Hogy egy üreg a fejlődés során milyen irányú lesz, horizontális-e, vagy vertiklállis aknabarlang, azt mindenkor a földtani adottságok szabják meg. míg a lepusztulás, elöregedés során a kifejlődött barlang statikai viszonyai lesznek az újabb formaelemek létrehozói. • Mielőtt a Pálvölgvi barlang részletes leírásába rátérnénk, vessünk egy pillantást a kőfejtőre, melvben barlangunk kifejlődött.. Ha azt az eredeti domborzati formát képzeljük el, melyet még a kőfejtő művi feltárása nem kiezdelt meg, nagyon kevés jelenság árulja el, hofv milyen is a mélységi képe egv ilyen mészkővidélknek. Ennek részben az az oka. hogy a felszínt borító vékony humuszréteg alatt briozoás márga települ, melynek mállástermékei kitöltik az esetleg felszínre szájadzó hézagokat és a mélybe vezető vízjáratokat. Mivel a kőfejtés mesterségesen eltávolította ezeket a fedő rétegeket, sőt a tiszta mészkőből is leltárt nagyobb részletet, előtárul az a jellemző kép, mely minden más kőzettől eltérő sajátságos tulajdonsága a mészkőnek. Törésekkel rögökre tört részletek váltakoznak törésektől viszonylag jobban megkímélt részletekkel. Mivel a víz mélységbejutásának a tömött, hasadékmentes mészkő ép úgy vizet-rekesztő akadálya, mint akár az agyagos kőzet, ezért ezek a karsztvízszint alatt is víztelen rögként viselkednek s a víz csak a rögök közti hasadékokban cirkulál. Látható továbbá, hogy nem minden törés vált egyben vízjárattá is. Ebből az következtethető, hogy bizonyos törések idősebbek s ezek mentén alakult ki a karsztos járat, mások pedig fiatalabbak, ezeket már nem érte a víz oldó hatása. Barlangunkba lérve, a bejárat nyugati falán a rétegekkel párhuzamos lefutású korróziós nyomok a hajdani repedés eredeti felszínét mutatják, míg a lépcső terme leszakadásokból alakult ki, miért is nem korróziós felszínű. A barlangnak ez a résize nummulinás mészkőben van, melyben a nummulinákon kívül kagyló és mohaállatvázrészek tömegesen talá Thatók. Az eredeti kőzplhasadékokat a mészkövet fedő briozoás márga málladéka tölti ki, melyet a hasadékok mentén félhatoló kovasavas oldatok kilúgoztak, illetve kovasavval itattak át. E<?yes szerzők szer ;nt a porózus közeihasadék kitöltés nem másodlagosan beiszapolt anyag, hanem a hévforrások kőzetmeffbontó hatására átalakított, eredeti helyén lévő falrészlet. A Lóczy-terembe vez^'ő főb°iárat nyugati falánál azonban az eredeti hasadékbatár jól nyomozható, bár az utólagosmozgások következtében a has->d 'kki'ö'tés is ö« cize vo n törve. A Lóczv-terem ÉÉK—DDNv (195—15°) ir.invú és ÉNv—DK (135—315°) Vá«vú ha sar'ékkeres'teződés menHn alakult ki. Mindkét ha«!>H<% magasabb részeiben a fértem lített ha "adékkif öltés megmaradt részei láthatók. A DK (135°l irányba haladó fo'vosó a hasaikkitöltésben mesterségesen lett kihajtva. A kitöltésben a vetők újraéledése szintén megfigyelhető. \ „Keresztfolyosó"' előtti kis terem köblösöd és egy lapos vetődés mentén képződött, az oldó vizek hatására. E terem mennvezefe és a vetődés érintkezési pontja erős oldási formákat mutat. A keresztfolyosó természetes bejárata ÉK -DNy (15—225°) iránvú törés mentén alakult ki. A terem szintén. Jól megfigvel'heitö'rl a terem kialakulásának fázisai. Az eredeti* vető mentén dolgozó víz munkája jól követhető a terem falának eTves részletein. A mennyezet azonban nem korrodált, mutatva, hogv a terembővülés a leszakadások révén, az oldóvizek eltávozása u+án történt. A Kőhíd-trrem felé vezető út KDK— NvÉNv (120—300°) irányú vetfi m"ntén folytatódik. E folvosó két oldala különbözőképen reagált a kioMásra mutatva, hogv a kőz°t anyaga különböző kifejlődésű. Itt bizonyos függőleges elmozdulás is feltételezhető. A barlang
