Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

5-6. szám - Török László: Hő- és vízerőművek gazdasági együttműködése

Hidrológiai Közlöny 32. évf. 1952. 3--4. sz. Í2Ö. A szerző azokat a Szovjetunióban használatos módszereket tárgyalja, melyekkel a vegyes felépítésű (hő- és vízerőműveket tartalmazó) energiatermelő rendszerben a termelt energia önköltsége minimálisra csökkenthető. Ezt a gazdaságos energiatermelést a terhelésnek az egyes hő- és vízerőművek közötti meghatározott méretű szétosztásával érhetjük el. A cikk ismerteti a terhelés ilyen megosztásának elméleti szabályait, majd részletesen foglalkozik a kérdés megoldására alkalmazott gyakorlati módszerekkel, különösen a hazai körülmények (kisesésű vízerőmű, napi, vagy heti tározás) mellett is sikeresen alkalmazható eljárásokkal. U. D. C. 620. 92. 003.1 Hő- és vízerőművek gazdaságos együttműködése* TÖRÖK LASZLÓ Hő- és vízerőművek kooperációjáról sok szó esett már a hazai irodalomban. E kérdéssel több tanulmány foglalkozik, ezek azonban főként csak a hó- és vízerőművek közötti kooperáció szükségességét bizonyítják és erre vonatkozólag általános érvényű tételeket állítanak fel. Ma már a hő- és vízerőmüvek kooperáció nélkül el sem képzelhetők. Célom, hogy a már meglévő kooperációban a gazdaságos üzem feltételeit ismertessem. A kooperációs üzem akkor gazdaságos, ha az energiatermelés összköltsége az egész rendszerben minimális, és így a termelt energia egységköltsége is a legkisebb. Előre kell bocsátanom, hogy a kérdés megoldásának már eleve két feltétele van: 1. A vízerőműnek a rendszer energiamérlegének tervezésénél figyelembevett minimális, garantált teljesítményhez tartozó vízhozamnál több álljon rendelkezésre. Ha ugyanis csak a tervezett vízhozam érkezik, azt a gazdaságosság szempontjaitóll függetlenül azonnal fel kell használni energiatermelésre. Másrészt viszont az érkező vízhozamnak kisebbnek kell lennie a turbinák maximális nyelűképességénél, mert ellenkező esetben a gépeket a teljes szabályozási periódus folyamán teljes terheléssel kell járatnunk. 2. A vízerőmű rendelkezzék megfelelő, legalább napi tározást biztosító tározómedencével. Mint már az eddigiekből is kitűnik, a gazdaságos üzem csak úgy teremthető meg, ha feladjuk azt a helytelen elképzelést, hogy a vízerőmű minden körülmények közt csak alaperőműként mükndhetíki. A gazdaságos üzem, ha a csúcserőműként való járatást nem is, de a terhelés változtatását feltétlenig megköveteli. 11a fennáll ennek a lehetősége, úgy ebből a gazdaságos üzemen felül még további előnyök is származnak. A Vízerőmű ugyanis kisebb tehetetlenségénél fogva sokkal könnyebben veszi fel a hirtellen csúcsszerü terheléseket. Ugyanez a hőerőműveknél amellett, hogy esetleg új egység beindítását követeli meg, ami mindig jelentős veszteségekkel jár, a hatásfok igen nagymérvű romlását is eredményezheti. Előnye még a vízerőműveknek e szempontból az is, hogy mivell az alvíz nem tudja a meg*A Magyar Hidrológiai Társaság 1952. márc. 13.-i "Szovjet Klubestjén elhangzott előadás. 4 növekedett vízhozamnak megfelelő szintet azonnal elfoglalni, a hirtelen terhelésváltozások esetén a vízerőmű a nagyobb teljesítményt hoszszabb ideig nagyobb esés mellett adja He, mint amennyi a lebocsátott vízhozamnak ténylegesen megfelelne. Ellene szól azonban a vízerőművek ilyen szakaszos üzemeltetésének az a körülmény, hogy a hirtelen teljesítményváltozásoknál az alvízben egy árhullám vonul végig, mely abban az esetben, ha a partok nincsenek biztosítva súlyos rongálódásokat okozhat. Ez a hátrány csak akkor szűnik meg, ha a folyócsatornázás előrehaladása folytán a lezúduló víztömegnek mindig kellő vízpárna áll rendelkezésre. Másik akadály, hogy a folyó vizének komplex hasznosítása esetén a tározótér felső szintjének ingadozása gyakran nem engedhető meg. Az általános elvek előrebocsátása után részleteiben foglalkozom a gazdaságos együttműködés problémájával. A terhelés megfelelő elosztásánál az erőmüvek költségtényezői közül csak a fütőanyagszükséglet költsége változik meg jelentősebben, mert a fenntartási, javítási és személyi költségek a terhelés változtatásával gyakorlatilag nem változnak. A kitűzött feladatot tehát a kövekezőképen fogalmazhatjuk meg: A vízerőmű rendelkezésére álló vízhozamot olymódon kell. hasznosítanunk, hogy a hőerőműveknél maximális költségmegtakarítást érjünk el. Másszóval a rendelkezésre álló vizet akkor kell felhasználnunk, amikor a további energiatermelés a hőerőműveknél már jelentős hatásfokcsökkenéssell járna. A továbbiak megértése céljából idézem az általános energiagazdálkodás néhány idevonatkozó tételét. Az erőleiepek hatásfokát a bevezetett és a leadott energiamennyiségek viszonyszáma jellemzi. Adott két hőerőmű, melyek között a leadandó T

b összteljesítmény T', T" arányban oszlik meg. E teljesítmények leadásához az erőművek B', 111. B" fűtőanyagmennyiséget használnak fel. A bevezetett energiamennyiség, mely a B fűtőanyagmennyiséggel arányos,' akkor lesz kisebb, ha d(B'+B") n ... 3B' dB* n — - — 0, illetve 1 = 0. dT' dT' dT'