Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)

3-4. szám - Dr. Berencsi György: Az ivóvíz geopathológiai jelentősége

134 Berencsi Gy : Az ivóvíz geopathologiai jelentősege praseodimet, amely állítólag a thyroxin mérgező hatását bizonyos mértékig ellensúlyozni tudja, a samáriumnak enyhe radioaktivitása van, s valószínű, hogy e réven beleszólhat a szervezet életfolyamataiba, a zirkonium erruptív Ikőzetekből kerül elő, élet- és kórtani hatása egyelőre teljesen ismeretlen, a berylliummal kapcsolatban meg kell említenem egy egészen újkeletű tapasztalatot. Dutra szerint ugyanis a beryllium emberen graiiulómákat okozhat (beryllium por), amelyeik igen hoszszú lappangási idő után fejlődnek ki. Ez az adat gondolkodóba ejti az embert, s további kutatásokra ösztökél. A ritka földfémek között megemlítésre méltó a lanthán, amely már nyomokban elernyeszti a simaizmokat. (Heffter, Heubner.) Állatkísérletek tanúsága szerint a lanthán és a cerium güniőkórral szemben az ellenállóképességet fokozza. A lanthán a calcium és nátrium antagonistája. A titánium rendszerint a vas mellett szokott előfordulni. Az állati és növényi szervezetben széltében elterjedt. Biológiai jelentőségét nem ismerjük. Nem mérgező. A jövő feladata élet- és kórtani jelentőségének kikutatása. Rádioaktivitás szempontjából didaktikailag két csoportba oszthatjuk a vizeket. Az egyikbe a rádioaktív sókat tartalmazó vizek tartoznak, a másikba pedig a radont, tehát gázt tartalmazó vizek. A rádioaktívitásnak a balneológiából közismert és köztudomású jelentősége, véleményem szerint egyelőre biológiailag korántsem tisztázott. E kérdéssel a kísérletes orvostudománynak még sokat kell fogalkoznia. Megemlítem azonban Romell elméletét, amely a radon bizonyos golyvaképző szerepét igen logikus elmélettel magyarázza. Ez elmélet szerint bizonyos endémiás golyvás területek golyvát okozó tényezője a talajlevegő és az ivóvíz magasabb radontartalma. A radon a szervezetbe kerülve bizonyos mértékben és bizonyos idő alatt rádium-Á-vá alakul. A rádium-A-t, amely a jód kompetetív antagonistája, a pajzsmirigy a jódhoz hasonlóan szelektíve felveszi. Nagyobb rádium-Á mennyiség tehát kompetetív antagonizmus alapján bizonyos mennyiségű jódot kiszorít. A fő golyvatényező azonban nem ez a körülmény. A rádium-Á rádioaktív tovább-bomlása kapcsán egy alfarészecskét ad le, amely már elegendő ahhoz, hogy egy sejtmagot elpusztítson. így tehát sok alfarészecske sok sejt pusztulását okozva, a pajzsmirigy működő állományának jelentős részét kikapcsolva, elénk tárja a csökkent pajzsmirigy-működés tüneteit. Ennek valószínűleg kompenzációs törekvések folyományaként való megnyilvánulása a golyva. E rövid eszmefuttatásból látható, hogy a tala.jlevegő és víz radontartalma messzemenően befolyásolhatja a szervezet biológiai adottságait. A radonnal kapcsolatban meg kell emlékeznünk a vizek egyéb gáztartalmáról is. Uv megemlíthető az amon és hélium. Ezek állítólag az ember szervezetére megnyugtató hatásúak. Külön kell foglalkoznom a methánnal, amelynek biológiai hatásáról ismereteink nincsenek. Biológiai hatása azonban elvben nem tagadható. Mindenesetre e kérdéssel a jövőben annál is inkább foglalkozni kell, inert az Alföld mélyfúrású ártézi vizeinek túlnyomó többsége meglehetősen bő methántartalmú, tehát a lakosság nagy része tartósan bőségesen fogyaszt methánt. Szóbakerülve az artézi kutak, rá kell mutatnom egy igen érdekes tényre. Az Alföld lakossága 1000 esztendőn át csupán felszíni vizeket fogyasztott. Kereken körülbelüli egy évszázada annak, hogy az Alföldön ártézi kutakat telepítettek. A felszíni vizeknek és az ártézi vizeknek már felületes analitikai vizsgálata meggyőz bennünket arról, hogy a kétfajta víz döntő különbségeket mutat. Az Alföld lakosságának az elmúlt évszázad folyamán a mélyfúrású kutak vizére való áttérése biológiai szempontból tehát egy hatalmas áthangolást, transmineralizálódást jelent, amely tény kétségtelenüll emberegészségügyi szempontból is nagyjelentőségű. Értékelése azonban egyelőre adathiány miatt nem lehetséges. Végül meg kell még emlékeznem az ivóvizek szerves anyag tartalmáról. E szerves anyagoknak igen sok f éle hatása lehet. Kísérleti adatok szerint a bomló szerves anyagokat tartalmazó vizek öszIrögén hatásúak. (Ueiszler, Hopf, Knoclie, Mulzer, Nardő.) E kérdéssel kapcsolatban külön rá kell mutatnom a bitumenszerü anyagok valószínű jelentőségére, amely problémát már Schulhof és Sürii a közelmúltban felvetették. A magam részéről egy kísérleti munkámat említem meg. Ha tengeri malacokon hosszú időn keresztül szapropél eredetű folyékony kátrány bizonyos bitumenszerű frakcióival! mikro bőringereket alkalmazunk, ezek a tengeri malacok a hidegártalommal szemben a kontrollokhoz viszonyítva, lényegesen érzékenyebbé válnak éspedig oly módon, hogy hideg behatásra igen könnyen gócos tüdűgyuliadásban betegednek meg. Ezek a kísérleti eredmények önkéntelenül is alátámasztják azt a feltevést, hogy a tartósan fogyasztott bitumenes ivóvíz biológiailag áthangol. Az elmondott néhány mozaikszerű példából és az ezekhez fűzött gondolatokból láthatjuk, hogy az orvostudományi szempontból- vett víztudománynak a jövőben nemcsak azzal kell foglalkoznia, hogy az ivóvíz minősége baketriológiailag milyen, hanem minden szempontra kiterjedő figyelmet kell szentelnie a víz struktúrának. Kétségtelen, hogy a víz higiéniának e szempontból egészen új ága fog kialakulni. Ma még csak néhány szórványos adat áll rendelkezésünkre, a jövő kutatásai azonban az egész kérdést bizonyosan tisztázni fogják. Az első lépést azonban minél előbb meg kell tenni. Szükséges volna egy olyan szerv, amely mind tudományos, mind gyakorlati téren céljaként tűzné ki a „biolúdrológia" problémáinak megoldását. Véleményem szerint az első lépés egy szabatos ivóvízkataszter országos kidolgozása volna. Ez önmagában is hatalmas munka és igen sok szempont tekintetbe vételét kívánja. Külföldi irodalmi adatok, így Kalmikov is megállapítja, hogy az ivóvíz normáinak