Hidrológiai Közlöny 1952 (32. évfolyam)
3-4. szám - Dr. Sümeghy József: Békéscsaba vízellátásának kérdése
120 Sümeghy .T.: Békéscsaba vízellátása m közötti homokos iszintekre is települt néhány kút. Mind negatívus ártézi kút. Közülük legtöbh a 40—50 m mélység között átütött vízveztő (homok, homokos iszap, iszapos homoki) réteg eket csapolja meg, s a fúrt kutak 11 %-a ezek vizéből táplálkozik. De majdnem ugyanennyi kút települt a 60—70 (9.5%), a 30—40 (9.2%i) m mélységben húzódó vízvezefő rétegekre s csak valamivel kevesebb az 50—60 (7%i), méter mélységüekre. Ezeken kívül még 6.2% a 70—80, és a 80—90, 6% a 20—30, 4.7% a 90- 100 a 100—120 m mélység között átütött rétegeket csapolja meg. Elég szép számmal települt kút még a 120—130 m mélységű szintre is, (0.3%), míg a 130—170 m mélységben húzódó vizes rétegekre csak néhány darab jutott. Egy-egy kút települt a 181 és a 200 méteres vizesrétegekre, ezek is negatívus jellegűek. Az egyes szintek közül a 20—30 m mélységű kutak átlag 10, a 30—40 m mélvségűek: 10—40, a 40—50 m mélységűdk: 10—25, az 50—60 mesek: 10—25, a 60—70 m-esek: 15—40, a 70—80 m-esek: 15—30, a 80—90 m-esek: 12—50. a 90— 100 m-esek: 15—25, a 100—120 m-esek: 14—40. a 120—130 m-esek: 17—30, a 130—140 m mélységből táplálkozó kutak pedig eredetileg is csak 30 liter vizet szolgáltattak percenkint. De a 170 m mél ységr e lehajtott kút sem adott többet 12 pl-nél, s ugyanígy a 181 m mély kút is csak 7, és a 200 m-es pedig csak 14 pl-t. jGyen ge víz hozamú vizesszintek ez dk. amelyekre nem a tervezett vízmüvet, de még több kutat sem volna szabad telepíteni. Az ismeretetett adatokból is kitűnik, hogy a tervezett központi, városi vízmű vízellátását sem a mostani, sem pedig az eddigi vizes rétegekre telepítendő új kutak vize nem biztosíthatja. Volna ugyan még egy lehetőség az ártézi víz szerzésére is anélkül, hogy az eddigi ártézi kutak vízhozamát veszélyeztetnők, de ez a megoldási mód is bizonytalan eredményűnek látszik. Ez abból állana, hogy az eddig ismert és kihasznált legmélyebb ártézi kút vizesszint alatti rétegsorban keresnénk új, még érintetlen víztároló rétegeket. Bár Békéscsabán a pozitívus ártézi kutakat tápláló levantei rétegösszlet vastagságát nem ismerjük, de feltehető, hogy ott abban, az eddig legmélyebb békéscsabai kúttal harántolt réteg alá még legalább is 100—150 m-t haladhatunk lefelé, amíg a fekű pannont elérnénk. A még rendelkezésre álló 100—150 m vastag levantei rétegsor üledékeiben azonban olyan változást, amely a feltártaknál több, vagv durvább szemű kavics és homokréteg előfordulásával járna, nem várhatunk. Az ősi-Maros törmelékkúpjában az üledékek szétterítése, illetve lerakódása a levantei időszak elején is, meg a végén iis azonos körülmények között ment végbe s ezérl a még át nem fúrt békéscsabai levantei rétegsorban az eddigieknél! több és állandóbb mennyiségű vizet nem várhatunk. A fekű pannon az Alföld nagy részében túlnyomórészt agyagos, rossz vízvezető rétegekből áll, s valószínűleg, ilyen az Békéscsaba altalajában is, tehát a vízszerzésnél ezt is el kell ejteni. Gondolhatnánk arra is, hogy az emlegetett depressziókat elválasztó diszlokációs vonal mentén felszálló, mélységi eredetű vizeket tárnánk fel olymódon, hogy a főtörési vonalat megkeresve, arra reáfúrnánk, de a törésvonal, illetve vonalak kinvomozása hosszadalmas és kutatófúrásokkal járó költséges feladatot jelentene. Feltéve, hogv ilymódon is vízhez jutnánk, az minden bizonnyal meleg és sós, tehát ivásra alkalmatlan lenne. Igaz, hogy meg lenne az az előnye, hogy nagy és állandó mennyiséget biztosítana. A Békscsaba altalajában számbavehető., elraktározott vizek közül még csak a talajvíz felhasználásának lehetőségeit vehetjük tekintetbe. A nagyobb lakosságú és terjedelmű alföldi városok ivóvízellátásánál, a fúrt kutak létesítése óta, a talajvíz felhasználásától eltértek, mert a talaivíz a csatornázás hiányában, rendesen fertőzött. Ennek okául általában azt szokták felhozni, hogy a talajvíz tisztító hatása a fertőzéssel szemben fokozatosan kimerül, mert a talajvíz mozgása csekély s a lakatlan területdkről jövő tiszta vízzel igen lassan újul. Állítólagos használhatatlansáaát az a körülmény is alátámasztotta, hogy az alföldi megvizsgált, községi és városi, ásott kutak vize 70%-ában szennyezettnek, fertőzöttnek, s így az egészségre ártalmasnak bizonyult. Kétségtelen, hogy az alföldi, emberi települések talaivize szennyezett, de az is bizonyos, hogy a lakatlanoké nem az. Azt sem lehet azonban elhallgatni, hogv mindazok az ásott kutak, melyeknek vizét fertőzöttnek találták, mind egvtőlegvig helytelenül megépítettek, mert helytelen a mélységük. Az általában 4—5, s legfeljebb 10 m mélységre leásott kutakkal rendesen bennemaradnak a felszíni lőszrétegben, s legfeljebb ennek még csak az alsó homokosabb részét nyitják meg. Ha a kút fenekén 1. 1.5 m magas vízoszlop már öszszegvült. a kút mélyítését abbahagyták. Ez a hibás ásottkút kiképzés általános az egész Alföldön. "Holott a talajvíznek nem a lősz, hanem az ez alatt következő folyami homokréteg a raktározó, vezető rétege, s a talajvíz a löszrétegbe cs:ik felemelkedett, mert az. normális csanadékú évjáratokban nyomás alatt áll. Ha az ásott kutakat a folyami homokrétegben mélyesztették volna, ahol a talajvíz- mozgása gyorsabb, tisztulási lehetősége biztosabb, egészen más százalékos eredményeket kaptak volna a talajvíz javára. A ni. áll Földtani Intézet alföldi kutatócsoportja, annak idején, 30 m mélységig. Békéscsaba altalajának rétegsorát is feltárta. A FehérKöröstől. illetve Gyulaváritól kiinduló s Békéscsabán át. Kondoros felé irányuló földtani szelvény kutató fúrásai a talajvizet raktározó rétegeket is feltárták, s így a talajvíz helyzetéről is tiszta képet kaphattunk. Eszerint Gyulavári és a Veszei-híd (Elővizescsatornaíi közti szelvénvrészbe eső területen, ahová a Fehérkörös és a Gvul>a közötti s a Töviskesszállási-dülő területe is tartozik, az altalajban. 30 m mélységig, túlnyomóan agyagos rétegeket tártak fel. Ez a terület a hármaskörösközti depreszszióhoz tartozik s térszine alacsony, átlag 80—87 m a t. sz. f.
