Hidrológiai Közlöny 1951 (31. évfolyam)

SEBESTYÉN OLGA: A Balaton biológiai kutatásának korszerű szempontjai

— képvisel, a korszerű limnológia leglényegesebb tételévé vált. (Ezt a megállapítást Maucha fogalmazásában idézem, akitől a holocoenoid (= ekoszisztéma) elnevezés is származik (Maucha 1949, Hidr. Közi. p. 197, 198). Ez az a tétel, mellyel számolni kell a vizekkel kapcsolatos bárminemű kérdés megoldásánál Valamely állóvíz, mint holocoenoid, nem nyújt egész terjedelmében egységes környezeti viszonyokat. A víz kémiai és fizikai alkatán kívül pl. a nyíltvizben legfontosabb tényező az alzathiány, a fenéken az üledék minősége és az Oj-viszonyok, az igen változatos parti övben pedig a hullámjárás, ha csak egy-egy sajátos tényezőt emelünk ki. A sűrű nádas és hínáros, az iszapos vagy homokos fenék sajátságos környezet, s mindenik élőhelynek megvan a maga élővilága, melyben a tagok ökológiai valenciája és népességének nagysága kapcsolatban van az ökológiai egységet alkotó tórész (biotop) környezeti viszonyaival (milieu-spektrum), a trofikus sajátságokat is beleértve. Noha a környezet ciklikus változásaiban, a nap- és évszakok szabályos váltakozása és a szervezetek életkörének ismétlődése következtében van bizonyos állandóság. a környezet az idők folyamán átalakul. Tudni illik még a fitoplankton asszimilációs folyamataiban kicsapódott szénsavas mész sem alakul maradéktalanul vissza oldható hidrokarbonátokká éjjel, amikor a légzési folyamatok kerülnek előtérbe. Mert a termelők, fogyasztók és lebontok összműködése sem teljesen harmonikus, a szerves anyag lebontása sem teljes. Ez azt jelenti, hogy az anyagforgalom a tó határain belül tulajdonképpen nem zárt körfolyamat, hanem szűkebbtágabb spirálisban haladó. így autochton anyagfelhalmozódás jön létre, mely a környezet megváltozását vonja maga után. A természetes úton létrejövő változások legtöbbször hosszú lélegzetűek, néha földtani korokra terjednek, de végeredményben a tó elöregszik, az állóvízből az idők folyamán rét lesz. Tudjuk, hogy a feltöltődésben, kiszárazulásban az allochton hordalék és a szárazföldi növényzet térfoglalása is szerepet játszik. Az elmondottakból kiviláglik a környezet tanulmányozásának szükségessége és jelentősége. A vizsgálatok eleinte általános tájékozódást nyújtanak, később mind behatóbbá válnak. Azonban bármennyire is vizsgáljuk a részleteket, a munkát bevégezni sosem lehet, mert közben tárgyunk is változott, s új szempontok merülnek fel, új szükségletek támadnak. Kétségtelen, hogy az élőlények ökológiai szempontból való vizsgálatának önmagában is van varázsa. A vizek ökológiai egységeiben más és más társulás él. E társulás tagjai egymással lazább-szorosabb kapcsolatba lépnek a térben való helyfoglalás, táplálkozás (élelmilánc), lélegzés, szaporodás és védelem szerint. A társulás összetételének kialakulásánál történeti tényezők is érvényesülnek. A társulás mibenlétéről azonban csak úgy alakíthatunk magunknak hű képet, ha ismerjük az egyes tagok életkörét és ökológiai igényét. Az ökológiai valencia felvázolása, ha csak néhány legfontosabbnak vélt tényezőre szorítkozik is, amilyen a fény, hő. Oj stb.. stb-ellátás, gondos és sokirányú megfigyelést kíván, melyet körültekintéssel átgondolt kísérletek sorozata egészít ki, és az adatoknak szaktudást feltételező, tárgyilagos értékelése követ. Tág tere nyílik ilyen vonalon a kutatásoknak, mert — mondhatnók — igen kevés élőlény reakcióterét ismerjük kielégítően, nem is említve azt, hogy a hatótényezők intenzitásbeli kilengésének határai legtöbbször bizonytalanok, elmosódottak. Már pedig az ökológia is törekszik arra, hogy a megállapított tényeket exakt módon, számszerűen fejezze ki. A reakcióteret sem úgy kell elképzelnünk, mint valami merev rendszert, mert a hatótényezők — mint már említettük — egymástól függően hatnak. Az egyes tényezők intenzitásbeli kilengésének nagysága utal a reakciótér rugalmasságára. A reakciótér rugalmasságával és a környezet változékonyságával kapcsolatban áll az alkalmazkodás kérdése. A környezethez való alkalmazkodásnak rendkívül érdekes példáit ismerjük a vízi életben. Hogy a Philodona roseola nevű kerekesféreg, mely egymagában — noha nagy népességben — képviseli a Balaton változatos mikrofaunáját a víztől locsolt, permetezett supralitorálban, ezt tágas ökológiai valenciájának köszönheti. Könnyen alkalmazkodik különösen a vízellátás hőmérséklet, 0

2, sótartalom és fény mennyiségbeli változásaihoz. Megél hómezőkön, esővízcsatornában és sebesen folyó karsztvizekben, napfény nélkül a parti homokban s fővárosunk vízvezetékében, valamint tűző napon a tó vagy tengerpart szikláin vöröslő moszatgyepben. Reakcióterét még tágítja az a tulajdonsága, hogy noha vízi állat, tartós szárazság elviselésére is berendezkedett. Ugyancsak a kerekesférgek közül veszek egy másik érdekes példát. A kocsányos zsákot viselő Collotheca nemzetség legtöbb tagja vízinövényekre rögzült partlakó. A Balatonból leírt, illetőleg megfigyelt négy faj mindenike más és más módon alkalmazkodott — alkatban és életmódban — annak a környezetnek sajátságaihoz, amelybe, terjeszkedése folyamán behatolt. Egyik (C. balatonica Varga), az alzatnél'küli nyíltvizet lakva, lebegő életmódra tért át, kocsányos zsákja segíti a lebegésben. Egy másik (C. Wiszniewskij Varga) a nedves parti homok szemecskéi közét kitöltő parányi vízterekben él, s a környezet kiszáradásával járó veszedelem elől nedvességet tartó zsákjába rejtőzködik. A harmadikat (C. volutata Sebestyén—Varga) a parti öv szerves törmelékből álló laza üledékében találjuk, melyet a hullámjárás mindegyre felbolygat. Ha hordó alakú lakásába visszahúzódik, melyet beépített kovamoszatpáncéltömeg rugalmassá tesz, nincs ártalmára a gyakori ide-oda hányattatás. Az alkatban és életmódban még csak vázlatosan ismert negyedik Collothcca sp. (Collotheca volutata Sebestyén—Varga 1949— 1950. var. sessilis Sebestyén 1957. Szerző megjegyzése 1969. IX.) egy a fenékiszapban élő ágascsápú rák (Monospilus) héjára rögzül, azzal viteti magát tova, tehát társul egy olyan élőlénnyel, amelyet mozgása és méretei megóvnak az üledékrészecskék között való eltemettetéstől. Ebben a társulásban az is jelentős, hogy a gazdaállat — rokonsági körében — azon kevesek közé tartozik. melyek a kinőtt kitinhéjat nem vetik le. Mindezekre most nem térhetek bővebben ki. Nem lehet cél ez alkalommal az sem, hogy példákkal világosítsam meg azoknak a vizsgálatoknak sokrétűségét, melyek valamely holocoenoid, mint pl. a Balaton, ökológiai viszonyainak felkutatására irányulnak-és ahhoz szükségesek, mint pl. — csak nagy vonásokban —: a környezet abiotikus tényezőinek áttekintő és részletekbe menő vizsgálata az év leforgása alatt, az egymást követő években, a Íj különböző bio21