Hidrológiai Közlöny 1951 (31. évfolyam)
BENDEFY LÁSZLÓ: Kéregszerkezet és hidrográfia
jól ismert pikkelyes rátolódásokat. Vadász, Wein és mások tanulmányaiból ismeretes, hogy e két hegységhez tartozó mélybeni tömegek nyíró feszültségek kiváltotta mozgást végeznek. Ennek következményeként a Feketevíz és mellékpatakjai, valamint valamennyi többi, a Duna. Dráva és a Rinnya közötti vízfolyás ehhez az ÉNy—DK-i csapáshoz igazodik, de a Villányi hegység pikkelyes rátolódásainak közelében, még a laza üledékkel eltakart részeken is, a rátolódások jódarabon ÉK—DNy-i csapást követnek. A Felső-Tisza vízrendszerének tektonikai alapja A Tisza vízrendszere a folyó forrásától Tokajig merőben más tektonikai rendszerhez igazodik, mint a folyónak hazánk területére eső bármelyik szakasza. Ennek ismerete egyben megvilágítja azokat a szerkezeti folyamatokat, amelyek a Tisza most tárgyalt felső folyása mederviszonyainak kialakulásához vezettek. A Tiszának Zsurk és Vásárosnamény közötti medre a Szamos-vonal hatalmas töréseihez igazodik. A Szamos-vonalat nem egyetlen törés, hanem egy nagyon széles, (átlagban 10 km szélességű, de helyenként 12— 15 km-re is szélesülő) törésnyalábrendszer képviseli. Ez a törésrendszer — miként elnevezése is mutatja — Vásárosnaménytól nem a Tisza, hanem a Szamos és a Kraszna mentén húzódik. Tektonikailag tehát a Tisza tulajdonképpen a Szamos és a Kraszna folytatása (11. ábra). 12. ábra. A Felső-Tisza vízrendszerét kialakító főbb mélyszerkezeti törések. A Szamos-vonal és a tőle keletre húzódó szinklinális Telegdi Roth K. [28] és Facsinay [29] kutatásai alapján már eléggé ismert szakirodalmunkban, de már L. Tanni [30] és P. E. Holopainen [31] művei is tartalmaznak ide vágó utalásokat. Azonban a most tárgyalt vízrendszerhez tartozó terület átfogó szerkezeti értelmezése E. Suess <1886), P. Termier (1911), L, Kober (1912), H. Stille (1927), R. Staub (1927), S. Bubnoff. (1929), Szalai T. [32], Szentes F. [33] és mások Kárpát-tanuíimányai ellenére is még érintetlennek tűnik. 16