Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

5-6. szám - Értekezések - Láng Sándor dr.: Az új Budapest és a Magyar Hidrológiai Társaság

Csatornázás. Az újonnan csatlakozott külső kerületek tekintélyes részében nagyobbarájiyú csatornázásra van szükség. A természetes lejtősödést, valamint a Szilaspatak, a Rákospatak és a Pestszentimre—Soroksár határában folyó Feketeárok völgyét kihasználva, mindjárt ki is lehet jelölni a csatornázásra legjobban rászoruló keleties fekvésű új városrészek főcsatornáinak útvonalát. Sor kerülhet később az említett patakok torkolat felé eső részének, vagy egész fővárosi szakaszának beburkolására és csatornául való felhasználására is. A teljes hálózat kiépítése a laza agglomerációs kertvárosok területén hosszabb időt vehet igénybe. Ezen a területen a vízvezeték hiányában a vízfogyasztás és a szennyvíztermelés sem olyan nagy, mint a belsőbb, sűrűn lakott városrészekben. Mindenesetre a vízvezetékhálózat kiépítését nyomon kell követnie a komolyabb csatornahálózat terjeszkedésének is. Szennyvíztisztítás. A csatornahálózat fokozatos kiépítésével a Dunától távolabb eső XV., XVI., XVII., XVIII. és XIX. kerületek szennyvizeit, ha a felsorolt kis patakokba vezetik bele, idővel már helyben meg kell tisztítani, még mielőtt a belső városrészek felé jutnak a szennyvizek. Ellenkező esetben a jelenleg működő tisztítótelepek növelésére és közvetlen, zárt csatornahálózat kiépítésére kell gondolni. A délkeleti városrészek szennyvizeit a csepeli Dunaág vizének lassú cserélődése miatt fokozottabban derítve messzebb, délebbre kell a Dunába vezetni. Hidrogeológia és geológia. A fővárosi gyógyvizek már említett további tanulmányozásán és az újabb gyógyvízfeltárások lehetőségének (különösen a keleti és a délkeleti városrészek) kivizsgálásán kívül nagy szükség van az újabb fővárosi területek részletes földtani és hidrogeológiai felvételére is. Ezzel együtt az említett területek talajvízviszonyait és általában a hidrogeológiai kérdéseket teljes részletességgel meg kell vizsgálni. Nagyobbarányú építkezések el sem kezdhetők eme előtanulmányok hiányában. A hidrogeológia és geológia fővárosi vonatkozású kérdései köziil jobban ki kell emelni az alábbiakat. Szükséges lenne olyan korszerű és modern földtani felvételezés a megnagyobbodott Budapest területén, amelynek eredménye egy igen részletes, 1 : 5000 mértékszámú geológiai térképen lenne feltüntethető. (Hasonló részletességű földtani térkép ugyanis még nem áll rendelkezésre.) Ehhez csatlakozna természetesen egy-egy hasonló részletességű talajtani és hidrogeológiai térkép a teljes vízkataszterrel. Á térképezés kiegészítéseként el kellene készíteni az eddigi fővárosi mélyfúrások teljes kataszterét, e&enfeliil számos nagyobb mélységre lehatoló újabb mélyfúrásra is szükség lenne, főleg a pesti oldalon, a dunamenti és egyéb helyen levő gyógyforrások védőterületén kívül. Ezeknek az új fúrásoknak a segítségével — ha a már meglevő források vízhozamcsökkcnését leküzdötték — a délkeleti és keleti népes városrészek leendő gyógyfürdőit is el lehetne talán látni megfelelő minőségű gyógyvízzel (pl. Sashalom, Rákoscsaba, Kispest és Lőrinc környékén.). Végül a már meglevő és a később létesítendő mélyfúrások rétegsora alapján számos korszerű és modern szelvényt is lehetne szerkeszteni Budapest altalajáról. Ezeket a szelvényeket nagy sűrűségben kellene szerkeszteni, egyúttal a már meglevőket is reambulálva. E szelvényeket egyúttal a gyakorlati élet különféle helyein is nagy hálával fogadnák. Ha már lehetséges, ezekkel a munkálatokkal Budapest altalajának a felsőtriász korú rétegeknél idősebb feküjét is jobban ki kellene tapogatni. Nem lehet tudni ugyanis azt, vájjon mit tartogatnak ezek a nagy mélységek a mindennapi élet számára? Városrendezés, zöld övek, lakónegyedek, gyárnegyedek. A főváros legegészségesebb részei a domb- és hegyvidéki negyedek. Az új kerületekkel és helységekkel számos egészen kitűnő, egészséges levegőjű városrésszel gazdagodott Budapest. Ezek között az első helyen van Pesthidegkút és környéke. A medenceszerű katlanba már nem jut el a pesti gyárak füstje, még a keleti, vagy délkeleti szél esetén sem, annyira távol van a gyárnegyedektől. Nagy hibája, hogy alig közelíthető meg, csak hosszas és nehézkes utazás árán. Hasonló, jólevegőjű terület Budafok, Budatétény és Nagytétény magaslati része, erre azonban már több a fertőző gyárfüst. A pesti oldal legjobb levegőjű negyedei Rákoskert. Rákosliget, Rákoscsaba felső részei, Rákoshegy, továbbá Mátyásföld és Árpádföld, mind a magaslatokon helyezkednek el, 150—245 m absz. magasságban. Levegőjüket azonban kismértékben fertőzheti a távolabbi gyárnegyedek és a főváros belterületének füstje, ha ENy vagy L)Ny felől fúj a szél. Mivel Budapesten az év kétharmadán át nyugatias szelek uralkodnak, mindig a főváros északi és nyugati szélei rendelkeznek a legjobb, legegészségesebb levegővel. Ajánlatos tehát a jövőben a lakónegyedeket ebben az irányban fejleszteni és a füstokádó gyárakat pedig kelet és dél felé telepíteni át, ha erre az áttelepítésre amúgy is nyílik eshetőség. Helytelen ugyanis az, hogy pl. még a Rómaifürdő szomszédságában is vasöntéssel foglalkozó üzem rontja az üdülnivágyó dolgozók levegőjét. Az úgynevezett zöld öveket (erdősávok) különösen a délkeleti kerületek részére kell sürgősen biztosítani, mert kb. az év kétharmad részében a helybeli gyárak füstjén kívül az egész régi főváros füstje ezeken a kerületeken hömpölyög át és nagyon árt az itt lakó dolgozók egészségének. A közlekedés megjavítása nagyban fokozná a főváiosi dolgozók munkateljesítményét. Jó lenne már most olyan — olcsónak is nevezhető — megoldást találni, hogy a legkülső városrészekből — tehát pl. Nagytétény, Pesthidegkút, Békásmegyer, Üjpest, Rákospalota, Árpádföld, Cinkota, Rákoscsaba, Pestszentimre, Soroksár, Csepel-Királyerdő — 25—30 perc alatt el lehessen jutni a főváros közepén levő kormányzati negyedbe addig is, amíg a gyorsvasútvonalak elkészülnek. Ezt talán gyorsan járó autóbuszokkal, trolleybuszokkal (itt-ott új útépítés árán) meg lehetne oldani. A szomszédos városrészek és kerületek egymással való jobb összeköttetése céljából pedig ki kell építeni külső körútjainkat és ellátni ugyancsak hasonló gyorsan mozgó társas járművekkel. Eleinte a Hungária-körút vonala jöhet számításba (III. körút), majd (IV. körút) a Kispest melletti Határ-út, melyet Kőbánya felé a Körösi Csoma-útba bekötve a Fehér-úton s a Vezér-utca—Rákospatak vonalán át vagy a Nagy Lajos-út—Szegedi-úton ki lehet terjeszteni a Dunáig és az óbudai hídon át Óbuda felé. Pesterzsébet mellett elhaladva pedig Csepel és Budafok felé hosszabbítható meg. Itt kínálkozik az a lehetőség, hogy Csepel és Budafok új Duna-hidat kapjon. E két keriilotnek jelenleg is közel 100.000 főnyi lakossága csak rozoga kompjáratok útján közlekedik egymással. Ezenfelül — a távolabbi jövőben az összekötő vasúti hidak mellé szintén fog kívánkozni egy-egy közúti híd. Tehát Űjpest pl. Békásmegyer és Rómaifürdő felé kaphat közúti hidat is. Egyúttal sor kerülhet egy újabb körút létesítésére, mely Újpesttől Rákospalotán át a ma is meglevő Palotai-út felhasználásával haladna Cinkötára, innen ugyancsak már meglevő műúton át Rákosligetre, majd Rákoskeresztúron és Rákoshegyen át Lőrincre kellene levinn

;, innen pedig az amúgy is meglevő úton Soroksárra, majd egy új kisdunai hídon át Csepelre, innen pedig Budafokra vezetne át, több mint 30 km hosszúságban. Ezen át a közelfekvő külső kerületek lakói tudnának egymással könnyen közlekedni, anélkül, hogy nagyon be kellene jönniök a város belsejébe. Ma ugyan ez még csak álom, de dolgozó népünk összefogásával és hathatós közreműködésével hamarosan meg is lehet valósítani. r 163