Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

7-8. szám - Értekezések - Györke Olivér: Az Olt folyó hidrológiai viszonyai a tusnádi szorosban való vízerőhasznosítás szempontjából

része folyt le a leesettnek, 1942—43. évben 0,26 része. Megjegyezzük, bogy fenti két érték nem átlagos lefolyási tényező, mert nem a havi lefolyási tényezők átlagából képeztük. Első pillanatra szembe tűnik, hogy az 1941—42. évi kétszerese a 42—43. évinek. Ennek a magyarázata legnagyobbrészt a csapadék évi eloszlásában van és abból a közismert tényből is nyilvánvaló, hogy huzamosabb esőzés után a talaj telítettsége folytán több kerül lefolyásra, mint a száraz időszakok közé ékelt rövidebb eső­zésből. 1941—42. évben az esős napok tömörülnek, különösen a tenyészidő alatt, míg 1942—43-ban osztottan következnek csapadékos, ill. száraz napok. Sajnos, a területre vonatkozó havi lefolyási tényezők számítása a megfigyelőállomások nagy száma ellenére, a csak egész rövid időszakaszra (2 és y 2 év) rendelkezésre álló adatsorozat miatt nem mutatkozott célravezetőnek, mert legfeljebb a rövid két és féléves időszakra kaptunk volna adatokat, viszont az előbbiekből is látszik, meny­nyire függ ez az egyes évek csapadékeloszlásától, a vízgyűjtőterület adottsága mellett, mely jelen esetben vízzáró, ill félig áteresztőnek vehetői A nyert és fent ismertetett lefolyási arányok jól egyeznek a Bogdánffy által hasonló eljárás alapján közölt 50—30—20%-os értékekkel. Befejezésül rámutatok, hogy ismertetett víz­gyűjtőterületen a vízerőhasznosítás tervezésének kiindulásához a rendelkezésre álló megfigyelési adatok első tekintetre elégtelennek mutatkoznak és könnyen arra késztetnek, hogy más hasonló típusú vízgyűjtőterület átvett adataiból induljunk ki. Kellő körültekintéssel azonban az ismertetett esetben és eljárással sikerült nagyobb pontossággal megoldani a kérdést, mint bármely más, az ilyen kevés adattal rendelkező vidékre követhető egyéb módszerrel. Az itt ismertetettek alapján a jövőben hasonló adottságok esetén, hasonló és a helyi adott­ságok szerint megjavított eljárást talán célszerűen lehet alkalmazni szükségmegoldásként. (Folytatás a 256. oldalról) Társaságunkra és az abban tömörült különböző szaktár­sakra, egész tagságunkra nagy és felelősségteljes szakmunkát ró az ötéves vízgazdálkodási terv. A hatalmas beruházási összeget dolgozó népünk verejtékes munkájával kell elő­teremtenünk. Nekünk szakembereknek épp ezért fokozott felelősséggel, nagy takarékossággal, önzetlen, odaadó, jó szakmunkával kell szolgálnunk az ötéves terv sikerét. Társaságunk és tagságunk felkészült a hatalmas terv sikeres végrehajtására. Hiszem és remélem, hogy az elénk tornyosuló hatalmas műszaki feladatokat tagtársaink odaadó, önzetlen szakmun­kával sikeresen megoldják s ezen keresztül hozzájárulnak ötéves tervünk sikeres keresztülviteléhez. Ebben a remény­ben és ezzel a hittel nyitom meg 33. évi közgyűlésünket. Megnyitó beszédének elhangzása után elnök fekéri Pap István titkárt, hogy ismertesse a dr. Schafarzik-emlékérem odaítéléséről hozott választmányi határozatot (jegyzőkönyv­höz csatolva), majd a Közgyűlés elé terjeszti a javaslatot, hogy a dr. Schafarzik Ferene-emlékérmet dr. Maucha Rezső tagtársnak adja ki. A Közgyűlés a határozatot egyhangúlag elfogadja, amit elnök határozatilag kimond. Elnök melegen üdvözli dr. Maucha Rezsőt és vissza­tekint több mint 30 esztendő óta együtt végzett munká­jukra, majd átadja az emlékérmet. Dr. Maucha Rezső az emlékérem átvétele után a követ­kező szavakkal köszöni meg a Közgyűlés bizalmát : Mélyen tisztelt Elnök Úr, kedves Barátom és tisztelt Közgyűlés! A gyöngeség, amit hangomon érezni, korommal jár, mikor a legnagyobb meghatottsággal köszönöm meg azt a kitüntetést. Ha keresem az okát, miért kaptam éppen én meg ezt a szép kitüntetést, azt állapítom meg, hogy talán méltatlan vagyok erre. Ha az ember szorgalmasan és sze­retettel dolgozik kedvenc tárgyában, természetes, hogy valami kis eredményt el tud érni. Én olyan szerencsés körülmények közé kerültem, hogy egy olyan tudományággal foglalkozom, amely működésem megkezdésével egyidejűleg kezdett csak kialakulni, — így bármilyen irányban indulva el, még járat­lan utat találtam és eredményeimet nem a saját tehetségem­nek tulajdonítom. Másik, mélyebb okát annak, hogy idáig eljuthattam, kitűnő mestereimnél kell keresnem, akikről meleg hálával emlékezem meg e helyen is : Eötvös Lóránd, Thán Károly, Lengyel Béla, Mágócsy, Krenner és nem utolsó sorban maga Schafarzik Ferenc voltak tanáraim, tőlük merítettem tudáso­mat. Őket óhajtottam utánozni, — persze messze elmaradtam mellettük. A legnagyobb tisztelettel veszem át ezt az érmet és meg fogom őrizni emlékezetét, a Közgyűlésnek pedig őszinte köszönetemet fejezem ki ezért az igen nagy megtiszteltetésért. Dr. Maucha Rezső meleg ünneplése után elnök felkéri Pap István titkárt jelentésének megtételére. A titkári jelentést a közgyűlés egyhangúlag elfogadja, amit elnök határozatilag kimond. Ezután elnök felkéri Salamin Pál szerkesztőt jelentésének megtételére. Salamin Pál jelentését befejezve kéri, a Köz­gyűlést, hogy utódját is támogassa úgy, mint őt, hogy mun­kájukkal Magyarország küzdelmét a vizért és a víz ellen elő­segíthessék. Közgyűlés egyhangúlag elfogadja a szerkesztő jelentését és a Tudományos Folyóiratkiadó NV.-vel megkötendő szer­ződésére az elnökséget felhatalmazza, amit elnök határozati­lag kimond. Elnök felkéri Gergelyffy Lászlóné pénztárost jelentésé­nek megtételére. A jelentést a Közgyűlés egyhangúlag elfogadja, amit elnök határozatilag kimond. Elnök felkéri Szebényi Lajost a számvizsgáló bizottság jelentésének ismertetésére, amit a Közgyűlés egyhangúlag tudomásul vesz, a felmetést a számvizsgálóbizottság tagjai­nak és a pénztárosnak megadja, amit elnök határozatilag kimond. Elnök felkéri dr. Szabó Zoltán titkárt a Limnológiai Szakosztály jelentésének, Bozóky-Szeszich Károlyt a Hidraulikai Szakosztály jelentésének, Horváth Józsefet a Gyógyvízbizottság jelentésének, Pap István titkárt a Hallépcsőbizottság és az Ivóvíz­bizottság jelentésépiek megtételére. A jelentéseket a Közgyűlés egyhangúlag tudomásul veszi és elfogadja, amit elnök határozatilag kimond. Elnök ezután méltatja Salamin Pál szerkesztő és Ger­gelyffy Lászlóné pénztáros, valamint a Szakosztályok és Munkabizottságok lelkiismeretes és eredményes működését. Elnök bemutatja az 1950. évre előirányzott költség­vetést és javasolja a rendes tagok tagdíjának évi 36 Ft-ban, az ifjúsági tagok tagdíjának évi 12 Ft-ban való megállapítá­sát. Közgyűlés a költségvetést és a javaslatot egyhangúlag elfogadja, amit az elnök határozatilag kimond. Elnök javasolja, hogy tekintettel a magas taglétszámra és a Társaságban művelt tudományágak sokféleségére, dr. Schafarzik Ferenc emlékérmet ezentúl évenkint ítélje oda a bizottság, s a kitüntetett köteles legyen a Közgyűlésen, vagy ünnepi ülésen addigi szakmunkásságáról beszámolni. Közgyűlés a javaslatot egyhangúlag elfogadja, amit elnök határozatilag kimond. Elnök bejelenti, hogy a választmány határozata értelmé­ben a tisztikar és választmány lemond és ismerteti az új tisztikar és választmány névsorát. (Folytatás a 311. oldalon) .279

Next

/
Oldalképek
Tartalom