Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)
1-2. szám - Értekezések - SÁMSONI ZOLTÁN dr.:A haragosi kristályos palahegység északnyugati oldalán lévő ásványosvízű források
VIZELEMZÉSEK U. D. C. 551.497:553.7 ( 498.41 A haragosi kristályos palahegység északnyugati oldalán lévő ásványosvízű források SÁMSONI ZO LTÁN I) R Haragosi (az irodalomban prelukai, vagy Lápos) hegység északnyugati oldalán több ponton fakadnak ásvány vizű források, amelyeket alkalmam volt néhány évvel ezelőtt megvizsgálni. A terület földtani viszonyainak ismertetése földtani térképvázlatok kíséretében, a közelmúltban jelent meg. 1' 2 Itt csak annyit jegyzek meg, hogy a források részben ó-, részben új harmadkori képződmények területén fakadnak és só-, valamint széndioxixd tartalmuk nyilván mélyeibbről ered. Ezeket a forrásokat kőolajindikációknak tekinthetjük, annyival is inkáblb, mivel közeliikben, Kovács mellett (1. a térképvázlatot) és Kővárfüred (Garbonác) mellett komoly kőolajnyomok is ismeretesekAz általam bejárt területen négy ásványos vizű forrást, illetve kutat találtam; a hegység északi széle mentén keletebbre azonban még több is van, amelyeket nem volt alkalmam tanulmányozni. A szomszédos vidék ásványos vizeiről Czekélhts Dániel már 1854-ben megemlékezik. 3 A kápolnokmonostori „sóskufnat Hunfalvi) János is megemlíti „A Magyar Birodalom természeti viszonyainak leírása" című, 1865-ban megjelent munkájában. Bernáth József 1880-ban közölt összefoglaló gyiijtőjegyzékében a kápolnokmonostori „sósforrás"-on kívül megemlékszik a tőle 1.5 km-re ÉK-re fekvő Révkápolnok mellett lévő konyhasós ásványos vízről is. 1882-ben Albert E. Bielz ír a kápolnokmonostori és a garbonáci (kővárfüredi) ásványos vizű forrásokról. * A Magyar Hidrológiai Társaság 1949 április hó 27-i ülésén Elhangzott előadás. 6ti Utóbbiról megjegyzi, hogy fürdőberendezése is van. 5 Fischer Samu az előbbi szerzőkkel szemben érdekes módon azt állítja 1887-ben°, hogy a kápolnokmonostori „konyhasós ásványvízforrás" hivatalos adatok alapján nem létezik. Saját tapasztalatom szerint Kápolnokmonostoron jelenleg csakugyan nincs konyhasós, se egyéb jellegű ásványvízforrás, ezt tehát az úgynevezett eltűnt források közé kell sorolnunk. Lehetséges azonban az, hogy az előbbi szerzők a szurduk kápolnoki konyhasós forrásra gondoltak s arról is írtak, csak a község nevét tévesztették el. Boleman István 7 1896-ban a szomszédos Kővárfüred konyhasós-savanyú vizének részletes vegyi elemzését közli. A haragosi kristályos pala hegységtől ÉNY-ra elterülő dombvidéken a következőkben ismertetendő ásványos vizű források az alsó oligocén hójai, a középső oligocén csokmányi és tortona.i rétegeiből fakadnak. Posepny 8 azt. vélte, hogy a révkörtvélyesi (k. oligocén) barnakőszéntelepek kibukkanása és az ásványos vizek felfakadása között összefüggés van. Véleményem szerint ez az összefüggés nem áll fenn, főképpen nem genetikai szempontból. A megvizsgált ásványosvízű forrásokról a következőkben számolok be: 1. Kisremetétői északra, a Valea Podului baloldali árkában az oligocén korú révkörtvé lyesi szénkibukkanás fekvőjében, az úgynevezett bójái szürke, márgás mészkőből forrás fakad, amelynek vize gyengén szénsavas és kissé konyhasós ízű. Közvetlen a patak medre mellett fakad és gondozatlan; a közelben legelő házi állatok is beletaposhatnak. A forrás vizéből időnként gázbuborékok emelkednek fel és távoznak el. Hauer és StaChe művének 9 381. oldalán olvassuk, hogy a Kovástól délre, a V. Casilor egykori szénbányájától nyugatra, a „Poduiry" mellett, a szóntelep fedőjében, az 1834ben mélyített akna ásásakor az előtörő széndioxid-gáz két munkást megölt. Ennek figyelembevételével valós-zínűnek látszik, hogy a forrásban feltörő gáz is széndioxid. 2. Kovástól DK-re, a Valea Oasului völgy középső részében, a patak partján egy kivájt fatönkkel körülfoglalt forrást találunk. Vize tiszta, átlátszó, kénhidrogén szagú, gyengén kőolajíz is érezhető rajta. Széndioxid tartalmú és konyhasós ízű. Jellege hasonló a következő sorokban ismertetett szurduk-kápolnoki „borkút" vízéhez. Elég bővizű, mert vízmennyiségének Despre apele minerale de ve coasta Nord-West a masiimlui sist crisPalin Haragos (Prrluca). De dr. Z. Sám soni, (Extrás in Iámba romana p. 79.)
