Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

1-2. szám - Értekezések - LUKÁCS ANDOR: A Sión végzett vízhozammérések tanulságai

VÍZRAJZ A Sión végkett vízhaasmmértisekketl és a siófoki zsilipnél leeresztett víz 'hatásával foglalkozik az alábbi tanulmány. A Sió különleges helyzete tudományos szempontból újszerű árhullám vizsgálatokat tett lehetővé. A tanulmány eredményei az ötéves terv végrehajtása során hasznosíthatók részben a Sió csatornázási feladataival, részben a hajózás biztosításával kapcsolatban. I'. I) C. 551.482.215 + 992.56:626.22 A Sión végzett vízhozammérések tanulságai' L U K ÁCS ANDOK (Folytatás.) A Puppiniitéle elv alkalmazása számítási eljárásra vezet, bár a könnyebb kezelhetőség végett igyekezni fogunk erre is grafikont szerkeszteni. Puppini levezetése ismert. A további követ keztetések levonása érdekében azonban a levezetést megismételjük, egyúttal a mi esetünkre vonatkozó megjegyzéseket is megtéve. A csatorna valamely / keresztszelvényébe t időpontokban p vízhozam érkezik. Ebből Q továbbfolyik másik része dV, dt elemi idő alatt a mederben tározódik. A folytonossági törvény erre az esetre is érvényes, így felírható pdt = Qdt + dV 1) p nem egyéb, mint a zsilipen beeresztett vízhozam, Q és V a csatornaszakasz átlagos keresztszelvényétől függ. Puppininek sikerült a Q és V között öszefüggésit találni úgy, hogy az (1.) differenciálegyenlet megoldható. Nyilvánvaló, hogy a csatorna állandó vagy csak kevéssé változó szelvényterülete egyenesen arányos a tározótérfogattal. Ez áll tetszőleges vízállásra, így arra a legnagyobb vízállásra is, amelynél adott, rögzített p értéknél a legnagyobb a tározótérfogat. így lia V ós f a tetszőleges vízálláshoz tiartozó tározótérfogat ós keresztmet szeti terület, valaimint V

m és f,„ a maximális tározó térfogat és nedvesített keresztszelvényterület, amely a Q„, legnagyobb vízhozamhoz tartozik, felírható = / ; ahonnan V = V,„ {. : V m fm , Ant Strickler képletéből Q==fk rr ./'/» Adott szelvény esetében azonban fi és / között szoros egyértelmű összefüggés van- így a Sió esetében a (>. ábra szerint 2) 3) R = 0'1 f>* 4) Ha feltételezzük, hogy a Q,„-el jelölt, legnagyobb elfolyó vízhozam és a tetszőleges időben elfolyó, Q-val jelölt, vízhozam ugyanazon ./. esés mellett folyik le, úgy fc-t és J-t állandónak tekintve, a (4.) helyettesítése és összevonások után a (3)-ból a Q=ef>< egyenletre jutunk. De az előbbi feltételezés alapján 5)' * A Magyar Hidrológiai Társaság 22-i ülésén elhangzott előadás. 1949 június hó (2) és (6) összevonásából illetve Q V • _ f fm v qJ 6) adódik. 2 Vm Differenciálva (I V = 7, 3 O Q ** hí <1 Q 8) (N)-at helyettesítve (l)-be l> dt = Q dt Rendezve 2 V

m 3 Q],

3. Q dO <lt1 Vn (I Q 9) Ez a differenciálegyenlet már megoldható. Az eredeti feltevésünk szerint dt az az elemi idő, amely alatt- a tározódás lejátszódik. dQ az a vízhozamnövekedés, amellyel a szelvényből elfolyó vízhozam dt idő alatt meg növekszik. Q a dt időszak végén elfolyó vízhozam, Qm a folyamat alatt előállható legnagyobb vízhozam, p a hozzáfolyó vízhozam, amely Puppini feltevése szerint az időtől független és állandó. Ha az integrál egyszerűbbé tétele végett az x = (yj " helyettesítést (9)-b: 11 elvégezzük, azt kapjuk, hogy 2 Vm x , dt — ... _

„ , ,dx l-.r Ezt a részlettörtek módszerével integrálva eredményképpen 2 V 1 = : .; -, * (x) 3 o 3 P VIII 9 (.v) In <1ahol 1 -x) + 2 l

n + * + D 1<J) vóg11) — I 3 arc tg 2x4- 1 a-v-er Integrálás után ismét az eredeti feltevések szerint t a tározás időtartama. Ez nyilván azzal az idővel egyenlő, amely idő alatt a p vízhozam a csatornaszakaszba befolyik. A tározás a befolyás kezdetekor kezdődik és a befolyás végéig tart, vagyis. ameddig t< ti, ahol a h = J_ Vk i'fc-va l közép sebességet, i-el a vizsbjxpcru'nces acquises a l'occasion des mesures effectufes svr le Sió. Par A. Lukács. (Résurné p. 77.) 58