Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

11-12. szám - Hírek - Az üzemszervezési Tudományos Egyesület pályázatának határidő meghosszabbítása

Ezek a barlangok nem lefejezett oldalbarlangok, és nem a barlangi felszakadást bizonyítják — mint Cholnoky véli (3) —, hanem épp ellenkezőleg, a fiatal, tektonikus kiemelkedésre utalnak. Á barlangok magas szintje és száraz volta magát a kiemelkedés tényét igazolja, míg a hármas színt a kiemelkedés módjára utal. A kiemelkedés ugyanis nemegyszerre és együtemben játszódott le, hanem többütemű, szakaszos kiemelkedés történt közbeiktatott nyugalmi időszakokkal. Minden kiemelkedés alkalmával lejjebbsüllyedt az állandó karsztvízszint is. Minthogy a karsztos forrásbarlangok mindig az állandó karsztvízszint felett alakulnak ki, a barlangszintek a kiemelkedés következtében fokozatosan süllyedő karsztvízszínt egyes nyugalmi helyzeteit jelzik. A barlangok rövidsége azt bizonyítja, hogy az egyes nyugalmi időszakok igen rövid ideig tartottak, és az egyes kiemelkedések — geológiai értelemben — igen gyorsan mentek végbe. Minthogy ma az állandó karsztvízszint mélyen a szurdokvölgy talpa (260— 290 m teng. sz. f.) alatt helyezkedik el, kb. 120—130 m teng. sz. fel.), ma már az összes barlangok szárazak és pusztulnak. Minél magasabb szintűek az egyes barlangok, annál idősebbek. Legidősebb a Hétlyukzsomboly anyabarlangja, legfiatalabb a Remetebarlang. A lejtők nagyfokú meredeksége és az egyes barlangok rövidsége arra mutat, hogy az egész kiemelkedés igen fiatalkorú, és a legrégibb szakasza sem nyúlik nagyon régi időbe vissza. Bár a mély völgybevágódást elsősorban tektonikus kiemelkedés idézte elő, mégsem lehet a Máriaremetei-szurdokot egyszerűen antecedens-völgynek nevezni. A szurdokvölgy ugyanis nem idősebb a Remetehegy kiemelkedésénél, hanem azzal egyidőben hátraharapódzás útján jött létre. Tehát láthatjuk a példájából, hogy tektonikus kiemelkedés is lehet a regresszió oka. A barlangszínteket vehetjük a szurdokvölgy terraszainak, de ez esetben csak tektonikus terraszoknak tekinthetők : a szakaszos kiemelkedés következtében fokozatosan bevágódó völgyfenék régebbi szintjeit jelzik. A környék klimatikus eredetű folyami terraszaival nem azonosíthatók. A döntő tényezőn : a kiemelkedésen kívül még az erózióbázis : a Duna pleisztocénkori, klimatikus eredetű fokozatos süllyedésének is volt szerepe a szurdokvölgy bevágódásában, de ennek nyomaiként klimatikus terraszok a szurdokban nincsenek, mert ez a tényező itt csak másodrangú szerepet játszott. A kőzetminőségnek is volt része a mély völgybevágódás létrejöttében, továbbá a juvenilis formakincs huzamosabb ideig való megtartásában. Ugyanis a permeabilis mészkővön lassúbb a völgyek bevágódása, mint a nem karsztos felszínen, amellett a mészkőfelszínen kevés a lejtőtörmelék ; tehát a lejtőletarolás és a völgyfenékszélesítés is lassabban kezdődik meg : a V-betű szárai tovább maradnak zártak (5). Végül — az eddigieket összegezve — röviden vázoljuk a szurdokvölgy fejlődéstörténetét. A Nagyördögárok eredetileg végig a Nagykővácsi-medence nyúlványában és a Tótasszony-szorosban folyt le a Hűvösvölgybe. A Remetehegy összefüggött a Hosszúerdőheggyel, amelytől egy kicsiny, rácsos-törésvonal alig választotta el. Idővel a Hűvösvölgy egyik északi mellékvölgye a Máriaremetei félmedencén át gyorsan hátraharapódzott ÉÉNy felé. A Remetehegyet elérve, a már említett rácsostörésvonalon vágódott hátra iVy-felé. Eközben a Remetehegy szakaszosan kiemelkedett, és ezáltal fokozódott a völgy hátravágódása és bevágódása. Mire a kiemelkedés befejeződött, a völgy teljesen keresztülvágta a Remetehegyet, és mély szurdokát egészen a Nagykovácsi-medence szintjéig lemélyítette. Ezután a Nagykovácsi-medence nyúlványába kijutva, völgyfőjével elérte az Ördögárok-völgy oldalát, és a felső szakaszát lefejezte. Ma az Ördögárok a szurdoktól nyugatra félköralakban megfordul, és belefolyik a szurdokba. A Máriaremetei-szurdokvölgy, korát még hozzávetőleges pontossággal sém lehet meghatározni; ugyanis a tektonikus eredetű szurdokvölgyben hiányoznak a korjelző klimatikus terraszok. Az Ördögárok-völgy felső szakaszán : a Nagykovácsimedencében sem mutathatók ki teljes határozottsággal terraszok. Így csak magából a formakincsből tudunk következtetni a szurdok korára. A lejtők nagvfokú meredeksége, a szurdokvölgy szűk keresztmetszete és az említett kaptúra jelensége arra utalnak, hogy az áttöréses bevágódást előidéző kéregmozgás igen fiatalkorú volt. Ezzel szemben az a körülmény, hogy a szurdokjelleg lassan letarolódó mészkővön jött létre, már valamivel öregíti a formakincset. A barlangok száraz volta és magas fekvése a mai karsztvízszínt felett hosszú időtartamú, idősebb kiemelkedésre utal, viszont a barlangok rövidsége ismét fiatalítja a kiemelkedést. Ugyanis ha a kiemelkedés gyors, akkor fiatal kiemelkedés is magasra emelheti a barlangokat, amelyek a gyors karsztvízszintsüllyedés következtében nem tudnak eléggé kifejlődni. A hármas barlangszínt a kiemelkedés 3 szakaszát jelzi. Mindent egybevetve : a Remetehegy tektonikus kiemelkedése és a Máriaremetei-szurdokvölgy áttöréses bevágódása az ó- vagy a közép-pleisztocénben kezdődhetett, és egész a pleisztocén végéig eltarthatott. A völgyáttörés befejeződését jelző kaptúra az új-pleisztocén legvégén, vagy az ó-holocén legelején jöhetett létre. IRODALOM 1. Bulla Béla : Adatok a budai Ördögárok völgyének kialaknlásához (Földrajzi Közi. 1932.). 2. Kéz Andor: A Pesthidegkúti-medence földrajza. (Földr. K. 1925.) 3. Cholnoky Jenő: Magyarország földrajza. (Föld és élete VI. 1936.) 4. Jablonkay István : Nagykovácsi földrajza. (Disszertáció. 1937.) 5. Láng Sándor : Karszttanulm. a Dunántúli Középhg.ben. (Hidrológiai K. 1948.) 6. Leél-Őssy Sándor : A Remetehegyi Hétlyuk-zsomboly. (Hidr. K. 1950.) 7. Kessler Hubert: Barlangok mélyén. A Remetehegyi foszfáttelep. (1940.) 8. Pálffy Mór: Tengeralatti hévforráslerakodások a budapesti triászban. (Földtani Közi. 1920. Függelék.) 476-