Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

11-12. szám - Értekezések - Láng Sándor dr.: Geomorfológiai tanulmányok a Rába-völgyben

fordul elő. Mállottas külseje és apróbb volta jól megkülönbözteti a fiatalabb terraszok anyagától. Fedüjében 5—10 m vastag glaciális vályogtakaró fekszik, erősen nivellálva a térszínt. Akár Rábafüzesnél, úgy Jakabháza felett is, az V. sz. terrasz már nem jelenik meg ilyen határozott formában. Hátai legömbölyödöttek. Kavicsa a Kishegyre felvezető út mentén 60—63 m magasságban van. Anyaga barna, veresbarna, apró, v. középszemű kvarckavics, vastagsága ismeretlen. 10—13 m-es barna, v. veresbarna, apró konkréciós, Mn bevonatos és kavicsos agyag (glaciális vályog) fedi. Ehhez a terraszhoz lehet számítani a Vasszentmihály fölé emelkedő 262 m-es Bajdombot is. Utóbbi sem típusos terraszplató, hanem különálló, lapostetejű domb. A belsejét kitöltő felső pliocénkorú alaphegységre mogyorónyi, aprószemű, mállottas, barna, szürke vagy vöröses szemű kvarckavics települt. (Jó feltárása nincs ennek és így vastagsága is ismeretlen). Az apró kavics felszíne mintegy 50 m magasan van a Rábavölgy felett. Legtetejére aprókavicsos vékony glaciális vályogréteg ülepedett. Rátóttól ÉK -re a Felső hegyélen van a terrasz utolsó igazi előfordulása. A'269 m magas, vastag vályoggal fedett teraszplató D-i oldalán az útbevágás tárja fel a morzsás, konkréciós, mállottas aprószemű kavicsot, melyben kék, barna, vereses szemek is előfordulnak. Mintegy 45 m rel. magasságban bukkan elő a vastag takaró alól és a lejtő hosszában suvadásos fészkekben található meg. A IV., esetleg az V. sz. terrasz legutolsó előbukkanása a Kemestaródfánál van, a községtől 500 m-re D-re a platószerű terraszfelszínen. Diónagyságú, szürke, barna szemekből álló kvarckavics van itt feltárva igen rozsdás mállottas alapanyagban. Gyakoriak a fekete és a pirosas szemek is, akár a kemenesi kavicsokban. A terrasz 500—800 m szélességben húzódik egészen Besfa pusztáig és Kemesmálig, ahol menedékesen lealacsonyodik, a III. sz. terrasz színtjére és többé nem is bukkan elő. Besfátói D-re nagyobb felületen elég gyakqri a IV. sz. terraszkavics a felszínen is, mert nem fedi vályogtakaró. Számos kisebb kavicsbánya tárja fel, magassága a Rába ártere felett 20—21 m. Mivel ennek a terrasznak az anyaga apróbbszemű, idős és mállottas, bátran lehetne az egész terraszplatót alaposan lealacsonyódó V. sz. terrasz gyanánt felfogni. Itt is érvényes ugyanis az, hogy a terraszok a Kis-Alföld süllyedéke felé közeledve, rendre lealacsonyodnak. Ez a lealacsonyodás azonban a Rába völgy esetében nem egészen zavartalan, mert utólagos tektonikus mozgások zavarták meg a terraszos völgy fejlődését. Pliocén terraszok. A VL sz. terrasz idősebb, rosszul koptatott szemekből álló, barnaszínű mogyoró-, diónagyságú szemekből álló kavicsfoltja 80—90 m-rel. magasságban van. A kavicstakaró ma már nem összefüggő, hanem suvadásos-szoliflukciós fészkekben települ (Leventehegy gerince, Rábafüzestől É, ÉK felé). Itt-ott kevés fakószínű jégkori vályog is takarja. Amikor ez a kavicstakaró még összefüggő volt, kisebb volt a környék reliefenergiája, a takaróból rögszerűen állott ki a kaviccsal már el nem fedett 325 m magas Leventehegy. Jakabháza felett 90— 100 m magasan van meg a lapos VI. sz. színt, aprókavicsos glaciális vályog fedi be. Ez a terraszszínt -— mint általában a Rába-balparti IV., V. és VI. sz. terraszok — a továbbiakban már elég hézagosan fejlődött ki. Hozzá lehet számítani pl. Vasszentmihálytól É-ra a Mggyarhegy szélső házai körüli magaslatot. (280—290 m absz.m). A VII. sz. terrasz a Rába balpartján tulajdonképen már nem is terrasz, hanem élénk reliefű eróziós dombvidék, melyet vetőkkel preformált aszimmetrikus völgyek taglalnak. Ezenfelül sok suvadás, csuszamlós is lehet jelen. Ide tartozik Rábafüzes és Jakabházától É-ra a Leventehegy (320 m) gerince, ahol ma már el sem borítja a felszínt a fluviatilis eredetű kavicstakaró (pl. a hegygerinc K-i végén kis feltárásban), hanem előbukkan a szakadozott foltjai alól a f. pliocénkorú szürke vagy rozsdasávos réteges álréteges csillámos durva homok és szürke agyag. Egyes foltokon kevés glaciális vályog is lehet rajta. A Rába két partján, a Körmend feletti szakaszon az osztrák földtani felvételek, valamint Szádeczky-Kardoss (19.) 3 terraszrendszert emlegetnek : aj 65 m, tj 30 m, c) 5 m rel. magasságban. Az elsőről megállapítottam, hogy a folyó mindkét partján megvan, azonban 10—14 m vastag glaciális vályog emelheti meg, úgy, hogy e terrasz tulajdonképpeni magassága (kavicsréteg felső színtje) 50—-60 m és megfelel a rábavölgyi pleisztocéneleji (V. sz.) terrasznak. A második, vagyis szerintük középső terraszrendszer szintén megvan a folyó jobbpartján is, még szebben és fiatalosabban van kifejlődve, mint a felső terraszrendszer. Azonban 5—10 m vastag jégkori vályogréteg emelheti meg s így a kavicsszíntje csak 15—18 m rel. magasságban van. Megfelel a rábavölgyi III. sz. terraszrendszernek (középpleisztocén). Vizsgálataim azonban még azt is kiderítették, hogy az említett két terraszrendszer közé még egy harmadik is iktatódik közbe és -— bár nem olyan feltűnően, mint a III. sz., — mégis meg van Rábafüzestől egészen Kemestaródfáig. Rendszerint 10—12 m-es vályogréteg is megemeli és kavicsszíntje 25—35 m magasan van, lefelé állandóan alacsonyodik. Kavicsanyaga többnyire öregszemű, szürke kvarckavics, néhol azonban aprósabb és mállottasabb is (Kemestaródfa). Ez a terrasz a rábavölgyi IV. sz. (ópleisztocénkori) kavicsterrasznak felel meg. .Végül, a harmadik, 5 m-es kavicsterrasz, melyet WinklerHermaden és Szádeczky bőven méltatnak, megfelel az újpleisztocén kori II. sz. terrasznak (Würm-kori völgyfenék). Ezen felül Rábafüzes és Vasszentmihály között még a VI. sz. terrasznak is meg vannak a nyomai. Ez már erősen denudálódott és Vasszentmihály alatt, a Rába és Strém völgye közti gerinc érős lealacsonyodása következtében már ki sem fejlődött. IV. A RÁBA BALPARTJA KÖRMEND ALATT. Ezen a szakaszon — a feltöltött kis-alföldi öblözet területén — a Rába idősebb — III—VI. sz. teriaszai már teljesen hiányoznak. Lealacsonyodtak és a Pinkatoroknál egy csapásra meg is szűntek. Csak egyetlen elmosódó peremű kisebb terrasz kíséri végig a folyót, mely nem lehet más, mint a folyó által jobban alámosott kavicstörmelékkúpperem. A törmelékkúpot a Pinka—Gyöngyös közti terület patakjai, valamint a Rába rakta le. Ez a perem nem lehet már terraszperem, már nem a II. sz. terrasz. A Rába alámosása a folyó középszakasz jellegének következménye, mely már huzamosabb ideje, az újholocénban tart. A vasi patakok törmelékkúpjai pedig ma már szintén nem fejlődnek erősebben. 468-