Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

11-12. szám - Értekezések - Jászfalusi Lajos dr.: Pisztrángos és pontyos természetes vizeink benépesítése

Pontyos folyóvizek tápláléktermőképességének meghatározása. A pontyos folyóvíz, ellentétben a pisztrángos pataktól, sokkal melegebb és lassúbbfolyású és életvilága is gazdagabb és változatosabb. Bármely folyóvíz mentén, a forrástól a Dunába való beömlésig, három fontosabb szinttájat különböztethetünk meg ; a felső szakasz, mely megfelel a pisztráng szinttájának, a középső szakasz a márnaszinttájnak és az alsó szakasz a ponty- és a dévérkeszeg-szinttájnak. Minthogy a márna is pontyféle hal, azonban mégsem szabad összetéveszteni a márnaszinttájat a dévérével, mert mindkét szinttáj morfológiailag is és biológiailag is lényegesen különbözik egymástól. A márna-szinttájnak azonban nagyobb a tápláléktermőereje, mint a pisztrángos pataknak. Amikor pontyos folyóvízről beszélünk, a dévérkeszeg-szinttájat értjük, vagyis arra a folyószakaszra gondolunk, mely lassúfolyású és kanyargós lefutású, nyáron jól felmelegszik, s rendes körülmények között rétség és szántóföldek mellett folyik. Holtágaiban pedig egy igen gazdag vízi flóra és fauna alakul ki. Végig a folyás mentén iszapos az alzat, amelyben ugyan nem termelődik oly változatos állatvilág, mint a pisztrángos patak alsó szinttáján, de ezt pótolja a többé-kevésbbé gazdag potamoplankton. A dévér szinttájat össze lehetne hasonlítani egy hosszirányban fekvő tógazdasággal, melynek tápláló vize egyik medencéből a másikba folyna. A pontyos folyóvíznek azonban mégis nagyobb a tápláléktermelése azáltal, hogy a vízfolyás állandóan nagymennyiségben biztosítva van, tehát itt kiöregedés nem állhat elő. Waltér (28), Seligo (25), Taurke (27) már régebben megállapították, hogy a pontyos tógazdaság egy négyzetméter területén kétszer annyi táplálék termelődik, mint a pisztrángos tógazdaság azonos területén. A pontyos tógazdaság faunája racionálisabban van elosztva, s nagy előnyére van a folytonosan képződő plankton és a növekvő hőmérséklet nagyban elősegíti a halak gyors növekedését. Logikusnak látszik tehát, ha fenti összehasonlítást a pontyos folyóvizek és pisztrángos patakokra is áttesszük. így Légér K = p. L termelésbiológiai képlete a pontyos folyóvizek esetében K = 2 . /?. L lenne, vagyis a pontyos folyóvíz »/3«-jenek kétszer nagyobb az értéke, mint a pisztrángos pataknak. Észrevesszük azonban, hogy ez egy heterogén termelésbiológiai kiértékelés, amennyiben a pontyos vizek halállománya nem egyforma nagyságú és minőségileg is alacsonyabb értékűek, mint a pisztránghús. Ennek a képletnek kat. holdankénti legmagasabb értéke 115 kg, amikor /? a tápláléktermőképesség = X(10)-el.Tehát nem is olyan magas, amikor tudjuk, hogy olyan halastavak is vannak, amelynek kat. holdankénti természetes hozama a 180 kg-t is meghaladja. Seligo (25) azt állítja, hogy 1 km hosszú és 10 m széles folyó évente 5 mázsa halat is termelhet. Ebből is kitűnik tehát, hogy fenti termelésbiológiai értéke egyáltalán nem túlzott. A márna szinttáj kérdése. A márna szinttáj, ahol még egy-két nagyobb pisztráng is előfordul, morfológiailag és biológiailag inkábh a pisztráng szinttájhoz áll közelebb, mint dévér szinttájhoz. Mivel vízfolyása még elég sebes és hideg, a vízi növényzet és a potamoplankton nem tud teljes mértékben kifejlődni. De a kövezet állandó mozgatása folytán a fenékfauna sem tud mindenhol megtelepedni, csak a lassúbb folyású kanyarok, az öblök és a partszél nyújt számukra mcgtelepedési lehetőséget. Mivel a márna növekedése a pisztrángéval egyezik, tápláléktermőképessége sem különbözhetik a pisztráng szinttájtól. így a márna vizekre is ugyanaz a termelésbiológiai képlet alkalmazható, mint a pisztrángos folyóvizek esetében, vagyis K — /S. L. Nagyobb márnás folyóvizek esetében, ahol a folyás közepén a kövek állandó mozgásnak vannak kitéve és ezért az állatok nem telepedhetnek meg rajtuk, az átlag szélesség kiszámításakor ezt a terméketlen mederrészt kivonjuk és a képlet így módosul, K = /S (L—l). Termelőképességük tehát annál nagyobb lesz, minél kisebb a terméketlen meder szélessége. A fenti termelésbiológiai képlet a vándorhalakat nem foglalja magában, amelyekre a szóbanforgó folyóvízszakasz tápláléktermése nincs befolyással, amennyiben azok a tengerben vagy az alsó szinttájon növekedtek. De halsúlyhozamuk a fogások alapján kiszámítható és a fönti végeredményhez hozzáadandó. Tájékoztatásképpen megemlítjük, hogy a Rhone folyónak Lyon után, mely megfelel a folyóvizek márna szinttájának, évi és kilométerenkénti halsúlyhozama K = 1000—1500 kg, s ha hozzáadjuk a vándorhalak hozamát,akkor a produktivitás még 300 kg-al növelhető. A pontyos folyóvizek esete. A pontyos folyóvizek tápláléktermő képessége sokkal nehezebben állapítható meg, mint a pisztrángos vizeké. Elsősorban azért, mert halállománya sokkal változatosabb és táplálkozásmódjuk is más, másrészt mert a környezettényezők (sebesség, hőmérséklet, fenékszerkezet stb.) nagymértékben befolvásolja azt. A környezettényezők nem járulnak hozzá a tápláléktermőképesség értékének a megállapításánál, de hathatósan befolyásolja azt (16). A környezettényezők kedvező befolyása szabja meg a szóbanforgó halasvíz jó minőségét. A következő fontosabb környezettényezők befolyásolják a halak szaporodását, táplálkozását és szinttájakra való eloszlását. 1. Hidrofizikai tényezők. A hőmérséklet és az áramlás szabályozza a halak különböző szinttájakba való elrendeződését, szaporodását és táplálkozását. A legkedvezőbb vízhőmérséklet pontyívásra a 20 C fok, compónak a 18 C, dévérkeszegnek a 17 C, szélhajtó küsznek a 15—16 C, márnának a 11—12 C, sügérnek 10 C, csukának 10—12 C. A hőmérséklet nagymértékben szabályozza a potamoplankton képződést és a halak növekedését. A szóbanforgó pontyos folyóvíz nyáron minél melegebb, annál gazdagabb potamoplanktonban és fenékfaunában. Ami a pontyos folyóvizek átlátszóságát és színét illeti, az mindig a lebegő humuszszemcsék és a plankton mennyiségtől függ. Minél zöldebb színű a pontyos víz, annál gazdagabb planktonban. De amikor a víz színe barnás vagy sárgás, azt jelenti, hogy pH-ja igen alacsony. 2. Hidrokémiai tényezők. Tekintettel, hogy folyóvízről van szó, ahol a vízcsere állandóan biztosítva 462-