Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

11-12. szám - Értekezések - Lászlóffy Woldemár dr.: A korszerű vízrajzi adatszolgáltatás

A mintaszerűen működő és korszerűsített magyar vízrajzi adatszolgáltatást mutatja be az erre a célra szolgáló kiadvány formájában a szerző. A sokféle adatsort felölelő kiadványt máris nagy kedvvel és haszonnal forgatják nemcsak a vízgazdálkodással foglalkozó szakemberek és a hidrológusok, hanem a más rokon tanulmánnyal foglalkozók is. f tr U. D. C. 551.48 (083.415-f 084. 2/3) A korszerű vízrajzi adatszolgáltatás*) DR LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR VÍZRAJZ Amíg a vízrajzi adatgyűjtés úgyszólván kizárólag a folyók vízállására vonatkozó megfigyelésekre szorítkozott, az egyes évek észlelési anyaga szinte késedelem nélkül az érdekelt szakkörök rendelkezésére volt bocsátható. Az adatgyűjtés körének bővülésével azonban a vízrajzi évkönyvek sajtó alá rendezése mind több munkát kíván és így az egyes kötetek megjelenése világszerte mind nagyobb késéssel követi az észlelés évét. A késés általában annál nagyobb, minél alaposabb a vízrajzi adatanyag feldolgozása, és így végeredményben előáll az a paradox eset, hogy az adatfeldolgozás tudományos értéke növekszik, de ugyanakkor az anyag gyakorlati használhatósága — az időközben bekövetkezett mederváltozások vagy más okok miatt — csökken. A magyar vízrajzi szolgálat évkönyvei tartalmuk tudományos színvonala tekintetében bátran felvehetik a versenyt bármelyik kultúrnemzet hasonló kiadványaival. Miután a pénzügyi kormányzat a szükséges költségfedezetet biztosította, sikerült megfeszített munkával az évkönyvek megjelenésében a háborús évek következtében előállott késést is lényegeden csökkenteni. De az észlelés és az évkönyv megjelenése közötti idő a jövőben is aligha lesz 12—18 hónap alá szorítható. A gyakorlati vízgazdálkodás számos esetben ennél frissebb adatokat kíván. Az Országos Vízgazdálkodási Hivatal Vízrajzi Osztálya ezért az 1948. év végén VÍZRAJZI ADATOK címen havi kiadványt indított meg. A kiadvány nem pótolja a Vízrajzi Évkönyvet, sőt adatfeldolgozásában általában eltér a Vízrajzi Évkönyvtől, hogy a kettős adatközlést lehetőleg teljes mértékben elkerülje. Kiadásánál az észlelési anyag lehető gyors közreadása az irányadó szempont. Ezért az új kiadvány nem is részletez, és aránylag keveset markol a rendelkezésre álló bőséges anyagból. Csak általános tájékoztatást kíván adni a vízviszonyok alakulásáról a gyakorlati vízgazdálkodásban érdekelt szakköröknek, de ezt legkésőbb 2—3 héttel az észlelés hónapjának befejezte után. Van a VÍZRAJZI ADATOK-nak egy másik gyakorlati feladata is : a vízrajzi adatszolgáltatásnak a naponta lefolyó vízmennyiségekre való kiterjesztése. A korszerű vízgazdálkodás nem elégszik meg a vízállások ismeretével, hiszen gazdálkodni csak ismert mennyiségekkel lehet. A naponta lefolyó vízmennyiségek kiszámítása azonban olyan gyökeres, mondhatnám forradalmi változást jélent a vízrajzi adatfeldolgozásban, hogy egyszerre és a Vízrajzi Évkönyv tág keretében semmiképpen sem lenne megvalósítható. A VÍZRAJZI ADATOK csak néhány kiválasztott állomás egyetlen hónapra vonat•) A Magyar Hidrológiai Társaság 1949 december 30-i előadó ülésén elhangzott előadás. La documentalion moderne en matiere hydrologique. Par W. Láazlóffy, doeteur éi so. techn. (Késumé p. 478.) kozó adatait tartalmazza és így kiválóan alkalmas arra, hogy adatfeldolgozásunk kibővítését fokozatosan hajtsuk végre. Az 1949/50. hidrológiai évvel az új kiadvány második évfolyamába lépett. Első évében a hozzáfűzött reménységeket teljes mértékben beváltotta, annyira, hogy terjedelmét megkétszerezhettük. Egy év adatfeldolgozási tapasztalatai és a terjedelem bővítésével kapcsolatos tervezési munka után most már a tapasztalatokról is beszélhetünk. I. Vízjárási viszonyok. A VÍZRAJZI ADATOK jelenlegi kibővített alakjukban 18 vízmérce-állomás vízjárási viszonyairól adnak tájékoztatást. Az állomásokat úgy válogattuk össze, hogy lehetőleg minden jelentősebb vízfolyásunkról (különösen azokról, amelyek vízgazdálkodási szempontból fontosabbak) szerepeljen egy-egy szelvény észlelési anyaga. A mércék törzskönyvi adatain kívül (távolság a torkolattól, a vízgyűjtőterület nagysága és a nullapont tengerszint feletti magassága) a hónap legkisebb, legnagyobb és közép vízállását adjuk meg, az előbbieknél az észlelés napját is (I. táblázat). Az adatok értékelésének megkönnyítésére az 1931/40. évtized megfelelő adatait is közöljük, továbbá a felsorolt hat vízállást centiméterben kifejezett magasságán kívül a soktekintetben kifejezőbb relatív értékével, a vízjáték százalékában is megadjuk. Ez a néhány szám tömör összefoglalását adja az előző hónap napi vízjárási térképein szétszórt adatoknak, és ugyanakkor a százalékszámok révén többletet jelent a Vízrajzi Évkönyv adatközléséhez viszonyítva. A naponkénti vízállásokat 3—3 dunai, ill. tiszai állomásról rajzban szemlélteti a kiadvány. Ezek a grafikonok elsősorban az árvíz- és belvízvédelmet, továbbá a hajózást érdeklik, ezért szorítkozik az adatközlés csupán a két főfolyóra. 3—3 állomással az egész magyarországi szakasz vízviszonyai jellemezhetők. A magyar vízrajzi gyakorlatban úttörő jelentőségű újítás a lefolyó vízhozamok közreadása. A vízállási adatokhoz hasonlóan itt is középértékeket és szélsőségeket közöl a kiadvány, lehetőség szerint 10 éves összehasonlító anyaggal együtt (lásd I. táblázat). A középértékek számítása természetesen a napi vízhoz mok alapján történik, ezek közlése azonban az Évkönyv részére van fenntartva. A vízmennyiségek abszolút értékei mellett a kiadvány fajlagos lefolyási adatokat is tartalmaz (a vízgyűjtőterület egységéről az időegységben lefolyó vízmennyiség : liter/sec • km

2), továbbá az egyes szelvényekben a hónap folyamán lefolyt összes vízmennyiséget, és végül az ú. n. lefolyási magasságot : az egész hónap folyamán lefolyt, a vízgyüjtőterüle431-