Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

9-10. szám - Értekezések - Erős Pál dr.: A halastavak természetes hozamának vizsgálata

1949. évre vonatkozó vízhőmérséklet görbéjét, amelyből szembetűnő, hogy az 1949. év az átlagosnál melegebb tavasszal kezdődött, majd hűvös nyár után, melegebb ősz következett. A -j- jellel jelzett területek az átlagos hőmérsékletnél melegebb időszak fölös melegmennyiségét tüntetik fel, míg a — jellel jelölt terület az átlagon aluli, tehát melegmennyiség hiányt ábrázolja. o pr jun. jul auq /zept ' okt Fig. 1. ábra. lA 2, ábra a Balaton vízhőmérsékletének átlag görbéje mellett a Nagybajom—kakki tógazdaság 1949. évi hőmérsékleti görbéjét ábrázolja, amiből látható, hogy lényeges eltérések nem tapasztalhatók a Balaton vizének és a tógazdaságok vizének hőmérsékleti adatai között. A következőkben a kaposvári Erdőgazdasági N. V. tógazdaságaiból 5 olyan halastónak próbahalászataiból nyert adatait dolgoztuk fel, amelyeknek életközösségét dr Varga Lajos 4 vagy 5 planktongyüjtés alapján dolgozta fel. A 3. ábra a Mesztegnyő Kakk II. nevű 8 kh. területű és fenti módon 150 kg természetes hozamúnak megállapított tó adatait tünteti fel. Ezen tónak dr Varga Lajos megállapítása szerint nyár elején zooplankton jellege volt, ősszel azonban a fitoplankton vette át a vézetőszerepet. A fitoplanktonban végig a Chlorophyceák, a zooplanktonban a Rotatoriák uralkodtak. A halak %-os fejlődésének időszakonkénti (alsó) görbéjéről látható, hogy a 3 dkg-os kezdeti súllyal kihelyezett 1 nyaras ivadék június közepén éri el első fejlődési maximumát, majd július folyamán egy fejlődési minimum áll be, hogy utána szeptember hó elején elérje 2-ik, de a tavaszinál lényegesen nagyobb fejlődési maximumát. A fitoplankton és a sestonmennyiségnek %-os görbéi ugyanezen törvényszerűséget mutatják. A haltakarmány mennyiségnek %-os elosztása a hal fejlődésével nagyjában párhuzamosan halad. A 4. ábra a Soponya l-es tó adatait ábrázolja, területe 35 kh., természetes hozama 150 kg. Tavaszszal és ősszel a fitoplanktonok uralkodtak mindvégig ehloroliceákkal, nyáron a zooplankton vette át a szerepet, ahol általában Crustaceák voltak többségben, míg októberben a Rotatoriák uralkodtak. E tóba kétféle nagyságú hal helyeztetett ki, éspedig 3 dkg 1 nyaras és 15 dkg-os 2 nyaras. Szembetűnő e két különböző kezdősúlyú halállomány fejlődésbeni különbsége. Míg a 3 dkg-os hal tavaszi fejlődési maximuma kisebb és az őszi nagyobb, addig a 15 dkg-sé közel egyenlő egymással. A seston mennyiségének minimuma, a halfejlődési minimummal egybe esik, őszi maximuma azonban későbbi időpontra tolódik. A fitoplankton mennyiség minimuma a csupán 4 mért adatból teljes biztonsággal nem állapítható meg, azonban valószínű, hogy az előbbi analógiájára a halfejlődési minimumhoz igazodik. Ha e két halfejlődési %-os görbét vizsgáljuk, úgy említésre méltó az a körülmény, hogy a sestonmennyiség minimális értékénél, az egynyaras, illetve kisebb átlagsúlyú halállomány fogyott, őszi maximuma augusztus elején következett be, ami után szokatlanul rohamosan esett vissza a fejlődés, majd szeptember elejétől, amikor a sestonmennyiség őszi nagy maximuma volt, ismét kezdett jobban fejlődni. A 15 dkg-os 2 nyaras hal fejlődési görbéjét vizsgálva megállapítható, hogy a július elejére eső minimum, bár ugyanakkor következett be, mint az előbbinél, mégis sokkal kisebb, ellenben augusztus elejétől már rohamosan esik vissza fejlődésében és cca szeptember 4-től már nem növekszik, hanem fogy. Ezek a körülmények az integrálgörbén jól kivehetők. Ezeknek a körülményeknek ókát keresve megállapítottuk azt, hogy augusztus 4-én a tárgyalt tavunk fölött levő Soponya II. tó halállományát vízhiány miatt át kellett ereszteni tavunkba, amelyben a halsűrűség 0 ópr máj jun. jul. aug. /zept okt. Fig. 2. ábra. 385-