Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)
9-10. szám - Értekezések - Lukács Károly dr.: A halászat és a halismeret fejlődése a Szovjetunióban
Fig. 2. ábra. tilalmi öv, ahol semmiféle szerszámmal halászni nem szabad (itt vannak főképp a téli tanyagödrök) ; hasonlóképp tilalmas a f&s-jelű bójás sávok halászata, amelyeken át az ivarérett halak a deltába vonulhatnak ; de csak korlátozott a pbs-jelű, úgynevezett pihentető sávokban, ahol a tok- és lazacféléket fogó úgynevezett áhán állítóhálókkal és a horgas, de csalizatlan nagy »számolovy« készségek elhelyezésével lehet halászni. Az »iljmenek« vízjárta brakkvizes deltarészek, tocsogók, amelyeket mostanában nagyszabású ivadéknevelő tógazdaságok létesítésére hasznosítanak. A Szovjetúnió kormánya, az ichtiológus szaktanácsadókkal egyetértőleg s ezek vezetése alatt, a halgazdasági meliorációs rendszabályok egész sorát léptette hatályba a halászható halak természetes életfeltételeinek javítására, a természetes ívóhelyek tisztántartására és kíméletére (iljmenek, limánok), bennük csatornák, árkok húzásával az ivadék szárazra kerülésének megakadályozására. 1940-ben a Volga, Don s Dnjepr torkolatvidékén létesített ivadéknevelő pontyos tógazdaságokból több, mint százmillió ivadékot helyeztek ki közeli folyókba és tavakba. A pontyos tógazdaságoknak egyébként óriási fejlődési lehetőségei vannak a kedvező éghajlatú és talajú Ukrajnában és Bjelorussziában. 1940-ben a tógazdaságok területe itt közel 100.000 ha volt, s a piaci pontytermés 204.000 q. A nyujtótavak termelőképessége a Szovjetunióban a 250 kg-ot, a hizlaló tavaké a 200 kg-ot éri el ha-ként. A széles körben alkalmazott takarmányozás és a tavak zöldtrágyázása, a »ljetovánije«, vagyis tavaknak felváltva nemcsak téli szárazontartása, hanem nyáron kerti növényekkel, paradicsommal stb. való beültetése olyan halhúshozamot eredményezett, amilyen a nyugati országokban példa nélkül áll : néhol egy ha-on az 1600 kg-ot is meghaladta. A szövetséges szovjet köztársaságok némely déli részében a május végén kikelt ivadékot az első nyár végéig 600 gr-ra lehetett növeszteni. Az aszály elleni küzdelemmel kapcsolatban, nagy számban létesített vízgyűjtő medencékben és a rizsföldeken tenyésztett pontyok egyre növekvő tömegei könnyen és olcsón hozzáférhető, kitűnő táperejű haleledellel látják el nemcsak a városi munkásságot, hanem a vidék lakosságát is. A szovjet tógazdaságokban pontyon kívül compót, süllőt és pisztrángot nevelő halastavak is vannak, sőt járulékos halként pontytavakban kecsegét is tenyésztenek, helyesebben nevelnek, mert a tapasztalatok idáig azt mutatták, hogy halastavakba, sőt a legtöbb természetes vízbe is helyezett kecsegeivadékok kitűnően gyarapszanak ugyan, de meddők maradnak. 90—100 grammos kecsegeivadék pontyos tavakban 2 év alatt egy, másfél kilogrammosra is megnő. 3 7 A süllő mesterséges tenyésztése a Szovjetúnióban főleg a kubáni és doni vizekben terjedt el, úgyszintén Besszarábiában. 3 8 V. F. Kler már 1912-ben ismertette a magyarországi siilló'tenyésztést gyökérnyalábból készült »fészkek« segítségével és ennek az eljárásnak átültetését javasolta Besszarábia édesvízi limánjaiba. A következő évben G. Gadd szorgalmazta a halastavakban való süllőtenvésztést. 3 9 Mindkét — manapság nehezen hozzáférhető — tanulmányt Drjagin professzor idézi a »Rybnoje Hazjáisztva« folyóirat f. é. 10. számában megjelent cikkében : »Mesterséges ikrafészkek kihelyezése« címen. 4 0 1938-ban több, mint 2,5 milliárd süllőivadékot helyeztek át süllőtavakból közeli halasvizekbe és víztározókba. A süllő halászatának a Szovjetúnió európai vizeiben nagy gazdasági jelentősége van. A Finn-öbölben, Ladogában, Csudi-pskovi tavakban trawlokkal is halásszák, egyebütt kerítő és állító hálókkal. 4 1 1936—39. évek közt az átlagos fogás a Szovjetúnióban 850—1,300.000 q volt, ebből csak az Azóvi-tengeri süllőfogás 400—700 ezer, a Kászpi-i 530—550 ezer, a Leningrád-területi vizekben 7—11.000 q volt. Ezzel szemben — amint ismeretes — a Balatonban évente 10—16 vagon, vagyis 1000—1600 q az évi fogás Lucioperca sandrából. Igaz, hogy a Balatonnak a halzsákmányban megmutatkozó haltermőképessége ha-onként a 20 kg-ot is alig éri el, míg pl. az Iljmen-tó, amely pedig korántsem a legtermékenyebb, a hivatalos szovjet kiadvány szerint meghaladja a 25 kg-ot. Orosz fagyasztott süllőt — Répássy szerint 4 2 — Magyarországba is szállítottak rendszeresen az I. világháború előtt. A halászat jelentőségére a Szovjetunióhoz tartozó országokban egyébként világot vet néhány összehasonlító számadat Kevdjin munkájából. 43 Eszerint európai Oroszországban 1868-ban 3 és félmillió q halat fogtak, 1892-ben 4 millió q-át, 1910-ben 11,2 millió q-át, A Népszövetség évkönyve szerint 1933-ban 13,03 millió q-át. fogtak a balti országok nélkül. Az 1936—39. közti évek átlagában a Szovjetúnió összes halfogása a világ halzsákmányának 11,2%-a. Tokfélékből azonban a Szovjetúnió a világzsákmány 91%-át, Szalmonidákból 23,8%-át, 380-
