Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

9-10. szám - Értekezések - Schréter Zoltán dr.: A Borsod–Heves vármegyei miocén barnakőszén-medencék hidrogeológiai viszonyai

folyó műveletek már szárazak voltak. Jelenleg (1950. III.) az V. telep össze vágatai és fejtései víz alatt állanak. A királdi Zsigmond-aknában a vízbozzáfolyás ma (1950. III.) is állandóan elég nagy, kb. 1800 liter percenként és ez állandónak ígérkezik a jövőben is. A víz legnagyobb része a IV. telep fedőjéből, kisebb mennyiségben a fekvőjéből származik, mennyisége 1000 1 percenként. A III. telepnek részben a fedejéből, kisebbrészben a fekvőjéből 800 1 víz jön percenként. Ugyanabban a rögben, amelyikben a királdi bányászat létesült, fejlődött ki a királdi fejtési mezőktől ÉÉK -re a putnoki szénbányászat. A hasonló földtani viszonyok következtében a putnoki szénbányászatnak is meglehetős sok vízzel kell megküzdenie. Még az 1920-as években a mai lejtősaknától keletre, 600 méterre 80 m hosszú lejtősaknát hajtottak le 80 m hosszúságban. A IV. telep elérése után az ÉNy-i feltáró vágatba folyóshomok tört be észak felől. A jelenlegi DDNy-i irányú lejtősaknát a fekvő oligocén rétegekben hajtották le és ebből szándékoztak kelet felé irányuló vágattal a nagy határvetődésen túl az alsó miocén széntelepeket feltárni. Amint elérték a nagy vetődést, olyan nagy vízbetörést kaptak, hogy a vetődésen áthatolni és a szénmezőbe jutni lehetetlen volt. Ezt a kísérletet fokozatosan magasabb szintekben kétszer megismételték, de csak a harmadik, a legmagasabb szintben kihajtott vágattal sikerült a vetődésen áthatolni. Ez azonban nem jelenthet végleges megoldást. A putnoki bányában a víz részben a III., részben a IV. barnakőszéntelep fedőjéből gyűlik össze, a bányaüzemvezetőség szerint és jelenleg (1950. III.) percenként 3500 liter vizet emelnek a kiilszínre az állandóan működő szivattyúk. A bánya területén lemélyített II. számú fúrólyukból úgy a III., mint a IV. telep művelési szintjén (100 m és 70 m-es szinten) elég bőven jött víz s a vízzel együtt gáz is jött fel, amely 20.7% methánt tartalmazott. A bányaüzemvezetőség közlése szerint ez a gázt tartalmazó víz az V. telep fekvőjéből jött, kb. 54 m tszf. magasságból, a fekvő oligocén rétegekből. Csernely vidékén a szénkutató fúrások nagyrésze — közlés szerint — a felszín fölé felszálló vizet fakasztott a széntelepes miocén rétegcsoportból, de egy fúrás kivételével erre vonatkozó pontosabb hidrogeológiai adataim nincsenek. Ez az adat a következő : 1944 augusztusában Csernely községtől délre, a 32 b) számú fúrást lehajtva, a III. telep elérése előtt, hozzávetőlegesen 150 m mélységben, a térszín fölé felszálló szénsavas vizet kaptak, amely jelenleg is (1950. III.) a fúrólyukból kifolyik. Ez a víz az alsó miocén rétegekből jön, de nem tudjuk pontosan milyen mélyről, esetleg nem vetődés hasadékából-e? A fúrás vize tiszta, átlátszó, színtelen, szagtalan és kevés széndioxidot tartalmaz. Ezenkívül állítólag még egy másik, a községhez közelebb eső fúrás szintén szolgáltatott szénsavas vizet. Megemlékezem még a Csernely község mellett kissé Ny-ra levő, de ma már megszűnt szénsavas vizű forrásról is. Ez a szénsavas vizű forrás (helyesebben kút), »csevice«, már igen régóta ismeretes. (L. Wachtel D.: Ungarns Kurorte und Mineralquellen. 1869, 167. old.) Vize gyengén szénsavas volt és gyengén kőolaj és kénhidrogén szagot lehetett rajta érezni. Ez a forrás a barnakőszéntelep lefejtése következtében 1943-ban megszűnt, elapadt. Feltételezhetjük, hogy ezeknek a vizeknek a széndioxidtartalma, éppen úgy, mint a szekeresbükki, mélyebb (oligocén) rétegekből jön fel s annak képződése a fiatal vulkáni kitörésekkel (riolittufa erupciókkal) kapcsolatos, vagyis posztvulkáni jelenséget láthatunk benne. A forrás vizében mutatkozott gyenge kőolajnyom azonban kőolajidikációnak tekintendő. Felemlítem még, hogy a borsodnádasdi lemezgyártól kissé DK-re — az ózdi bányaigazgatóság közlése szerint — egy 226 m mély fúrásból szintén felszökő szénsavas vizet nyertek. Az Egercsehi határában levő Beniczky-akna táján az 1920-as években végzett megfigyeléseim szerint az V. barnakőszéntelep fedőjében homokréteg telepszik, amely néhol kavicsossá válik. Ez sokszor vizet tartalmaz, s ahol fínomszerű, ott folyóshomokká válik s a bányászatra nézve veszélyt jelenthet. 1912 januárius 11-én volt az első nagyobb víz- és folyóshomok betörés a fedőből; ekkor a Lipót-lejtősakna északi vájat végén hajtott 3. feltörésből vízbetörést kaptak, amely folyóshomokkal jött és eliszapolta az alapközlét 200 m hosszúságban. A kitakarítás és újra ácsolás után már ismét folytatni szándékoztak az északi munkahelyeket, amidőn 1912 május 23-án egy második és június 3-án egy harmadik roham az alapközlét teljes hosszában, továbbá a vízzsompot és a szivattyúkat kifullasztotta. A vízmentesítés, iszapeltakarítás, nagy szakaszokban való újraácsolás, a szivattyúk ismét üzembehelyezése hónapokat vett igénybe. 1913-ban pedig a Lipót-lejtősakna II. szintjén egy megkezdett feltörésből nagymennyiségű víz és homok tört elő. Jelenleg a Beniczky-aknában percenként 600 liter a vízbozzáfolyás, amely részben a felső (IV.) telep fedőjéből, részben a fekvőjéből ered. A bányaüzemvezetőség szerint a IV. és V. telep között a jelenlegi feltárási és fejtési területen az ott fekvő homokrétegben a legtöbb a víz. Ez a homok néha folyóshomok jellegű. Az V. (alsó) telep fejtésekor kb. kétszer annyi vízre lehet számítani, mint amennyi a IV. telep kíséretében jelentkezik. Jelenleg az V. telep feltárásai víz alatt állanak. A Mónosbéli villóhegyi egykori szénbányászat területén az V. barnakőszéntelep fedőjében szintén számíthatunk kevés víz jelenlétére. Az 1920-as évi bányaműveleteknél megállapították, hogy az V. barnakőszéntelep fedőjében eléggé durvaszemű homokréteg van, amely kevés vizet tartalmaz. Ennek ellenére is betört folyóshomokként az egykori Boriska-táróba. Felemlíthetjük még az almárvölgyi—szarvaskői barnakőszénterület vízi viszonyait is. Itt a IV. barnakőszéntelep fekvőjében és fedőjében levő homokrétegek tartalmaznak vizet. A fejtés alatt állott IV. telep fedőjében levő homokrétegből főleg a vetődések révén jutott víz a bányába. 1923 februáriusában az V. barnakőszéntelep alatt fekvő durvaszemű homokból vízbetörést kaptak az első 361