Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

9-10. szám - Értekezések - Schréter Zoltán dr.: A Borsod–Heves vármegyei miocén barnakőszén-medencék hidrogeológiai viszonyai

levő vízben dúsabb homokréteg jut szerephez. A fedőrétegek áttörése alkalmával vízszívárgások lépnek fel. 1949 nyarán percenként kb. 1200—1300 liternyi vizet szivattyúztak ki a bányából. Innét tovább keletre és északkeletre már a magasabb rétegcsoportok vizei szerepelnek. így Edelénytől délre, az egykori •» Edelényi Kőszénbánya R. T.« szénbányászatánál a legfelső, vagyis I. számú barnakőszéntelep fedőjéből és pedig részben a miocén fedő homokrétegekből, részben a miocén rétegcsoportra ráfekvő pleisztocén párkánysík-(terrasz-)kavicsból nyert a bányászat vizet. 1948 júliusában 800—900 liter vizet szivattyúztak ki a bányából percenként. Az 1920-as években az I. telep talpából is jött víz, amelyet 1924-ben 350—400 liternyire becsültek percenként. A víz főleg az északi fejtési területen jelentkezett. Az elővájások szárazok voltak, de 4—6 hét múlva felfakadt a 10—13 m vastag agyagfekvőn át a víz. Ezen a területen az I. és II. telep között vízben dús homokréteg van. Az I. telep alatt 10—13 m vastag agyag és ez alatt 26 m vastag zöldesszürke homokrétegösszlet fekszik, amelyből 13—14 m-nyi folyóshomok jellegű. Ez a folyóshomok északfelé elvékonyodik. A II. barnakőszéntelep fejtésénél az első víz- és folyóshomokbetörés ebből a rétegből 1941-ben történt. 1945-ben a háborús arcvonal előnyomulása miatt, üzemszünet folytán a szivattyúk nem működtek s a II. telep vágatai és fejtései víz alá kerültek, két darab, 2000 perc/liter teljesítményű szivattyúval együtt. Azóta a II. telep műveletei víz alatt állanak. Az edelényi temetőtől délre, az 1920-as években lehajtott lejtősakna a víz és fólyóshomok jelentkezése miatt összeomlott, ^ lejtősaknát kétségkívül éppen ebben, az I. és II. telep között levő vízben dús, sőt folyóshomok jellegű homokrétegben kísérelték meg lehajtani. Ez az I. és II. telep közt levő vízben dús homokréteg azonban nyugat felé nagykiterjedésű nem lehet, mivel az I. telep és távolabb a II. telep nyugat felé a külszínre jut s velük együtt a két telep között levő vízben dús homokréteg is. A múcsonyi Albert-telepi bányászatnál már nem találkoztak ezzel a vízben dús homokréteggel. Disznóshorvát és Ormos-puszta táján pedig már a jóval mélyebb rétegcsoportok vannak csak meg; itten már a fiatalabb széntelepek és a közbezárt homokrétegek hiányzanak. Ezek a vízben dús homokrétegek viszont kelet felé, a Bodva síkja alá nyilván továbbhúzódnak. Kétségtelennek tekinthetjük továbbá, hogy a széntelepekkel együtt a víztartó homokrétegek is délfelé, Sajószentpéter irányában továbbhúzódnak. Ezt igazolja az, hogy Sajószentpéteren, a II. telep fölött 49 m-nyi szürke agyagot, e fölött 12 m fínomszemű homokréteget, 13 m vastag agyagot és e fölött 1.2 m vastag, vízben dús homokos kavicsot észleltek. Magában az egykori Alfréd-aknában az I. telep alatt 34 méternyire homokos kavicsrétegre jutottak, amelyből jelentékeny mennyiségű víz jött. 48 m mélységben 12 m vastag fínomszemű homokréteg következett, amelyben víz elég bőven volt. Kétségtelen, hogy ez a vízben dús homokréteg, az edelényi hasonló homokréteg folytatása. Megemlítendő még, hogy a sajókápolnai II. számú lejtősakna főkeresztvágatának kihajtásíikor, a 3. széntáblában, egy vetődésen való áthatolás után, a II. szén te lep fekvőjében 4—5 m-re folyóshomokot tártak fel, amely kb. 30 m hosszban eliszapolta a vágatot. Kb. 60 m

3 anyag került ki ekkor. Sajókápolna táján a vizet tartalmazó homokréteg már úgylátszik eltűnik, illetve agyagosabb fáciesbe megy át. Meg kell emlékeznem még arról, hogy néhai Plotényi bányafőmérnök közlése szerint (Márkus egykori bányaigazgató feljegyzése alapján) az Alfréd-akna mellett lemélyített fúrás a IV. telep fedőjében levő congeriás agyagmárgából időszakosan feltörő szénsavas vizet tárt fel. A víz 212 m mélységből gázzal vegyesen tört fel és 4 m magasra szökött. A víz felszökése eleinte 2 óránként történt és kb. másfél év múlva szűnt meg. A 34. sz. fúrás 12 m mélységéből s a 44. sz. fúrás 42 méteréből a II. és III. telep között levő egyik rétegből szénsavömlés jelentkezett. Sajószentpétertől kissé DK-re, az egykori téglavető gödre mellett lemélyített fúrás 61 m mélységben a külszínre szálló vizet tárt fel. Ennek a mennyisége 80 liter volt percenként. Ez az utóbbi víz kétségkívül a legfelső, vagyis az I. sz. barnakőszéntelep fedőjében levő egyik homokrétegben raktározódott, mert nincs adat arra vonatkozólag, hogy ez a fúrás széntelepen áthatolt volna, itt pedig az I. sz. telep is már mélyebben várható. Ha Sajószentpétertől nyugat felé haladunk, akkor azt tapasztaljuk, hogy az alacskai völgyben levő IV. számú lejtősaknában, a II. telep fedőjében szintén jelentkezik víz, tehát a vízdús homokréteg az I. és II. telep között ide is átnyúlik. Ezenkívül ugyanitt az I. telep fedőjéből is jut víz a bányába, a kis vetődések és főtebeszakadások révén. Ugyanígy a Kos-völgyben levő III. számú lejtősaknában is, ahol 1948 nyarán 24 óránként 500 percliter teljesítményű szivattyúval 3—4 órán át dolgozva távolították el a bányából a vizet. Ugyanazt látjuk tehát itt is, mint Edelény vidékén, vagyis ugyanarról a víztartó szintről van szó mind a két előfordulási helyen. Nyugatabbra haladva az I. sz. széntelep is, és fedőjében levő vízben dús homokréteg kibúvásba jut és tovább nyugat felé hiányzik. Ha a II. telep és az I. telep között levő vízben dús homokréteget tekintjük, azt látjuk, hogy a sajószentpéteri IV. lejtősaknán túl nyugat felé már eltűnik, illetve átmegy agyagosabb, vízmentes fáciesbe. így Berentén a Baglyas táróban és az egykori sajókazinci Gazdasági bánya területén, az egykori alacskai bánya területén a II. barnakőszéntelep fedőjében víz nem volt számottevő mennyiségben ismeretes és ahol ma is van üzem, ma sem ismeretes. Ha tovább megyünk a Kazinci völgybe, a völgy északi részének jobboldalán levő Kazincvölgyi bányában a IV. barnakőszéntelepet feltáró lejtősakna ereszkéjéből 1948 nyerán 150 liter vizet emeltek ki percenként. Délebbre haladva a Kazinci völgyben, azt tapasztaljuk, hogy az egykori nagykiterjedésű sajókazinci (herbolyai) bányamezők területén víz úgyszólván nem volt a II., III. és IV. barnakőszéntelepek kíséretében. Csak egyetlenegy kisebb vízbetörésről tudunk, az egykori Géza-táró területén. A táró 357