Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)
7-8. szám - Értekezések - Fekete Zoltán dr.: A talaj vízgazdálkodási tényezőinek összehasonlító vizsgálata
értékek szerint van rendezve, mert sokkal kevesebb eredeti mérésem állt rendelkezésre Mitscherlich és Sik szerint. A vízgazdálkodási tényezők az altalajban tényleg párhuzamba állíthatók a higroszkópossággal, ha nem is olyan mqreven, mint az irodalmi adatok alapján. A szerkezetnek itt is nagy a módosító hatása. Az agyagszázalékra vonatkozóan nem állt annyi eredeti mérés rendelkezésemre', liogy eredetit közölhetnék. Mivel a Maclos-féle átszámítási értékekkel jó párhuzamot találtam, ezek vannak feltüntetve (a%) : Vizsgálataim szerint a fajsúlymérés piknométeres módszere igen nehézkes. Ez a módszer finom diszperzitású anyagoknál kissé bizonytalan eredményeket ad. Még jobb, ha piknométer helyett nagy adagokkal 200 cm : !-es mérőlombikban végezzük a mérést. Szerencsére nincsen nagy szükség e mérésre. Mások méréseivel bizonyos mértékig ellentétben 2.7-nél nehezebb talaj nem fordult elő mintáim között. E felső értéket 1 tufás lősz, 2 márgás talaj, 9 dolomittörmelékes talaj, 7 erősen meszes talaj és 3 csillámos homok mutatta. A talajok 86%-ának fajsúlya 2.6. Határozottan húmuszos talajoknál 2.5 és 2.4 fajsúlyt is találtam elvétve. Az ennél könnyebb kotuk és tőzegek Fs, Ts és P% mérésének még nincsen kellőképpen kialakulva a vízgazdálkodási értelme. A sablonmódszerekkel megállapított öntözővízmennyiség nem egyezik meg természetes vízszükségletükkel. így tehát nem követünk el nagy hibát, ha a talaj fajsúlyát 2.6-nek vesszük, amint azt Mados is ajánlotta. A térfogatsúly esetében nem fogadhatom el Mados ajánlatát, hogy vegyük átlagosan 1.6-nek, mert ilyen értéket főleg könnyű vályogoknál és nehéz agyagoknál találtam. Homoknál ez az érték nagyobb, vályogoknál kisebb. Ez az érték 20—25 cm szántás alatti rétegre vonatkozik. A feltalajban homoknál nincsen különbség. Vályogoknál és agyagoknál 0.2—0.6-el kisebb Ts értékeket kapunk a feltalajban. 40 cm mélység körül a különböző kötöttségű talajok térfogatsúlya még jobban kiegyenlítődik. Erre vonatkozóan már kevesebb adatom van, így a táblázat a 20—25 cm mélységből származó minták átlagértékeit mutatja. Ilyen mélységből származó minták hézagtérfogata homokbuckák dünetalaján 27—30%, egyéb könnyű talajoknál 35% körüli érték. Vályogoknál 40—50% körül, agyagoknál azonban újra 40 alá süllyed. Az agyagok hézagtérfogata csak látszólagos érték. Legfeljebb a száraz talajra érvényes. A nedves talaj ennek másfélszeresére is felduzzadhat. A repedések nagyságából nem lehet ilyen nagyfokú felduzzadásra következtetni. Hogy az ilyen nagyértékű duzzadás térfogatnövekedése merre egyenlítődik ki, azt még nem sikerült kiderítenem, de valószínűnek tartom, hogy részben a repedések helyére, részben pedig felfelé. A feltalajban az agyagos oldalon a száraz talaj hézagtérfogata 20%-os emelkedést is mutat, míg a homokos oldalon ez alig észlelhető. Igyekeztem az összefüggéseket megtalálni az Arany-féle kötöttségi számmal is (Ka). Ezeknek az összefüggéseknek igen nagy a szórása, de azért a lineáris összefüggés kimutatható. Ez annál is fontosabb, mert a Ka igen egyszerű eszközökkel kimutatható érték. Az ilyeneket meg kell becsülnünk, mert a nem szakértők által végzett tömegmunkáknál sokkal pontosabban jönnek ki ezek az egyszerűen kapott értékek, mint a pontatlanul elvégzett bonyolultabb vizsgálatok eredményei. Ha 105 C°-on szárított talaj kötöttségi számát (Kasz) határozzuk meg, ez nagyjából megegyezik a légszáraz talaj átlagos nedvességéből (Lgsz) számított értékekkel. Saját módszeremmel a helyszíni nedves talaj Arany-féle kötöttségi számának és a kiszárított talaj hasonló értékének adataiból a gyakorlati követelményeknek megfelelő pontossággal meg lehet határozni a talaj pillanatnyi nedvességtartamát súlyszázalékokban kifejezve. A Lgsz meghatározásoknál azt tapasztaltam, hogy húmuszos talajok a kiszárítás után újra szobalevegőn kiteregetve többé nem érik el a Lgsz értéket. Tehát a szárítás egyes szerves kolloidokban irreverzibilis változásokat idézett elő. Ugyanez esetleg agyagásványokon is végbemehet. Pl.: halloysit-mctahalloysit. Igen fontos volna a talaj vízvezetőképességét is összehasonlítani ezekkel az adatokkal. Erre vonatkozóan Mados eredményei túl alacsonyaknak tűnnek fel, de a szórás olyan nagy, hogy a párhuzamosítás még korai. A vízvezetés kétségtelenül függ a kötöttségtől is, de legfőképpen a szerkezettől és a felső 60 cm-es szintben a repedésektől. Vannak mezőségi talajok, melyeknek vízvezetése lépésrőllépésre hirtelen változásokat mutat, aminek okát talán az állatjáratokban kereshetjük. A legtöbb talajban a kezdeti vízvezetés sebessége hamarosan lelassul. A szétiszapolódott morzsák ilyenkor eltömik a hézagokat. Szikeseken a vízvezetési értékek igen kicsik és szeszélyesek. A vascsövekben történő vízvezetésmérések homoknál és repedezett talajoknál nem fedik teljesen az öntözésnél szerzett tapasztalati értékeket. A nehéz vályogok a vascsöves tömörítés miatt is másképp vezetik a valóságban a vizet. Ezért saját kísérleteim Mados mintájára 2X2 méteres deszkakerettel történtek, mely keretet ásóval készített vályúba tettem és kívülről földet hánytam hozzá. A vizet ilyen nagy keretben két lajttal kellett hordani. A kísérletek nehézségei miatt célszerűbbnek találom a Szelényi által használt 50 x50 cm-es fémlemezből készült keretet, melybe vederrel hordható a víz. Mindenesetre egyik fontos jövőbeli feladatunk a vízvezetési értékek tájékoztató párhuzamosítása a többi tényezővel. Fontos volna a növénymentes művelt talaj száradási mélységét is párhuzamosítani, de erre vonatkozóan még kevés támpontom van. Az adatok Várallyay hasonló kísérleteivel egybehangzanak. Ha a különböző talajtípusokat nézzük, az a benyomásunk, hogy a vízgazdálkodási tényezők típusonként eltéréseket mutatnak. Tehát a jövőben e tényezőket talajtípusonként kell feldolgozni és párhuzamba állítani. Eddig csak néhány tájékoztató tapasztalatot tudtam e téren szerezni. Itt még a jövőben alapos korrekciókra lesz szükség. így azt vehetjük észre, hogy 3%-nál több húmusz esetén minden százalék húmuszemelkedés a HVs-nél kb. 1% emelkedést okoz. A VKs homoknál 4, homokos vályognál 3, vályognál és agyagnál 2% emelkedést .314
