Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

7-8. szám - Értekezések - Láng Sándor dr.: Geomorfológiai tanulmányok a Rábavölgyben

szürke kvarckavics vastagsága 1—5 m közt ingadozhat. Az ártér felett 10—16 m magasan található, felületére 5—7 m homokos vályog borul. A kavics alatt néhol keresztrétegzésű csillámos vagy kavicszsinóros folyami homok is települt. Több igen szép feltárása van ezen a szakaszon. Alsóújlaknál a homokos vályoggal megemelt III. sz. terrasz 18 m magas, kavicsa nem látszik ki a vastag burok alól. A homok és murvás homok legjobban a magas terrasz (Kemeneshát) lábánál, a lejtőhomorulat zugában halmozódhatott fel (porhullás, lemosás, glaciális szoliflukció), eltakarva a fiatal (II. és III. sz.) rábamenti terraszokat is. Kám DNy-i szélénél a gráci műút bevágása 13—15 m magasságban a III. sz. terrasz homokburkolatát tárja fel, amelyben egy-két helyen kisebb durva, szürkeszínű kvarckavics betelepülés is van. A községben a gráci műút deltájának bevágásában levő, homokkal megemelt 6—10 m magas kvarckavicsfeltárás valószínűleg lealacsonyodó III. sz. terrasz, avagy megkettőződött II., ill. III. sz. terrasz tagja. Kámtól É-ra a temetőnél 18 m magas, igen gyengén fejlett, legömbölyített III. sz. terrasz van, kavicsrétege alighanem mélyebben van a vályogos homoktakaró alatt. Kám körül, pl. Dk-re a mellékvölgybe is benyúlik a II. és III. sz. terrasz. Kámtól É-ra (műút 16.5 km) 15 m magas a III. sz. terrasz, kavicsrétege nem látszik a felszíni homoktakaró alatt. Az elvétve látható, sűrűbb-ritkább kvarckavicsszemek ugyanis a felső, idős terraszplatóról is származhatnak. A terrasz kicsiny folton (18—16 m magasság) Bejcgyertyánostól D-re is megvan. Sárvár Dk-i szélén szintén lealacsonyodó III. sz. terrasz feltárása van meg, a vele majdnem egyszintben levő II. sz.-val együtt, elég nagy területen. Magassága 7—9 m. Szelvénye a következő : a vékony humusz alatt barna homokréteg. 1—1.5 m, majd % m-es apró, szürke kvarckavics következik, alul pedig folyami öntéshomok. Idősebb terraszok. A IV. sz. (ópleisztocén) terrasz (günz-mindel jégkori völgyfenék) ellentétben a rábajobbparti II. és III. sz. terrasszal, igen jó megtartású, Alsószölnöktől kezdve Szentgotthárdon át egészen Csörötnek határáig. Mindenütt megvan 1—•2 km szélességben, noha az utólagos mellékvölgybevágódások már igen jól taglalják. 7—8 m vastag szürkéssárgás jégkori vályog fedi, melybe bele vannak már mosódva (periglaciális szoliflukció miatt) a magasabb terraszok apró kavicsai is. Alsószölnöknél D-re és K-re barna homokos agyagban nagyszemű, szürkés, elég jó megtartású kvarckavics képviseli a IV. sz. terraszt 33—38 m magasságban. Még eléggé hasonlít a folyó jelenlegi kavicsos hordalékához. A kavicsterraszt 8—10 m-es Mn és Fe konkréciós veresbarna glaciális vályogköteg emeli meg. Szakonyfalutól Ny-ra a domboldalon az V. sz. terrasz lábához simuló IV. sz. kavicsterrasznak jóval szerényebb, mindössze 5 m-es a vastagsága. Anyaga szürkés-fehéres kvarckavics, sok közte az igen nagyszemű (< 5—10 cm), felső szintje 42 m magasan van a Rába alluviuma felett és 5—6 m jégkori vályog .272 fedi, melynek felső része fakósárgás színű, alja pedig borsókás-konkréciós, veresbarna színű, sok belemosott kvarckavicsmorzsával (1. ábra, IV.). Rábatótfalu Ny-i végén (a faluból D-re vezető dűlőút mentén) 32—36 m magasan van meg a IV. sz. terrasz kavicsa (túlnyomóan szürke, kevéssé mállott kvarckavics, ökölnyi szemnagysággal, csak egészen kevés számú a sárga, vagy barna színű szem). Felületére 7—8 m-es vályoglepel fekszik rá. A terrasz a községtől Dk és K felé is folytatódik, bár a mellékvölgyek jól tagolhatják. Magassága a felületi közel 10 m-es vályogtakaróval együtt mintegy 43—44 m a Rába ártere felett. Az előzőkben tárgyalt terraszdarabok tovább folytatódik K felé és szép feltárása van Szentgotthárdtól D-re emelkedő meredek peremen, az apátistvánfalvai műút mély bevágása jól fel is tárja. 30—36 m magasságban van itt a barna homokos alapanyagú szürkeszínű' kvarckavics. D felé kissé emelkedik, így az említett műút 1'2 km-énél (kavicsgödrök) 36 m a magassága, míg az É-i letörésen a város felett csak 30 m. 7—8 m vályog emeli meg, fekűje a szürkés és barnás felsőpliocénkori homok és homokos agyag. Ehhez a terraszköteghez tartozik a rábakéthelyi templom dombja is. Kavicsa (középszemű szürke kvarckavics) a felső-pontusi fluviolakusztrikus homokos-agyagos-aprókavicsos rétegsorra települ, 30—34 m rel. magasságban található az 5—6 m-es vastagságú felszíni vályogtakaró alatt. Szélessége 1—1.5 km, D felé az V. sz. terrasz emelkedik ki belőle. De K felé már elkeskenyedik a IV. sz. terrasz, mert Máriaújfalu felett D-en már csak kisebb orr képviseli. Szürke kvarckavicsiétege azonban a dombra felvezető dűlőút bevágásában és kisebb gödrökben jól fel van tárva 35—38 m rel. magasságban a Rába felett. (1. ábra.) É-i lábánál gyenge suvadásféle látszott. Máriaújfalu alatt a IV. sz. terrasz jó darabon hiányzik, csak kisebb, előreugró fokai vannak meg a Csörötnek feletti Csikóhegy E lábánál, valamint Rábagyarmattól D-re s Nagyhegy ÉK-i végződésén. Rábagyarmat és Hegyhátszentmárton között Németfalumajornál 26 m magasan látszik a terrasz kavicsa egy oldalvölgy torkában. Pár m-es vályog is fedi. Kissé nyugatabbra az Irtásföldek É-i letörésénél 25 m magasan van a IV. sz. terraszkavics, kis padka formájában. Felette vastag vályogréteg van. Hegyhátszentmárton Ny-i szélén egy útbevágás fala kitűnően feltárja a terraszkavicsot és fedü rétegeit. A terraszkavics és az alatta levő kék agyag és barna folyami homok mintegy 25 m magasságban van a Rábaártér felett. A IV. sz. terrasznak nagykiterjedésű előfordulása kezdődik Iváncnál. 15 km hosszúságban és 1—2 km szélességben húzódik, mélyre bevágódott mellékvölgyek tagolják meg. Bázisa a felsőpliocén korú barnás, szürkés agyag, pl. az Iváncról ÉK-re vezető műút bevágásában. Terraszkavicsa (fiatalosabb külsejű, nem nagyon mállottas, szürkésbarnás középszemű kvarckavics) 25—26 m rel. magasságban van meg Ivánc útbevágásaiban, valamint a kis Ivánci tó feletti meredek oldalon. Utóbbi helyen kb. 10 m vastag, belőle fakadnak a tavat tápláló bővizű források. Hasonló magasságban és