Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

7-8. szám - Értekezések - Láng Sándor dr.: Geomorfológiai tanulmányok a Rábavölgyben

Egervölgytől É-ra az országút mentén kicsiny és rozsdabarna futóhomokból álló buckák tagolják a terraszfelszínt, melyet K felé a mellékvölgyek törmelékkúpja és hegylábi lejtőtörmelék is megemel. A terrasz ezen a környéken — Jeli puszta szomszédságában — 1 km-re is kiszélesülhet. A terrasz 5—6 m magasságával Bejcgyertyánosnál meg is kettőződhetik. Sárvár Dk-i részén (Szent Imre-város) a II. sz. terrasz több nyúlvánnyal meredeken esik alá a síkságba, felszínét vékony barna pleisztocénkori (?) homokos takaró fedi be. Kavicsrétege 5—6 m magasan van (középszemű szürkeszínű kvarckavics) az ártér felett. Ugyanitt az alig magasabb III. sz. terrasz is előfordul. III. sz. (középpleisztocén) terrasz. AIII.sz.terrasz az Alsószölnök—Szentgotthárd— Csörötnek közti szakaszon nem túlságosan nagy elterjedésű. Alsószölnökön a templomtól nem messze D-re, az idősebb terraszok zugában fejlődött ki kisebb foltban. 18 m magasan volt a kvarcos anyagú kavicsának a szintje és 7—8 m vastag glaciális vályogtakaró is fedi. A szakonyfalusi völgy nyílása körül is csak alacsony orrokban maradt meg, igen kicsiny területen. Rábatótfalu Ny-i végén kezdődik az a nagyobb kiterjedésű III. sz. terraszöblözet, amely — mellékvölgyektől is megtagoltan — jobban kiszélesedik a falu környékén az idősebb terraszok rovására. A községből D-re, a Szakonyfaluba vezető dűlőút elején 17—20 m rel. magasság közt van a terrasz szürkeszínű, kevéssé mállott, középszemű (ökölnyinél kisebb) kvarckavicsa. Alapja a felső pannon barnás, sárgás durva homok és murva, váltakozva kék agyaggal, melynek jó feltárása van a falutól Ny-ra, a meredek terrasz alján, a keresztnél. A terraszra 6—7 m-es vályogréteg is települ. Ezzel együtt 25—30 m-es rel. magasságú lépcsője van, mely a fiatalabb és az idősebb terraszoktól is jól elkülönül. Másik jó feltárása is van a III. sz. terrasznak, Rábatótfalutól K-re, a völgy jobboldalán, egy mélyút bevágásában, ahol 18 m rel. magasságban fekszik a 4 m vastag, félökölnyi szemnagyságú szürke, alárendelten sárga kvarckavics. Föléje 7 m-es vályoglepel borul és K, Dk felé a IV. sz. terrasz emelkedik ki belőle. Szentgotthárd K-i felén már nincs jó előfordulása a III. sz. terrasznak. Csak kisebb, előreugró orrok jelezhetik, pl. Máriaújfalu felett, a IV. sz. terrasz lábánál (1. ábra). Még tovább K felé már csak alig kivehető tereplépcső gyanáht jelentkezik e terrasz a magyarlaki Kányahegy É oldalán. Rábagyarmaton alul a III. sz. terrasz csak elvétve fordul elő egy-egy kekseny, hosszú orr alakjában az egyes mellékvölgyek nyílásában. Ilyen előfordulása van pl. a felsőmaráci völgy torkolatának Ny-i oldalán Tótfalu puszta közelében. Csatlakozik a IV. sz. terrasz Ivánénál kezdődő platójához. Magassága 20 m, elég vastag agyaglepel van rajta s kavicsrétege alig látszik ki. Ivánc és Halogy között feleúton levő (ma elhagyott) erdőőrháztól ÉNy-ra a völgytorkolatban 15—18 m magasan van meg a mellékvölgynyílásban meghúzódó III. sz. terrasz roncsa. Kavicsrétege nem is látszik ki (oly kicsiny a kiterjedése) és a jégkori, csillámos, szürke agyag is jól befedi. Az agyag részben jégkori szoliflukcióval került ide le, jelentősen kitöltve a mellékvölgy síkját és alját is. Halogynál, Himfa-majortól ÉNy-ra is van néhány kis előreugró foka a III. sz. terrasznak, mintegy 15 m magas, kavicsa azonban nem jól látszik, mert kicsiny kiterjedésű lelőhely. Ezenfelül, igen alámosottan és suvadásra gyanúsak is a lejtők. Halogy K-i végén 15—18 m magas a terrasz. A II. sz. terrasszal együtt behúzódik a daraboshegyi völgybe is, gyengén meglépcsőzve a völgylejtő baloldalát. A meredek lépcsőfokokat a glaciális vályog kötegei símították el (lemosás, lehúzódás, periglaciális szoliflukció). Halogy alatt már csak igen hitvány előfordulásai vannak, főleg a mellékvölgyek nyílásában egyegy kis folt alakjában. Jellegzetes darabkái vannak pl. Körmendtől D-re a hegylábi útelágazás közelében, a hegylábi kocsmától Ny-ra több kis mellékvölgy torkában. Az egyes kis terraszok oldalán a 2—3 m-es vályogtakaró alól 15—18 m magasságban felbukkan a friss, szürkésszemű kvarckavics is. Föléje a IV. sz. terrasz csak 8—10 m-rel emelkedik. Nagymizdótól É Ny-ra, a mellékvölgynyílás baloldalán szintén csak kis előreugró, 100 m hosszú gerinc a III. sz. terrasz felszíne. A hajdani futóárkok 17 m-rel. magasságban sárgás kvarckavicsot tárnak fel, valamint a fedű 2—3 m-es jégkori vályogréteget. Körmendtől D-re, a zalai vasútvonal és a jobbparti terrasz metszésénél kitűnően látszik a féloldalas kifejlődésű, durva kavicsos kis kiterjedésű III. sz. terrasz foka, ahol a kavicsréteg 15 m-en van a Rábaártér felett. Nagymizdó ÉK-i szélén, az oldalvölgy nyílásában szépen egymás fölé sorakozik a III—IV., és V. sz. terrasz pereme. A III. sz. terrasz itt 20 m magas, felületén kb. 3—5 m vastag vályog van, kavicsa azonban nem jól látszik. Csak igen kis területen található. Döröske templomdombjának É-i letörésén 12 m magasságban kevés aprószemű szürke kvarckavics jelzi, nagyobb darabon benyúlik á K-i oldalon levő mellékvölgybe is. Kismákfa települése felhasználta a III. sz. egyik, 10—15 m magas foszlányát, ahol a műút emelkedője táján durva folyami homok volt a terraszanyag. Kavicsa 14 m-en van, szürke kvarckavics. Vasvár Ny-i szélén az emeletes iskolaépületnél kezdődik a III. sz. kavicsterrasz keskeny pásztája, mely keskeny csíkban folytatódik a temetőn át a mellékvölgybe. 15—17 m magasságban helyezkedik el a szürkeszínű kavicstakaró. A község É-i széle (a beépült Szent István-utca) 10—15 m-es viszonylagos magasságával szintén III. sz. terrasz. A községtől kb. 2 km-re ÉK -re a 174 -<•>- közelében, s műút mellett van a terrasz legközelebbi előfordulása : 15 m-rel. magasságban kisebb folton középszemű szürke kvarckaviccsal. A terraszfelszín azonban már jól legömbölyített. Alsóújlaktól DNy-ra, a gráci műút 134. km. köve táján a vízmosásokban több szép feltárása van meg ennek a terrasznak. A középszemű, nem is mállott .271