Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

7-8. szám - Értekezések - Láng Sándor dr.: Geomorfológiai tanulmányok a Rábavölgyben

Kogutowicz (9) véleménye Sümeghy és Ferenczy tanulmányain alapszik: a Kemenesalja fiatal kavicstakaróit levantei korú deltamaradványoknak tartja, melyeket a folyók a Visegrádi-szoros beszakadása után daraboltak széjjel. Winkler-Hermaden (26) a nyugatmagyarországi és gráci medencebeli Rába-terraszok fejlődésmenetét vizsgálva, a terraszképződést szintén tektonikus okokra vezette vissza. A stájer medencében egészen a jelenkorig tartó tektonikus mozgásokról beszél, amelyek sok esetben a pliocénkori hegységképződések (felboltozódások, redőződések) folytatásai. E mozgások szerinte különösen a folyóhálózat kialakulására, a völgy formákra, az aszimmetrikus völgyek fejlődésére, és a terraszok egyoldalú elhelyezkedésére voltak hatással. Ezt teljesen igazolni lehet. Az említett terület fejlődésmenetét a következőkben foglalta össze : A felsőpannon Congeria balatonica szintjének megfelelő időben rakódott le a Rába—Lendva közt az ezüsthegyi kavicstakaró fluviatilis középdurva kvarckavicsa, kb. 100 m vastagságban. Közben zajlottak le a közelben a bazaltkitörések. Utána a pannonvégi kimmériai szintben diszkordancia volt, de a 300 m rel. magasságban levő Gleichenbergi és Stradeni hegyi tufák tetejére ülepedett kvarckavicstelepek fennmaradtak. A kimmériai szint után 50—100 m-es letárolás állott be Gleichenberg környékén. Kialakult a ma 400—420 m-es t. sz. f. egyenletes csúcsmagasságú keletstájer dombvidék (Pannonvégi szint.) Rel. magassága 150—180 m. Ennek kivésésében szerepe volt a pliocénvégi (levantei?, Winkler szerint legfelső pliocén és ópleisztocén) kori eróziós fázisnak és Gyanafalva, Fehring és Feldbach táján 60—120 m rel. magasságban 4 idősebb terraszszint vésődik ki. Ezek megfelelnek — vizsgálataim szerint — a rábavölgyi V—VII. sz. terraszoknak. Az ópleisztocénban keletkezett Winkler szerint a rábavölgyi főterrasz. Ebbe a szintbe Winkler több különféle terraszt foglal egybe. Winkler megfigyeléseinek eredményei közt különösen sokat vitatott az ezüsthegyi kavicstakaró kérdése. Ezt felsőpannon korúnak tartja (Prinz és Strausz szerint a Mura rakta le) s lerakódása után még 150—200 m-es denudációt tételez fel. Ez a denudáció nálunk a Rába—Zala—Kerka szögében már nem lehetett oly nagymértékű, mert erősen konvergálnak a különféle korú terraszlépcsők és eróziós térszínek. Felsőszölnöknél az Ezüsthegy még 150, míg Ivánénál a VI—VII. sz. terraszhát már csak 60 m magasságú a Rábavölgy felett, esése a kb. 25 km-es szakaszon 90 m. Winkler felsőpliocén-levantei korba tehető terraszai, melyek Gyanafalva, Fehring és Feldbach körül 4 szintben, 60—120 m rel. magasságban vannak. Ezek azonban szerinte Szentgotthárd felé már közelednek egymáshoz és 290—320 m absz. magasságban helyezkednek el, és Ivánénál átmennek a rábamenti főterraszba. Valóban, Szentgotthárdtól D-re az V—VII. sz. terraszt még jól meg tudtam különböztetni. Winkler nem foglalkozott velük. Kfelé azonban ezek elég gyorsan egymásba simulnak. Lefelé végül Winkler rábamenti »főterraszá«-ba mennek át, mely a mi értelmezésünk szerint a Kemeneshát. Ezt az idős terraszköteget Winkler a bécsi laaerbergi (nálunk V sz.) és arsenalterraszszal (IV. sz. terrasz) azonosítja, persze helytelenül. Leírja Winkler a rábamenti főterraszt, mely az ő gleichenbergi geológiai térképmagyarázójában mint ópleisztocén-korú terrasz szerepel és Feldbachnál 310 m, Fehringnél 300 m, a burgenlandi Gyanafalvánál 290 m, nálunk Alsószölnökön 280 m, Szentgotthárdon 270 m, Iváncon 255 m t. sz. f. magasságú és lefelé átmegy a Rába és Zala közti nagy kavicstakaróba. Egységessége azonban morfológiailag sem áll fenn. Ez a terrasz ugyanis Feldbachtól, vagy Gleisdorftól egészen Iváncig saját vizsgálataim szerint nagyrészt a Rába IV. sz., kisrészben pedig a III. sz. pleisztocén terrasza, ezen alul pedig — amint erre Szádeczky szedimentpetrográfiai vizsgálatai (kavicsanalízisek) alapján következtetni is lehet, a pliocénvégi pirosszínű (ferrata) kavicstakaróval azonos, mely az V—VII. sz. terraszok egybeolvadásából keletkezett. Magasságadataim persze Winklerével és Szádeczkyével nem egyezhetnek, mert ők a terraszok magasságához a 10—14 m-es vályogtakarót is hozzászámították. Winkler a »főterraszt« Hassinger 27—35 m-es bécsi terraszával (Kéz közbülső terrasza) azonosítja (ez az azonosítás helytelen) és ópleisztocén korban képződöttnek véli, ami a terrasz heterogén volta miatt szintén nem állja meg a helyét. A IV. sz. terrasz kavicsa a Rába mellett sohasem piros, nem annyira mállott, csak barnás színű. Azt is említi Winkler, hogy a rábavölgyi »főterraszt« egyes helyeken 15 m-rel, vagy még ennél is többel alacsonyabb — és egyben fiatalabb »szegélyterrasz« kíséri. Kora szerinte középpleisztocén. Azonban ez az Ivánc—Nagymizdó közötti alacsonyabb szegélyterrasz — Szádeczky »körmendi terrasza« két szintre bontható : részben a IV. sz. ópleisztocén terrasznak felel meg, vagy pedig pl. Vasvárnál már csak a III. sz. terrasznak. Ezenfelül — szintén helytelenül—a bécsi városi- és Simmeringterrasszal azonosítja. Végül, Winkler fiatal pleisztocén terrasza saját analízisem szerint is a fiatal pleisztocén korú. A tektonikus mozgások és a terraszképződés kapcsolatai között felhozza még Winkler azt a jelenséget, hogy az ezüsthegyi kavicstakarót Ivánc és üriszentpéter között meredekebb lejtő zárja le, ahol 20 m-es esést lehet megfigyelni. Ezt tektonikus vetősík jelölte volna ki. Megfigyeléseim Winkler véleményét támogatják : Ivánc—Vasvár között a III—VI. sz. terrasznak kb. 10 m-es egyöntetű lealacsonyodása figyelhető meg a Körmend— Sárvár—Szombathely közötti kismértékű idősebb pleisztocén- kori süllyedés szomszédságában. A Keszthely—Gleichenberg közti hátság kialakulását nagyon fiatal korba, az ópleisztocén főterrasz kivésése utáni időre teszi. Szádeczky — szintén még a régi két pleisztocén terraszos elmélethez igazodva — térképén, melyet a kisalföldi déli öböl kavicsterületéről készített (19), egyszintbe foglalta pl. az Ezüsthegy—katarinahegyi legmagasabb szintű kavicsokat a szentgotthárdi pleisztocéneleji V. sz. terraszkaviccsal. Nincsenek jól széjjelválasztva a Rábafüzes-—Rátót— Csákánydoroszló—kemestaródfai III—-V. sz. terraszok sem, jelölésük : idősebb pleisztocén kavicsos .268