Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

7-8. szám - Értekezések - Bulla Béla dr.: A természeti földrajz új útjai

letek denudációjának különböző ütemére, a növényzet mikroklimatikus funkciójára. Nyilván olyan dolgok ezek, amelyek valóban a természeti földrajz ismeretanyagához tartoznak. Velük kapcsolatban senki sem állíthatja, hogy a természeti földrajz a botanika birodalmából akar illetéktelenül területeket lehasítani és bekebelezni. Az elmondottakkal talán sikerült igazolnunk, hogy a természeti földrajz nem szerkezettani, éghajlattani, hidrológiai és geobotanikai ismeretek sztatikus mozaikhalmaza, hanem az atmoszféra, a lithoszféra, a hidroszféra és a bioszféra felszínmódosító folyamatainak kölcsönös egymásbaszövődésébó'l, az egyes szférák energiáinak egymásrahatásából és átalakulásából létrejött és a földfelszín folytonos, állandó változását jelentő, egységes, dinamikus folyamat oknyomozó és a részfolyamatok funkcionális magyarázata. Benne a természet nagyszerű dialektikája mutatkozik meg tiszta, világos és határozott módon. Tévedés lenne, ha a természeti földrajz önálló tudomány voltának tagadói azt gondolnák, hogy a természeti földrajz lényegének most leírt dialektikus meghatározása valami újkeletű, erőltetett magyarázkodás. Több, mint 50 éves szemlélet már ez ; a mult századvég heves földrajz-elméleti, tárgyköri és módszertani harcai idejében született meg és elsőnek talán a kiváló angol természetkutató, J. Murray

3) fogalmazta meg a következő módon : »To the interaction of the geosphercs, trough energy derived from internál and external sources, may be reffered all the existing superficial phenomena of the planet«. Igaz, a szemlélet később elhomályosodott. Az anyatörzsről, a természeti földrajzról túlságos gyorsasággal leszakadozó, túlságos hevesen fejlődő tudományágak gyors differenciálódása, kibontakozása, az öncélú fejlődés útján magának a törzsnek, a természeti földrajznak a létét látszott fenyegetni. Grigorjev, a kitűnő szovjet geográfus, nagy határozottsággal mutat rá a helyes természeti földrajzi szemlélet elhanyatlására a két világháború közt és az egységes természeti földrajz szétesését öncélú részletdiszciplinákra a földrajzi szemlélet burzsoájellegű dekadenciájának nevezi, amely a második világháború végéig még a szovjet természeti földrajzban is uralmon tudta magát tartani. Mindenesetre intő figyelmeztetés a természeti földrajz egységének hazai tagadói számára. Grigorjev-nek nagy érdeme, hogy a dialektikus materializmus ideológiai fegyverzetével felvértezve rendkívüli élességgel és határozottsággal jelö'i ki az egységes természeti földrajz tárgykörét és szabja meg feladatát 1946-ban kidolgozott ú. n. »proceszszustaná«-ban. Grigorjev így ír 1948-ban

4): »Als Forschungsgegenstand der physischen Geographie erscheint die Struktur der geographischen Erdkruste, als Spháre gegenseitiger Beeinflussung und im besonderen Masse auch gegenseitiger Durchdringung der Atmosphare, Lithosphare, Hvdrospáre, Biosphare und der in ihnen wirksamen Prozesse der Umbildung der einen Energiearten in andere in der geographischen Erdkruste . . .« ') J. Murray: Oceanography. The Geographical Journal. 1899. London. 435. p. ') H. Grigorjev : Die Fortschritte der sowjetischen physischen Geographie in den letzten 30 Jahren. Petermanns Geographische Mitteilungen. Gotha. 1948. 1 Heft. A ma földrajzában tehát, amelyet egyesek — mint mondtuk — látjuk, nem egészen jogtalanul neveznek a földfelszín fiziológiájának, igen jelentős szerep jut az egységes természeti földrajzi processzust kialakító jelenségek és részletfolyamatok kauzális kapcsolatai felderítésének és magyarázatának, azonban a kapcsolatok . és kölcsönhatások magyarázata, a földfelszín változásait létrehozó egységes földrajzi processzuson belül az egyes szférák energiafajtáinak egymásbaszövődése, átalakulásának felderítése a természeti földrajzi kutatások végső célját még nem jelenti. Grigorjev is rámutat, hogy a magyarázat nem korlátozódhat csak a földfelszín fiziognómiájára, a földfelszín változásainak látható jelenségeire, a tájak értelmezésére, hanem mind a jelenségeket, mind pedig a felszínalakító folyamatokat funkcióik, szerepköreik szerint is értelmeznie kell. Ez a funkcionális szemléletmód a ma geográfiájának új, dialektikus, egyre inkább jellegzetes vonása. Bizonyos, hogy a funkcionális személetmód érvényesítésének követelésével Grigorjev utat mutatott, amelyen járvá a természeti földrajz kijuthat a részlettudományai öncélú differenciálódásával keletkezett zsákutcából. így látják ezt egyes haladószellemű nyugati geográfusok is. C. Troli pl. a kérdésről így ír 1947-ben

5) : »Als Gegenstand der geographischen Wissenschaft betrachten wir heute nicht mehr den ganzen Erdkörper, sondern die Erdhülle in ihren drei Spháren, in dieser aber die Gesamtheit der Erscheinungen in ihren örtlichen Verschiedenheiten, in ihren funktionellen Zusammenhangen und in der Entwicklungsgeschichte, die zu dem gegenwartigen Bild der Erdoberflache geführt hat«. Az ilyen természeti földrajz előadásmódja a kutatás természete szerint korántsem narratívleíró jellegű. A földrajz ma már egyáltalán nem »rajz«, nem leírás, hanem a felszíni változások bonyolult folyamatainak a magyarázata. A »rajz« nem fejezi ki tudományunk jellegét és természetét ; a »földrajz« szót a magyarban is valami alkalmasabbal kellene helyettesíteni. Szóljunk már most néhány szót arról, hogy a funkcionális szemléletmód hogyan valósítható meg a természeti földrajzban. Az a kiindulás alapja, hogy a felszínalakító processzus egységes folyamat. Alapkövetelmény Grigorjev szerint a folyamat elmélyült kutatása egészében is, részleteiben is. Utóbbi esetben a részletfolyamatokat (pl. geofizikai, dinamikai geológiai, klimatológiai folyamatok, történések) mindig, mint az egységes, egész folyamatnak az összességtől hatásaiban el nem különülő, elválaszthatatlan részleteit kell tekinteni. A hangsúly ezen belül mindig a részletfolyamatok speciális funkcióinak magyarázatán van. Ilyen módon lehet kiválasztani az egységes földrajzi felszínmódosító folyamat területenként jellegzetes alaperőit és kiépíteni a részletfolyamatok territoriális rendszerét. így jutunk el a természeti földrajzi táj fogalmához. Ám ez a táj nemcsak földrajzi jelenségek és felszíni objektumok egyéni vonásokat mutató, egyidejű térbeli együttese; vizsgálatában, értelmezésében *) C. Troli : Die geographische Wissenschaft in Deutschland. Erdkunde. Baod I. 1947. Bonn. 249