Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

7-8. szám - Hírek

\ \ HIDRAULIKA Szerző számos modern szovjet hidraulikai kísérlet eredményeit ismerteti meg a magyar szakemberekkel. (Zjegzsdoj, Kuznyecov, Agroszkin, Pavlovszki képletei.) A képletek — egyszerű voltuk miatt — hazai vízépítkezések előtanulmányaival kapcsolatban nagvszerűen felhasználhatók. U. D. C. 532.51.032 (47) A mederellenállással kapcsolatos modern kutatások a Szovjetunióban.*) KOVÁCS GYÖRGY Amióta Chezy 1775-I)en felállította ismert képletét a nyiltfelszínű vízfolyások középsebességének megállapítására, amely szerint v = c Vrj (1) a kutatók hosszú sora foglalkozott a képletben szereplő »C« együttható megállapításával. Kezdetben tisztán empirikus úton akarták a kérdést megoldani és a végzett kísérleti mérések kiértékelése alapján adtak különböző formulákat. Ezeknek az empirikus képleteknek legnagyobb része a potenciál-formulák csoportjába tartozik, melyeknek átlalános alakja : c n Ilyen Manning, Strickler, Lindquist, Forcheimer képlete. A nálunk nagyon használatos Bazin- és kis Kutter-képlet a következő közös alakba írható : számpélda esetén a használatos képletek sokszor egymásnak élesen ellentmondó eredményekre vezetnek. Üj irányt jelentett a kutatások során a turbulens áramlás behatóbb elméleti kutatása. Úttörőnek ezen a téren Misest tekinthetjük, aki elméleti alapon először igazolta a mederellenállás függését a Reynolds-számtól és a relatív érdességtől. Szerinte a mederellenállási tényező a y> r= 0,0024 + + 0,3 VLLRE függvénnyel fejezhető ki, ahol y) a C/íezy-képlet átalakított formájában, a v — VRI v 1 + ~7

= VR Megemlítem még ezen a helyen a Kutter—Ganguillet-képletet, melyet leginkább természetes folyómedrek számításánál használnak : i- + 23 + m* n J J VR Érdekessége ennek a képletnek az, hogy bár szerkezete elméletileg egyáltalán nem indokolható, a benne szereplő »/« érték már a »C« tényezőnek a sebességtől, illetve közvetve a Reynolds-számtól való függésére enged következtetni. A felsorolt képleteknek közös hibájuk, hogy nincs komolyan megalapozott elméleti bázisuk. Tapasztalati képletek csupán, ezért jó eredményt csak abban a rayonban adnak, pl. csak abban a Reynolds-számintervallumban, vagy hasonló relatív érdesség mellett, mint amilyen körülmények között a képletet felállító kutató a kísérleteit végezte. Ezen a területen kívül azonban már nem megbízható a képlet. Ez az oka annak, hogy adott *) A Magyar Hidrológiai Társaság 1950 február hó 22-én tartott előadóülésén elhangzott előadás. (!') alakban a mederellenállást kifejező tényező. Üj lendületet adott a kutatások ilyen irányú fejlődésének az irodalomban Prandtl—Kármán-elmélet néven ismert teória felállítása. Erre az alapra épülő újabb elméletek mind megegyeznek abban, hogy a mederellenállási tényező a Reynolds-rszám, a relatív érdesség és a formafaktor függvénye, tehát a következő általános függvényalakba írható : ip =f (Re; —; 95) R ' (2) A nyiltfelszínű csatornákhoz teljesen hasonló kérdés merült fel zárt, körkeresztmetszetű csővezetékek méretezésénél is. Ismeretes ugyanis, hogy a csővezetékekben kialakuló középsebesség turbulens áramlás esetén a következő képletből számítható : [YJh 1 —2— i , / Ez, lia figyelembevesszük a d = 4 R ; Á — 4 xp ; l összefüggéseket a Chezy képlettel teljesen azonos formára hozható 2g Vd I — VRI v 242