Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

1-2. szám - Értekezések - MUSZAKALY LÁSZLÓ: Felszíni vizek lassú és gyors szűrése

kat, vagy 2,W mgr/1 klónt adnak a vízbe, de a klórozás ízetlenné teszi a vizet. Az algák letelepülését meg lehet akadályozni a faiak ezüst, vagy ráztartalmú lakkozásával. A lassú szűrőkkel kapcsolatban még ismertetünk két korszerű mosás.i eljárást. A mosás történhetik nyomás alatti víz és levegő ellenáramoltatásával. Ezt a rendszert a franciák használják. Hibája az, hogy nehézkes a víz és a levegő egyensúlyban tartása. A mosás másik új módszere a Sivade-féle Selector, ez nyomás alatt ellenirányban áramoltatott vízzel való eljárás. Ez a berendezés megtisztítja a medencében a homokot anélkül, hogy a homok eltávolításra kerülne. Sivade berendezésének célja volt a mosási vízmennyiség csökkentése, amit aztfal 'árt el, hogy a szűrőfelületet egy mozgó válaszfallal kiesi, mintegy 3 m

2res sávokra osztotta, amelyeken belül már mintegy 1 percig tartó mosással (130 l'src.) elérte a szükséges eredményt. A gyors szűrők alapvető kérdéseit R. Letnel, M• Frison és ./. Ph- fíufflc ismertették a kongresszuson. Gyors szűrőknél — mint bevezetőnkben említettük — a szűrésnek lényeges része az előzetes kémiai eljárás. A kémiai anyagok használatára a szűrést megelőző koagulálásnál é.s ülepítésnél kerül sor. Ennél a folyamatnál a szerves és szervetlen lebegő kolloid-részeket kicsapjuk (koaguláljuk) és leülepítjük. A koaguláció és ülepedés jelenségeivel nem foglalkozunk, ezek közismertek. Kiemelünk annyit azonban, hogy a folyamat megfe'elő lejátszódásához a koaguláló anyagokat a lehető legjobban össze kell kevernünk a tisztítandó vízzel ís minden rendelkezésünkre álló eszközzel elő ki 11 segítenünk a pelyhek keletkezését és ülepedését. A legkorszerűbb koaguláló eljárások közül kiemeljük az alábbiakat: 1- A kettős koagulációnál párhuzamosan adagolunk két gondosan kiválaszt ott koaguláló anyagot. 2. .Szakaszos koagulációnál, amit Rogélio A. Frelles vezetett be, a koaguláló anyagot két részletben adagoljuk a szűrendő vízhez, időt hagyva a két adagolás közt. 3. A nyersvizet a koaguláló anyag adago lása előtt előklórozásnak vetjük alá. 4. A legújabb és legfigyelemreméltóbb eljárás J. R. Baylis módszere, tíaylis savanyú kémhatásúvá téve használt fel a koagulációnál egy oldható szilikátot, amivel a legtömöttebb és legsűrűbb pelyheket érte el. Még nem sikerült a kísérletek során eddig megállapítani,- hogy milyen formában hatnak a szilikátok. Azt hiszik, hogy a koagulálás hidratizált, kolloidáJis szilícium jelenléte mellett folyik le. Ezt az elméletet annak alapján állították fel, hogy amikor AhíSOOu adagolása után adták a SiCli oldatot a tisztítandó folyadékhoz, akkor a szilícium kedvezőbben befolyásolta a jelenséget, szemben azzal az esettel, amikor SiCli-et előzetesen adagolták. Arra is gondoltak, hogy a Si ionizációja váltotta ki a jelenséget, amely ionizációnál a négyvegyértékű Si-ion koaguláló sajátosságai'érvényesültek. Végleges választ azonban nem kaptunk erre a kérdésre. Megemlítjük még, hogy a kolloidális szilícium még jobb koagulációt eredményez keverés esetén, amikor a szilícium kolloidális részei körül tömörülnek a pelyhesedésnél keletkező hidroxidok. Az. aktivált szilícium 5,5—7,5 pH között bármely víznél nagy mértékben növeli a koaguláció sebességét. Ha a víz Mg-t is tartalmaz, a szilícium hatása "kiterjed a lúgos zónára is. Pl. egy tó vize, amely 10 mg/l Mg-t tartalmazott 5,5 és 10 5 pH értékek közt jól pelyhesedett. Mindazok a vizek, melyek jelentős mennyiségben tartalmaztak Mg-t, mésszel és aktivált Si-al minden más koaguláló anyag nélkül pelyhesedtek, ami egy magnéziumszilikát keletkezésére utal. A legkorszerűbb pelyhesítő és ülepítő berendezések szerkesztésénél az ismertetett alapelvek érvényrejuttasása mellett arra törekedtek, hogy a? előkészítő eljárás három jelentős folyamata: a koaguláló anyag elkeverése, a pelyhek képződésének és ülepítésének elősegítése lehetőleg egyetlen összefüggő térben történjék. Az új berendezések tervezése az alábbi két szempont szemelőttartásával történik: 1. A nyers vizet, amelyhez már koaguláló anyagot adagoltak, előzetesen kicsapott, friss pelyhekkel keverjük össze. 2. A vizet nem ülepítéssel tisztítjuk, hanem alulról felfelé egy vastag iszaprétegen vezetik át ahol a kicsi részecskék pelyhekké állnak össze. Ezek közül az új berendezések közül bemutatunk alábbi ábránkon (1. ábra) két típust. Tanulmányozzuk már most magának a gvorsszűrőnek a működését. Ha meg figyel 5 ük a szűrő folyamatos működése közben a súrlódás' veszteségek változását, azt tapasztaljuk R. Le viel szerint, hogy kezdetben az eltelt idő, vag\ pontosabban az átszűrt víz mennyisége lineáris kapcsolatban áll a veszteséggel. (2. ábra) Később mint ábránkon láthatiuk. iaz összefüggést ábrázoló vonal erősen felfelé mutató, parabolaszerű görbévé válik, azaz a veszteségek egy bizonvos időpillanattól kezdve rohamosan emelkednek. A vonalnak az a jellegzetes pontia. ahonnan kezdve megszűnik a lineáritás, ahol szükségessé válik a szürőanvag átmosása. a szűrő gazdaságos, kihasználásának határát jelenti. Másrészről ha állandó vízadagolás mellett határozatlan ideig folytatjuk a szűrést, akkor szintén növekednek a súrlódási veszteségek, :13