Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

3-4. szám - Értekezések - GELLÉRT JÓZSEF dr.: A legkisebb vízi élettér átmeneti véglény formái - MEGYERI JÁNOS dr.: A szegedi Fehér-tó Entomostraca rákjai

Ez a tanulmány kimerítő leírást ad a Phacodinium metchnikoffi nevű Ciliata-véglényröl és egy egészen új Ciliata-genust, a Transitella nemet ismertet, ahová a Tr. lichenicola tartozik. Ebből a .kiváló tanulmányból is érthető, hogy az állat- és ugyanúgy a növényrendszertan körében is akad még elég sok tennivaló. Pedig az alacsonyrendű állat- és növényfajok részletes ismerete különösen fontos, mert a magasabbrendű állatok számára táplálékul szolgálhatnak, betegségek előidézői is lehetnek, vagy pedig tisztító hatásuk van (baktériumpusztltó véglények stb.). Így léphet a ma felfedezett új élőlény a holnap gyakorlati vonatkozású, szélesebb érdeklődési körbe. U. D. C. 593. 17:591.5 A legkisebb vízi élettér átmeneti véglény formái") DR OELLÉRTJÓZSEF A Heterotricha- és Hypotricha-csoportokba tartozó csillósok közötti filogenetikai kapcsolatok kiderítése már az 1880-as évektől kezdve sok kutatót foglalkoztatott. Ezek — Poche Fr. kivételével — mindnyájan e két csoport közötti rokoni összefüggés mellett foglaltak állást. Maupas mutatott rá legelőször arra, hogy a Heterotricha-csoportba tartozó Condylostomáknál gyakran a Hypotrichusokra emlékeztető cirrusszerűen összetapadt csillókat találunk. Ugyancsak Maupas, valamint id. Etitz G. 1883-ban írt véglénytani tanulmányaikban leírják, hogy a Condylostomák peristomiumának helyzete, valamint cirrusszerű képződményeik a Hypotrichusokka\ való rokonságra utalnak. 1913-ban Poche Fr. a véglények rendszertanáról írt dolgozatában teljesen különválasztotta a Hypotrichusokat a Heterotrichusoktó\, amennyiben közéjük helyezte a Peritrichusokat. Ezzel teljesen téves filogenetikai láncsort állított fel, mert hiszen sehogyan sem lehetséges a Hypotrichusokat a Peritrichusok közbeiktatásával leszármaztatni a Heterotrichusokból. E genetikai kapcsolat lehetetlenségére világosan rámutat a két csoportban az örvényszerv lefutásának különbsége. Míg a Hypotrichusokná\ az adorális zóna az óramutató járásával megegyező, tehát jobbraforduló spirálist mutat, addig a Peritrichusokná\ éppen fordítva, balra csavarodik az örvényszerv. Kahl A. 1935-ben ezt írja : »Saját vizsgálataim szerint a nem cirrust viselő alrendeken belül (Heterotricha, Oligotricha, Ctenostomat) egyes vagy némely fajnál félreismerhetetlen cirrusokat találtam, melyek újabb bizonyítékot képeznek a rokoni összefüggéshez.« Ugyancsak Kahl állapítja meg, hogy a Condylostomákná\ — Hypotrichusokhoz hasonlóan — az unduláló membrána egy balra kinyúló ectoplasma ajakon fekszik. E rövid áttekintésből láthatjuk, hogy az említett véglénybúvárok a már felállított rendszerben próbálnak rendet teremteni és az ismert fajok összehasonlítása alapján igyekeznek a rokoni kapcsolatokat kiemelni vagy megmagyarázni. Kiesselbachnak sikerült tovább mennie és megerősítenie a két alrend közötti genetikai összefüggést. Egy újonnan talált állatáról 1936-ban írt: »A Hypotricha és Heterotricha csillósok közötti rokoni viszonyrók című dolgozatában az Isosticha contractilis (Kiesselbach) és Condylostomá arenarium (Spiegel) fajokat hason*) A Magyar Hidrológiai Társaság Limnológiai Szakosztályának 1949. évi november hó 3-án tartott ülésén elhangzott előadás. Espéces iransitoi

res d'infusoires du minimum de biolop aifuatique. Par Jüellért, deur és sc. (Résumé s. 158.) lítja össze. Ebben a munkában a két véglény szájszerkezetének és a csillónak, illetőleg cirrusainak hasonlóságát állapítja meg és ennek alapján az Isosticha contractilist a két csoport közötti közvetítőnek minősíti. Nem tartja azonban lehetetlennek a Heterotrichusokbó\ való differenciálódásnak a Condylostomdkon kívüli más formákból való levezetést sem. Kiesselbach leírása alapján valóban rengeteg közös vonást találunk a két csoport között és amint a szerző írja, az Isosticha utat mutat, miként lehet a Hypotricha csillósok keletkezését a Heterotricha formákból elképzelni. Megjegyzi azonban, hogy hasuk cirrusossága, valamint a dorsalis és laterális csillózat hiánya alapján ez a forma nem Heterotrichusnak, hanem kimondott Hypotrichusnak tekinthető. Az eddig ismertetett magyarázatok, valamint a Kiesselbach által leírt Isosticha contractilis talán elfogadhatóan bizonyítják a kérdéses két csoport közötti genetikai összefüggést. Ez a bizonyíték azonban csak ismert fajok összehasonlításán alapszik, de hiányzik egy láncszem, mely összekapcsolja ezt a két csoportot. Bár Kiesselbach az Isostichdt közvetítőként jelöli, mégsem vehetjük átmeneti formának, mivel túl közel áll a Hypotrichusokhoz, mint azt maga a szerző is megjegyzi és így nem képezheti a hiányzó láncszemet. Alábbi leírásomban ezt a hiányzó láncszemet akarom pótolni egy olyan véglény ismertetésével, mely úgy Hetero-, mint Hypotrichusnak is tekinthető és így tökéletes átmeneti forma e két alrend között. Az átmeneti alak leírása mellett kitérek a Phacodinium metchnikoffi (Certes) tökéletes anatómiai leírására is. Ebben az a meggondolás vezetett, hogy egyrészt leírandó új állatom a Phacodiniummal nagyon sok közös vonást mutat és így szükségesnek tartom a két állatot együtt feldolgozni, másfelől pedig a Phacodiniumon korábbi szerzők által le nem írt jelenségeket találtam, úgymint dorsálisan elhelyezkedő valóságos érzősörtéket és a garatba is benyúló két unduláló membranát. Mindkét állatot Boldogkó'váralja község környékén vulkánikus eredetű sziklákról gyűjtött ripacszuzmóban, illetve a zuzmóval együtt lekapart igen vékony humuszrétegben találtam. A begyűjtött száraz anyagot nagyobbméretű Petri-csészében helyezve el, kevés felforralt vezetéki vízzel öntöttem fel és így megtartva a természetes feltételeket, a felöntéstől számított három óra múlva megjelent a Phacodinium, míg új állatom, a Transitella lichenicola csak 5—6 óra múlva jelentkezett. Ezzel a 121