Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)
3-4. szám - Értekezések - HORTOBÁGYI TIBOR dr.: Magyarország halastavainak mikrovegetációja I.
1949. Specie s VI. IX. A vízvirágzás okozói Cyanóphyceae: % % Microcistis flos-aquae 45 0 97-0 « aeruginosa 7-0 1-0 « viridis .. 6-0 1-2 Aphanizomenon flos-aquae 41-0 — Kisérőfajok: Cyanóphyceae: Aphanocapsa elachista var. conferta 0 « endophytica 0 0 Synechocystis crassa — 0 Synechococcus endobioticus 0 0 Anabaena spiroides 0 — Flagelíatae: Trachelomonas volvocina 0 — Chlorophyceae: Volvox globator 0 — « aureus 0 Pediastrum simplex 0 — « duplex 0 0 « Boryanum O 0 « Tetras 0 — Richteriella botryoides — ü Tetraedron minimum var. scrobiculatum — 0 « caudatum var. incisum — 0 « enorme — 0 « hastatum var. palatinum — 0 Scenedesmus acutus f. alternans .. — 0 « falcatus — 0 « granulatus — 0 « opoliensis — 0 « spinosus — 0 « quadricauda 0 0 « maximus 0 0 « setiferus — 0 Ankistrodesmus falcatus var. spirilliformis — 0 « setigerus — 0 Coelastraum cambricum var. intermedium — 0 Conjugatae : Staurastrum paradoxum 0 0 Fungi: Planctomyces Békefii — 0 A fajok száma összesen: 18 26 A két biocoenosis közötti főbb eltérések a következők : 1. A Microcystis flos-aquae tömege szeptemberre nagyon erősen meggyarapodott. 2. A Microcystis viridis és a M. aeruginosa tömege őszre jelentékenyen megcsappant. 3. Az Aphanizomenon flos-aquae szeptemberre teljesen eltűnt. 4. A júniusi legfontosabb kísérőnövények, a Volvoxok őszre elmaradtak. 5. Szeptemberben a Cyanophyceák kevesebb, a Chlorophyceák többféle szervezettel szerepelnek. 6. A júniusi vízvirágzás színe almazöld, a szeptemberié a zöld irányában mélyül. 7. Júniusi 1 liter vízben 0-4 cm 3, szeptemberi 1 liter vízben 4 cm 3, tehát tízszeres algatömeg volt. Megegyezések : 1. A Cyanophyceák, Chlorophyceák tömegaránya azonosnak vehető (99, 99*2, illetve 0*9, 0"7%). 2. Flagellaták, Dinoflagellaták, Bacillariaceák nem vesznek részt a társulásban. A halastó vízszineződé„ében legnagyobb tömegben résztvevő Microcystis flos-aquae hazánk legismertebb vízvirágzást előidéző szervezete. Magam a Tisza Nagyfa-haloványában több ízben figyeltem meg olyan tömegvegetációt, amelynek előidézésében ez a Cyanophycea volt a főrészes (1939). Ugyanígy az alföldi szíkestavakban is ez az alga szerepel legtöbbször és legnagyobb tömeggel a vízvirágzásoKban (Kol, 1931). A Balatonban megfigyelt vfzvirágzásnak szintén egyik tagja volt (Sebestyén, 1934). A Microcystis aeruginosa kísérőnövényként szerepel nemcsak Buzsákon, hanem az eddig leírt alföldi, dunántúli vízvirágzásokban is. A M. viridist hazánkban vízvirágzásban eddig nem figyelték meg. A júniusi Aphanizomenon flos-aquae kékalgát az alföldi, dunántúli vízszineződésekben ugyancsak kísérőnövényként feljegyezték. (Entz, 1927 ; Kol, 1931 ; Hortobágyi, 1939). A Zimonai tógazdaság II. sz. halastavában tehát 1949-ben a halivadék számára igen jelentős algatenyészet volt jelen. S mégis, a tógazdaság pontyai Erős szerint csupán közepesen fejlődnek. A főok éppen ebben a túlságos és egyoldalú táplálékban, csupán a Cyanophyceák hihetetlen arányú elszaporodásában keresendő, ez viszont a tó szennyeződésével állhat kapcsolatban. A Cyanophyceák ugya iis egyedül nem a legideálisabb halnevelő táplálékot adják. A gazdaságosabb haltenyésztés miatt ilyen esetben megismételhetnők W. Rodhe svédországi kísérleteit, aki az eutroph Norviken-tó Microcystis vízvirágzását CuS0 4 . 5HOH kezeléssel 10%-os oldatának permetezésével megszüntette, a tavat így »megtisztította« s a fény számára átjárhatóbbá tette. A Norrviken-tóban a kevésbbé jó 0 2 termelő Microcystisek helyett (aeruginosa, viridis, flos-aquae, botrys) jobb oxigéntermelő Chlorophyceák szaporodtak el (Pediastrum duplex, Boryanum, Coelastrum, Scenedesmus, Ankistrodesmus), ami a halállományon is éreztette előnyös hatását. Az ilyen biocoenosis-megváltoztató kísérleteknek nemcsak elméleti, hanem nagy gazdasági jelentősége is lehetne. Érdemes lenne ezzel a »hallegelő« javítással behatóbban foglalkoznunk. LITERATURA Bigeard, E: Les Pediastrum d'Europe. Etude biologique et systématique. Trav. Labor. Bot. Univ. Catholique d'Angers. No. 5. Haris, 1933. Chodat, R.: Scenedesmus. Extiait de la Revue d'Hydrologie 111. Année No. 3—4 Aarau, 1926. Deflandre. G.: Monographie du genre Trachelomonas Ehr.-Nemours, 1926. Geitler, L.: Cyanóphyceae (Blaualgen) — in Rabh.'s Krypt.—FI—XIV. Leipzig, 1930—1932. Gimesi, N.: Hydrobiologiai tanulmányok. Hydrobiologische Studien. 1. Planctomyces Békefii Gim. nov. gen. et sp. Budapest, 1924. Hortobágyi, T.: Van-e szerepe a természetes vizek planktonjának a halállományra? — Halászat, Budapest, I. (XLVI.) 1947:93. Hortobágyi, T.; Magyarország algái, (in litt.) Lemmermann, E.—Brunnthaler, J.—Pascher, A.: Chlorophyceae II. — in PaschersSüsswasser— FI. H. 5. Jena, 1915. Pascher, A.: Volvocales — Phytomonadinae — in Paschers Süsswasser — FI. H. 4. Jena, 1927. Rodhe, W.: Sjön Norrvikens vattenbeskaffenhet ár 1946—47 och vattenblomningens bekampande med kopparsulfat sommaren 1947. — Vattenhygien, 1948:38—61. West, W.—West, G. S.—Carter, N. ; A Monograph of the British Desmidiaceae I—V. — London, 1904—1923. 99
