Hidrológiai Közlöny 1950 (30. évfolyam)

5-6. szám - Értekezések - Venkovits István: Dorogi vízvizsgálatok

Szerző vizsgálatai a dorogi szénbányavidék karsztvizeinek kémiai vizsgálatára terjednek ki. A vizsgálat célja annak igazolása, hogy a vizek kémiai összetételéből következtetni lehet azok eredetére. A részletet. vizsgálati eredményeket a táblázatok tüntetik fel. A tanulmány tudományos eredményeinek felhasználásával könnyebbé tehetjük a szénbányákat veszélyeztető karsztvízbetörések elleni hatásos védekezést. Ennek folvtán eredménvesebbé válik szénbányászatunk is. jobban előmozdítva ötéves tervünk sikerét. U. D. C. 551.49 : 551.444 : 543.3 (439.115 Doroji) Dorogi vízvizsgálatok VENKOVITS ISTVÁN Az alábbi dolgozatban közzétett elemzések segítségével szeretnénk alátámasztani azt a kutatók által jól ismert tényt, hogy a vizek kémiai összetételéből következtetni lehet azok eredetére, különösen akkor, ha azok földtanilag ismert területről származnak. Vizsgálatainkat a dorogi szénbányában végeztük. A csapadékvíztől a mélykarsztvízig sokféle összetételű vizet elemezhettünk, összefüggésük kiderítésére munkatervként felvettük, hogy követni próbáljuk a csapadékvíz hatását a nagyvastagságú dachsteini mészkőrögben tárolt karsztvízre, mert a tapasztalat azt igazolta, hogy a katasztrofális vízbetörések rendszerint csapadékdús időszak után történnek. Ismerve a csapadékvizek kémiai összetételét, ismerve a leszálló karsztvíz útját és ismerve a mélykarsztvíz kémiai összetételét, reméltük, hogy észlelni tudjuk a leszivárgó csapadékvíz hatását a mélykarsztvízre. A rendszeres elemzés ebből a szempontból nem adott kielégítő eredményt. Követtük a leszivárgó csapadékvíz útját. A mintavétel helyét úgy választottuk meg, hogy a víz a mélység felé haladó útjában ellenőrizhető legyen. Amikor a vizsgálatot elkezdtük, annak menete természetesen nem állhatott előttünk még tisztán. Felvettük, hogy azokat a kémiai alkatrészeket fogjuk rendszeresen vizsgálni, melyek a helyszínen, a rossz világítású bányában is elvégezhetők. Mivel a vízelemzésekhez helyre volt szükség, az első vízelemzéseket igyekeztünk ott elvégezni, ahol valamiféle szivattyúkamra védettebb, jobban megvilágított helyisége állt rendelkezésünkre. Ezek az alagút szintjén, vagy a vízszint alatt nem nagy mélységben egy alkalmas vágatban történtek. így jutottunk a mélykarsztvízhez, mint az elemzéseink kiinduló pontjához. A bánya területén több helyről : a X. akna barlangi vízszivattyú házából, a Tokodaltáró V. sz. eresztékéből, a Tokodaltáró I. sz. vízereszkéből, a Tokodaltáró vízszintregisztráló készüléktől, valamint a X. Paulai haránt vízbetöréséből vettünk mintát. Ha e vizek elemzésének adatait szemléljük, akkor azt tapasztaljuk, hogy azok durva közelítéssel egyforma jellegűnek vehetők. Mert ha megnézzük a Tokodaltáró V. sz. ereszkének vizét, a vízszintregisztráló készüléktől származó vizet és a Tokodaltáró I. sz. vízereszkének a vizét, akkor azt tapasztaljuk, hogy lúgossági fokuk kerek számban 7 körül, hőfokuk 18—19 C° körül Analyge des eaux de Dorog. I. Venkovits . (R£sumé p. 238. mozog. A karbonátkeménység, az összes keménység és a szabad széndioxid mennyiségei egymással viszonylagosan jól egyeznek. Ezek a mintavételi helyek egymástól több száz méter távolságra fekszenek. Nagyon érdekes, hogy a sokkal nagyobb távolságra és más irányban levő X. akna barlangi szivattyúházának vize és a X. akna Paulai vízbetörés vize szintén besorolható az előbbi jellegű vizekhez. A felsorolt vizek között mutatkozó eltéréseknek okai vannak, melyeknek kiderítése feladatunkat képezte. Ki lehet választani közülük kettőt, amelyek kémiai összetételében a magasabb számok dominálnak és ki lehet választani olyant, amelyben ezek t> számok alacsonyabbak. A dorogi I. (Reimann) akna ivóvízereszke vizének középértéke : karbonátkeménység 20'33, összes keménység 24"05, szabad széndioxidgáz mennyisége 38'39 mg 1 és a hőfok 18"5 C°. Ha ezt az értéket, mivel a víz tisztán mészkőből származik, alapnak vesszük, akkor a többi dachsteini mészkőben cirkuláló úgynevezett triászvíznek ettől eltérő összetételéből valamilyen keveredésre kell következtetnünk. Pl. a X. akna barlangi szivattyúházából származó mélykarsztvíznek 19 C° hőfok mellett 22'18 karbonátkeménység, 29"65 összes keménység és 35*48 mg 1 szabad széndioxid felel meg. Ha azonban utána mentünk, hogy mi minden történt ennek vizével, akkor láttuk, hogy a 16-os mező 35 karbonátkeménységű, 45 összes keménységű és 204 mg/l szabad széndioxidot tartalmazó vizét a víztelenítés során naponta több órán keresztül szivattyúval nyomták bele. Magától értetődik, hogy e hely közelében levő vizek kémiai összetétele ezt megérzi, mint az 1. sz. táblán láthatjuk. Alapnak vehető a Tokodaltáró regisztráló készüléke mellől származó víz összetétele is, ugyanis itt természetes hasadékban észlelhető a mélykarsztvíz. Bár a közelben bányászkodás folyik, a vízvédelmi pillérek meghagyása révén ez a víz nem törhetett be a mélyművelésbe. így, miután a víz csak mészkövekkel éiintkezik, azt az. eredeti összetételt kaptuk, amely lényegében nem tért el a Reimann akna ivóvizétől. A Tokodaltáró V. ereszke vize felhagyott, már lefejtett szénterületeken keresztül jutott a vízszint közelébe, melynek hatása leginkább a szabad széndioxid mennyiségének és az összes keménységnek magasabb értékeiben nyilvánul meg. A helyszíni tapasztalat általában az, hogy ahol közvetlenül a mészkőből kapjuk a vizet, ott alacsonyabb értékek, ahol pedig széntelepeken keresztül kapjuk, ott magasabb összes 184