Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)
11-12. szám - Az Ob-Aral-Káspi víziösszeköttetés. DAVIDOV mérnök terve. Ismerteti: CSEHILY GÉZA
Az Ob —Arai—Kaspi víziösszeköttetés DAVIDOV mérnök terve Az Alsó-Volgaviclék mezőgazdasági termelésének biztosítására és fokozására indított küzdelemben fontos szerepük van az öntözéseknek. Az itteni öntözéseknek megvan a természetes lehetőségük, hisz a Volga bőséges vízhozama meghaladja a szükséges öntözővíz mennyis-égét és így a tervezett munkálatok megvalósítása tervszerűen haladhat előre. A kiépítés még fejlettebb fokán áll Szovjet-Belső-Ázsia öntözésének ügye, amely területet különben is az öntözéses gazdálkodás egyik őshazájának tekinthetjük. A szóbanforgó vidék két legfontosabb folyója, az Amu-Darja és a Szir-Darja, már ősidőktől fogva az öntözést szolgálja és a szovjet uralom tervgazdálkodása még nagyobb lendületet és rendszert vitt a vízhasznosítások nagyfontosságú szervezetébe. Az Aral-tóba torkolló két folyó évi közepes vízhozama 56 km\ míg a Kaspi tengert tápláló Volga évi vízhozama 255 km 3. A Kujbisevlől délre megvalósuló 4.4 millió ha, a Sztálingrádtól keletre tervezett 111.0 millió ha, a Kalmük sztyeppén kiépítendő 4.75 millió ha kiterjedésű öntözés a Volga évi vízhozamából már az első építési szakaszban 75 km 3 vízfelhasználást jelent, amely a teljes kiépítés után 150 km'-rel csökkenti a Volga Kaspi tengerbe szállított vízhozamát. Az Arai ló mellékfolyóin tervezett öntözések pedig gyakorlatilag nullára csökkentik az Arai tó vízellátását. Ismeretes, hogy a tárgyalt területek magas nyári hőmérséklete és az állandó száraz keleti szelek következtében az említett két óriási víztükör párolgási vesztesége rendkívül nagy és a vízhozamokban jelentkező nagy kiesés teljesen felborítaná a két tó vízháztartását. Ez a körülmény újabb és alig belátható következményekkel járna a különben is csapadékhiánnyal küzdő területek éghajlati viszonyaiban, de nemzetgazdasági szempontból is súlyos helyzetet jelentene az Aral-tó mai 70 ezer km 2 kiterjedésű területének 12.300 km\re történő csökkenése. A Kaspi-tenger és az Aral-tó közötti szinte felmérhetetlen nagyságú területek az öntözővíz biztosítása esetében rendkívüli mezőgazdasági jelentőséghez jutnának, hisz éghajlatuk kiválóan alkalmas az elsőrendű fontosságú ipari növények v. ni. a gyapot és gumi termesztésére. Mai állapotában ez a terület sivár, alig lakott, sivatagos pusztaság, amelynek még kimeríthetetlen ásványi kincsét sem lehet a vízhiány miatt hasznosítani. A vízbeszerzés problémája tehát ennek a területnek is központi kérdése. A területtől északra, túl a csekély magasságú turgáji vízválasztón, találjuk Nyugat-Szibéria bővizű folyóit, a 391 km 3 vízhozamú Obot és az 548 km 3 közepes évi vízhozamú Jeniszejt, amelyek vizeiket minden különösebb haszon nélkül az Északi-Jegestengerbe szállítják. Mindkét folyó völgye viszonylag gyéren lakott, mocsaras vidék, mely a nyár elején a tavak világává változik, mert a. délről közeledő tavasz a folyók felső szakaszának jégpáncélját mozgásba hozva, óriási elöntéseket okoz a folyók középső és alsó szakaszán, ahol még a tavasz előjelei sem mutatkoznak. Figyelembe véve a vázolt két ellentétes körülményt, szinte önként adódik a megoldás: át kell vezetni Nyugat-Szibéria vizeit az Aral-tó és a Kaspi-tenger medencéjébe, megakadályozni így a két természetes víztükör területének csökkenését és megteremteni a turáni síkság 25 millió ha területe öntözésének lehetősé.321
