Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

1-2. szám - Kivonatok

ROSENAUER F.: Felsó'ausztria vizei és vízfolyásai. [Wasser und Gewasser in Oberösterreich. — Linz-Wels, 1947. - 256 old. — D. C. 551.48 (436)] Rosenauer, akii 40 évet töltött el a linzi vízrajzi intézet szolgálatában, hosszú, tapasztalatokiban gazdag pályafutásának eredményeit adja ebben a most megjelent könyvben. A vízfolyások jellegét, jellemét foglalja össze és olyan megfigyeléseket, tapasztalatokat közöl, amelyeket csak egy egész élet alatt lelhet megszerezni. A terjedelmes anyagot csak főbb vonásaiban lehet röviden érinteni. A csapadék elosztását több táblázattal ismerteti, az évi csapadékmennyiség a magassági fekvés szenint 800—2000 mm között van; a legnagyobb csapadékmennyiség július hónapban, a legkisebb február—márciusban hull. A Dunától északra elterülő vidék és a Cseh-erdő lényegesen csapadékszegényebb, mint az Alpok lejtői. Tárgyalja a száraz és nedves évek váltakozását és a hóviszonyokat. Részletes adatokkal ismérteti a levegő hőmérsékleti viszonyait, a párolgást és a szélviszonyokat. Majd a lefolyási viszonyok taglalására tér át és nagy vonásokban kitér a talaj geológiai adottságaira, a talajvízviszonyokra és ezzel kapcsolatban a lefolyási tényezőkre, valamint az elpárolgás nagyságára. Terjedelmes táblázatokban közli a felsőausztriai folyók vízmércéinek havi és évi átlagos vízállásait és víztömegeit a legkisebb, közepes és legnagyobb vizekre vonatkozólag. Megállapítja, hogy a kisebb folyóknak általában május-június hónapokban vannak a legmagasabb vízállásai, az Inn és Duna folyóknak inkább június-július, sőt augusztus hónapokban. A km

2-enkénti fajlagos vízlefolyás értékeit nemcsak a mérésekre vonatkozólag adja meg, hanem térképeken is szemlélteti az egész országra vonatkozóan. Jellemzi a tavak tározó hatását és a vízállásoknak a szél okozta ingadozását. Ezután sorban részletesen ismerteti a jelentősebb folyók vízhozamának változásait, jellemző sajátságait és közli azok tartóssági adatai!. Fontos fejezet az árvizekről szóló. Mivel magasabb árvizek ritkábbak, érdekes táblázatot állít fel az 1, 2, 5, 10, ... 100 évenként várható árvizeik magasságáról és azok tömegéről. A legnagyobb dunai árvizekről találhatók régi épületeken jelek, amikből megállapítható, hoigy a Duna legmagasabb vízállása 1501. augusztusában volt, ez Linznél 191 cm-el haladta meg az 1899. évi árvizet, a hozzávetőleges tömege pedig Bécsnél 14.000 m

3-re tehető. Ekkora árvíz fellépésének gyakoriságát Grassberger 3000 évre becsülte. Megállapítja a szerző, hogy 100 km

2-«él kisebb vízgyűjtőterületnél nagy árvizet csak záporeső okozna!, nagyobb területnél pedig országos eső. Részletesen tárgyalja az árvizek terjedési sebességét, tározódását és ella pulását, mint az előrejelzés legfontosabb tényezőit, a mellékfolyók találkozását és a tavak mérséklő hatását. Ismerteti a felsőausztriai árvízjelző módszert, amely a mellékfolyók hatását a csapadók-lefolyásd tényezők segítségével veszi figyelembe, ezekre számos táblázatot és képletet közöl. Megállapítja, hogy az árvíz előjelzésnél könnyen lehet tévedni, a képletek és táblák helyes alkalmazása igen sok tapasztalatot, megfigyelést, gyakorlatot és helyi ismeretet kíván, ezért sok helyi tapasztalati adatot , közöl a különböző vízfolyásokról. Végül megemlékezik a hóolvadás figyelembevételéről is. Részletes adatokat közöl a folyók és tavak hőmérsékleti viszonyairól, továbbá a jégzajlásokról. Álló )ég csak kisebb folyókon fordul elő. A felsőausztriai Dunán utoljára 1871/72. év telén volt álló jég Greinnél 14 napig. 1928/29. telén a 2053. fkm-ig, 1939/40. telén a 2003. f.km-ig és 1941/4

I2. telén az 1982. ifkm-ig ért az álló jég felső határa. Rendkívül tanulságos az utolsó, a folyók mederalakulásáról, görgetett és lebegtetett hordalékáról szóló fejezet. A vízlefolyások torkolatának alakulása más és más, aszerint, hogy az sok vagy kévés hordalékot szállít. Ha nagyobb esésű Ihordalékos folyó kisebb esésű folyóba torkollik, úgy viselkedik a hordalék, mint duzzasztók felett, vagyis lerakódások keletkeznek. A lerakódás felső hatá2040 h rára tapasztalati képlet: L =——r-—,ahol L a távolság, J "IO h a vízlépcső magassága méterben és J a természetes esés. Érdekes példákat közöl arra, hogy ha a szabályozás vagy egyéb beavatkozás folytán a hordalékmozgató erő megnő, erős kimélyülés keletkezik. 1880-ban a Traun szétágazó medrét egységessé tették és töltésekkel is összeszorították, minek következtében Welsnél a meder 58 év alatt 455 om-el mélyült és ez a folyamat még most is tart. A kimélyülő szakasz alatt erős feltöltődés állt elő. Ugyancsak kimélyülést okozott a Traun folyón az, hogy töltésépítéshez kavicsol kotortak a medréből és ezál'al hordalékszegénnyé tették; a mélyülés 80 cm volt. Ismerteti a Duna mederváltozásait és a szabályozások hatását. Linznél a meder 60 év alatt 1.62 m-rel mélyült. Ezenkívül közli a hordalék szemnagyságának változásáról a Dunán és jelentősebb mellékfolyóin készített hossz-szelvényeket, továbbá a hordalék geológiai összetételéről közöl adatokat és a folyók évi görgetett és lebegtetett hordalékhozamára nézve találunk számos értékes adatot, becslést és következtetést. A főbb folyók meder- és esésviszonyainak részletes leírása az Inn zátonyvándorlásáról, a Duna gázlóviszonyairól és sebességéről közöl még összefoglaló adatokat. A mű rendkívül nagy figyelmet érdemel, hisz a Duna vízgyűjtő területének ismerete a Dunával foglalkozó mérnök számára nagy fontosságú, még ha az az ország határán kívül is esik. Károlyi Zoltán A Mississippi torkolati szakaszán szállított hordalék tanulmájiyozása. (Study of Materials in Transport. Passes of the Mississippi River. — Technical Memorandum No. 158—1. — U. S. Waterways Experiment Station. Vicksburg, Mississippi. — 1939. IX. 1. — 36 o., 12 á„ 9 fk„ 71 t. — D. C. 627.157 (282.2 72.7): 550.824) Mielőtt a Mississippi a tengert elérné, 3 nagyobb és több kisebb ágra szakad. A nagyobbak a Dél-Nyugati Ag, a Déli ág és a Külső ág; hosszuk az elágazástól rendre 32, 26, ill. 22 km. A Mississippi vízállásai az őszi hónapokban általában alacsonyak. New Orleansnál a vízjáték mintegy 5 méter. Vízhozama közepes- kisvíznél 3100 m

3/sec, közepes vízállásoknál 16800, árvizeknél pedig 28000 m

3. Ezekből a vízhozamokból 3 Délnyugati ág átlag 30°/o-ot, a Déli ág 17°/o-ot, a Külső ág 3i5%i-ot, a kisebb ágak pedig együtt mintegy 18%>-ot vezetnek le. Az árapály ingadozása a torkolatnál mintegy 50 cm, az elágazásnál 30 cm. A torkolati szakaszon szabályozása munkálatokat a hajózás érdekében végeznek, hogy a tengeri hajók a neworleansi kikötőt is elérhessék. A szabályozással a mélységeket kívánják biztosítani, különösen az elágazás táján és a torkolat közelében. Szabályozás előtt az elágazásnál helyenként csak mintegy 4 m, a külső szakaszon pedig éppencsak 2.75 m mélység volt. A szabályozás eredményeként ma a Délnyugati ágban 10.5, a Déli ágban 9 ni vízmélység van. A kiilső ág nem hajózó út. A Déli ág lartja magát, a Délnyugati ágban azonban időnként csak kotrással tudják a szükséges mélységeket biztosítani. A hordaléktanulmány célja ap, hogy annak kapcsán szabályozási munkálatokkal, kotrások nélkül is biztosítani tudják a 12 méteres vízmélységet. A hordaVékmérések céljaira 4 keresztszelvényt jelöltek ki: egyet az elágazás előtt, egyet-egyet pedig a főágak mindegyikében. A méréseket itt is hasonló elvek szerint végezték, mint Meyersvillenél. 60