Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

1-2. szám - Kivonatok

électroscopique fiaboré par luii, permettant d'éliminer les erreurs. (Fig. 2.) L'esscntíel de ce prooédié réside dans. 1° un séchage parfait de I'air, rénfermant une partié du radon pénétrant dans la ohambre d'ionisation, 2° une récalibration, sur place, de l'appareil au cours des mesurages (ceoi fut réalisé en se servant d'un etalon comportant une certaine teneur en rádium susoeptible d'étre aiménagé dans la pattié extérieure de la chambre d'ionisajtion), 3° l'évaluation, par calcul, de la quantité du radon n'arrivant pas dans l'appareil, de niéme, que de eeiie se déconiposant pendanl la mesure. Ce procédé a permis de déterminer trés exactement ia teneur en radon des eaux minérales en provenance dc 23 sources d'eau et de gaz naturels émergeant dans la partié Est du pays des Sicules (fig. X). L'auteur donne un apergu des résultats de ses anaivses permetitant d'en conclure que la teneur en radon d?s eaux minérales et des gaz naturels va en s'accroissant par rapport avec leur teneur en soufre pouvant étre déterniinée. Enfin, en tirant certaines conolusions de ses recherches géologiques et géochimiques, il préconise, que pour résoudre les questions qui se posent dans le domaine íraité, il faudrait étendre les recherches á toutes les parties constitutives des eaux des sources minérales et des sources de gaz natúréi. A lebegtetett hordalék mérése vízmintavevővel. J. Serpaud, a NEYRP1C Hidraulikai Laboratóriumában a Külső Mérési Osztály vezetője. (Francianyelvű szöveg, ábra a 42. oldalon. La mesure du charriaqe en suspension. La turbidisontíe. Par J. Serpaud, Chef de la Section „Essais Extérieurs" du Laboratoire Dauphinois d'Hydraulique NEYRPIC. — Texte frangais, figure p. 42.) D. C. 550.824 . 53.07/08 Magyar nyelven ismerteti: dr. Bogárdi János. A lebegtetett hordalék mozgása rendkívül bonyolult jelenség. Biizonyos közelítő feltevéseik alapján azonban az újabb időkiben sikerült a mérnöki gyakorlat szempontjából hasznosítható eredményeket elérni. A lebegtetett hordalék mélységszerinti eloszlásának meghatározására Schmidt-nek az örvénylő vízmozgás keveredésére felállított összefüggése nyújtott módot, amelyet Hjülstrom, O'Brien, Rouse és másak kísérleti eredményeikkel ds megerősítettek. Ezekhez a vizsgálatokhoz kapcsolódtak a Grenoble-i laboratórium szakembereinek az elméleti kutatásokkil párhuzamosan folytatott nagyszabású kísérletei. Például többek közt J. Serpaud Sauvage de St-Marc-kal és Tímárral kísérleteket végzett a lebegtetett hordalék mérésének megoldására. A lebegtetett hordalék mérésére számos igen különböző műszert vezettek ibe az egyes országokiban. A laboratóriumban ezeknek a különböző műszereknek minden előnyét és hátrányát kivizsgálták. Eredményeik mindenben megegyeznek az Egyesült Államokbelii Iowa-i kísérletekkel. Az Iowa-i tanulmányok nemcsak megerősítették a grenobled megállapításokat, hanem azokat részben ki is egészítették, így például a mintavétel sebességének és a víz sebességéneik különbségéből származó hiba meghatározása hozzájárult kutatásaik eredményességéhez. A kutatások eredményeként igen használható vízmintavevőt sikerült Grenobleban szerkeszteni. Az új vízmintavevövel már ezddeig is igen sóik vízmérést végeztek, amelyek mind a műszer használhatóságát bizonyítják. A szerző szerint a vízmintavevő rendelkezik mindazokkal az előnyökkel, amelyek hidrodinamikai szempontból jellemzőek az Iowa-i műszerre, .szerkezete azonban egyszerűbb ami további előnyt jelent külső méréseknél A műszer maga természetesen megfelel annak a legfőbb követelménynek, hogy a kívánt vízmélységből vegye ki a vízmintát. A műszer ezenkívül biztosítja, a vízmélységtől függetlenül, hogy a vízmintavétel mindig a vízfolyás sebességével azonos sebességgel történjék. Ha ugyanis a vízmintavétel sebessége eltér a vízfolyás sebességétől a kivett vízminta töménysége nagyobb, vagy kisebb lesz a ténylegesnél aszerint, hogy a vízimintavétel sebessége a kisebb, vagy nagyobb. A vízmintavevő szerkezetének kialakítását az eiőbb említett két alapelv ikielégítése és az eddigi típusok hátrányainak lehető kiküszöbölése határozták meg. A műszert a francia nyelvű szövegben közölt ábra mutatja. Az ábra szerinti jelölést követve az (1) jelű kiemelhető palack gyűjti össze a vízmintát. A palack szilárd elhelyezését a (2) gumitömítés és a (3) rugós zárószerkezet biztosítja. A gumitömítés része a (4) jelű ifejnésznek, amelyből az (5) vízminta bevezető cső, a (6) légtelenítő cső és a (16) sűrített levegőt a palackba vezető cső ágazik kii. A (7) j;lü szelep a sűrített levegőnek a palackból való megszökését akadályozza meg. A vízmintavevő (8) áramvonalas, melyet a (9) és (10) szárnyak tartanak a vízfolyás irányában. A szárnyak újszerű kiképzése nagymértékben elősegítette a műszer mozdulatlanságát. A műszer további részei: a felfüggesztés (11) és (lő), a szállításnál kiszerelhető ólomnehezék (l'2),és az üvegipalacik előtti leemelhető lemez (13). Üjdonság a műszeren a (14) venturi tölcsér, amelybe a (6) légtelenítő cső torkollik. A venturi tölcsér a vízmintavétel helyén uralkodó vízsebességgel arámyos szívóhatást fejt ki a palackban. A szerkezet megfelelő kialakításával elérhető, hogy a levegő kiszívása a palaokból olyan sebességgel történjék, hogy a vízmíntavétel sebessége azonos legyen a vízmintavétel helyén uralkodó vízsebességgel. Használatnál a műszerbe helyezik az (1) palackot és a (16) csővezetéket rákapcsolják a parton, vagy a vizijármüvön levő sűrített levegővel telített lartányra, vagy kis kompresszorra. Leeresztésnél, amikor a műszef a vízszint közelébe ér, kinyitják a kompresszornál lévő csapot es ezáltal lehetővé teszik a sűrített levegő beáramlását a vízmintavevő palackba. Minden 16 méterenkénti mélyságnövekedésnél a légnyomást 1 kg/om

2-rel fokozzák. Ezzel elérik, /hogy nagy mélységben is mérni lehet (pl. víztározókban) anélkül, hogy a palack eltűrésétől tartani kellene. A leeresztést folytatva, amint a műszer a víz alá merül, a sűrített levegő az (5) beömlő csövön át és a (6) cső útján a (14) venturi tölcséren át sűrű buborékok alakjában távozik. Elérve a leeresztés során a kívánt vízmélységet, fent a kompresszornál elzárják a (16) cső sűrített levegővel való táplálását. Pillanatok alatt a palackban uralkodó túlnyomás a, vízmélységnek megfelelően kiiegyenlítődik és megindul a víz beáramlása a palackija, amely áramlásnak a sebességét a venturi tölcsér szívóhatása önműködően a vízifolyás sebességével azonos nagyságúra szabályozza. A mintavétel kezdetét a sűrített levegő elzárásától számítják. Bizonyos idő eltelte után (2—10 perc) megállítják a mérőórát és fent újra kinyitják a légvezeték csapját, így a sűrített levegő megakadályozza a víz további beáramlását és a mintavétel befejeződött. A kivett vízminta térfogata, a mérési idő, valamint a beömlési nyílás keresztmetszeti területe a műszertől függő állandó szerint megadja a vizsgált mélységben a víz sebességét is. 0.20 és 3.0 m/sec közötti vízsebesség esetén a mérési hiba a kísérletek szerint nem haladja meg az 5%>-ot A tárgyalt műszer fő előnyei,, hogy a mintavétel sebessége megegyezik a víz sebességével, hogy egyidejűleg méri a vízsebességet és végül, hogy aránylag egyszerű szerkezettel működik. A mintavétel és a víz sebessége azonosságának különösen durvaszemü lebegtetett hordalékot szállító vízfolyásoknál van nagy jelentősége. Míg ugyanis ennek a feltétel56