Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)
11-12. szám - Értekezések. - SCHULEK ELEMÉR dr, LASZLOVSZKY JÓZSEF dr, G. MOLNÁR LÁSZLÓ dr és ZAPP ERIKA dr: Brómtartalom meghatározása jodometriás eljárással
bróm titrálásá hoz keli-e bórsavat használnunk ? Ennek használata feleslegesnek bizonyult. Az eljárás pontosságának megítélése szempontjából nem lesz érdektelen, ha ismert bromidjodid keverékekkel végzett kísérletek — Laszlovszky József mérésed — eredményeit az V. táblázatba összefoglalva ismertetjük. Ezek előrebocsátása után az egyes esetekben alkalmazott eljárást részleteiben is a következőkben adjuk meg. Ivóvizek és u. n. asztali vizek bróm tart almának megh a t á r o z á s a. Tekintettel arra, hogy az eljárás már néhány y bróm meghatározására alkalmas, rendszerint elegendő egy liter ivóvízből kiindulnunk. Az ivókúrákra is használt budapesti termálvizek brómtartalma oly magas, hogy meghatározásainkhoz lüü—100 ml víz elegendő volt. Megemlítjük, hogy a vizek jódtartalma .ió támpontul szolgál arra vonatkozólag, hogy a brómmeghatrázozásokhoz mennyi vizet használjunk.** A brómtartalom ugyanis az esetek zömében többszöröse a jódtartalomnak. Az ivóVizek és termálvizek jódtartalmúnak meghatá rozására viszont igen előnyösen használható a Winkler L.-féle elven alapuló ama eljárás, melyet Schulek és Rózsa 1 0 vonatkozó dolgozatukban részletesen leírtak. A bróm meghatározása céljából annyi vizet mérünk le, hogy a meghatározandó bróm mennyisége 2—40 y között legyen. A vizet (a budapesti vízvezetéki vízből 1 litert) 3 szemecske NaOH-val (Natr. liidroxidatum in rotulis) lúgossá téve, üvegcsészében 30—40 ml-re bepároltuk s a kivált Ca- és Mg-sókat analitikai szűrőpapiroson leszűrtük s a bepárló edényt és a csapadékot kevés desztillált vízzel kimostuk. A mosóvízzel egyesített sziiredéket metilvörös mellett 10%-os kénsawal éppen megsavanyítottuk, majd a CO2 eltávolítása után 10%-os NaOH-val gyengén meglúgosított folyadékot platinacsészében bepároltuk, míg a kiválóit só kása-állományú lett. Ebből .a kásaszerű tömegből az alkali-jodidókat, és bromidokat hígról ledesztillált 96%-os alkohol kis részleteivel kivontuk. Az alkoholos kivonatokat 5 cm átmérőjű papirosszűrön kisebb platinacsészébe szűrtük, a szűrőt és a bepárlásra használt edényt alkohollal öblítettük. Az alkoholos oldatot 4—5 cg KOH hozzáadása után szárazra pároltuk. A száraz maradékot 130 3-on való kiszárítás után szükség esetén az organikumok elszenesítése céljából rövid ideig enyhe vörös izzáson tartjuk. E maradékot összesen 10 ml vízzel a 25 ml-es desztilláló lombikba mossuk, egy csepp metilvörös indikátor mellett semlegesítjük, 0.1 ml n HC1 hozzáadásával pH—2 savanyúra állítjuk be. Kevés durva horzsakőport szórunk a folyadékba s összeállítjuk a desztilláló készüléket. (A csiszolatokat tömény H : iP0 4-val kenjük meg!) Most néhány csepp 0,01 n salétromossavat juttatunk a kis tölcsé** R'O'k felesleges munkától mentesülünk, ha e'őször 10 ml vizsgálandó víz bróm tartalmát határozzuk meg. annak gondos semlegesítése és pH=2-re va'ó beá'lítása után. Ilyen esetben közvet'enii'. klóros desztillációt alkalmazunk. A tájékoztató eredmény alapján döntjük el, mennyi vizet mérünk le a végleges meghatározáshoz. Ha desztilíáció né'kíil használjuk a klóros-eiinidrs eljárást, a brómot és jódot egyiitt mérjük. ren át a kis lombikba s megkezdjük a jód ledesztiliálását, amit a kis kémcsövekben külön-külön felfogott desztillátumokban ellenőrizünk. Az elpárolgó - folyadékot pótoljuk. Szükség esetén a nitrites kezelést megismételjük. Végül a nitrit feleslegét is kiiorraljuk, miről savanyítás után KJ és keményítő hozzáadásával győződünk meg. Most a salétromossav kiforralása után a folyadék térfogatát 10 ml-re kiegészítjük, célszerűen a középütt behúzottfalu kis edénykébe (4. ábra) 1—2 ml vizet teszünk, 100 ml-es pohárban jég közé állítjuk s mint szedőt alkalmazzuk. Az edényke alját a hűtőcsőhöz szorítva, megkezdjük a desztillációt. Ha a készülékből a levegőt már kiszorítottuk (a folyadék a hűtőcsőbe emelkedik), a szedőbe egy-két csepp vizet, a csapos tölcsérkébe pedig 5—10 csepp friss klóros vizet teszünk. A tölcsérke csapjának óvatos elfordításával a klóros vizet óvatosan a desztilláció megszakítása nélkül, a desztilláló lombikba juttatjuk s a tölcsérkét pár csepp vízzel utánöblítjük, ügyelve, hogy levegő ne jusson a lombikba. 2—3 percig desztillálunk. Ez tökéletesen elegendő a képződött BrCl átdesztilláiására. Most a desztillációt megszakítjuk. Evégből a tölcsérke csapját elfordítva levegőt juttatunk a készülékbe. A hűtő csövét 1—2 csepp vízzel a szedőbe öblítjük s a szedőt dugójával elzárva jól összerázzuk. (Ha helyesen dolgoztunk a desztilláció folyamán, a klór szaga a szedő edényke mellett nem érezhető!) A szedő edénykébe most feleannyi csepp l'riss 5%-os KCN-oldatot cseppentünk, mint amennyi klóros vizet használtunk a desztillációhoz. Az edényke tartalmát (5—6 ml) 2 percig rázogatjuk s a (ltmó időnkénti meglazításával gondoskodunk arról, hogy a folyadék a dugó mellett is megújuljon. Most 2 csepp friss 20%-os KJ-oldatot 1 csepp keményítőt és 5 csepp 10%-os HCl-t teszünk a reakcióelegvbe s a kiváló jódot 20 perc múlva 0.0005 n Na^S-Oral megtitráljuk. — 1 ml 0.0005 ml N a:S?0 3 19.98 y brómot mér. — Természetes, hogy ilyen kismennyiségű bróm, illetve jód mérésénél a jódkeményítő-reakció érzékenysége is számításba veendő. így hát a szín eldöntése azonos cseppszámú kémszerek alkalmazásával üres kísérletben is ellenőrizendő. Ugyancsak a meghatározás minden fázisán átvitt ú. n. iires kísérletben kell ellenőriznünk kémszereink brómtartalmát s azt szükség esetén számításba kell vennünk. Egyikünk — Laszlovszky József — a most részleteiben is leírt eljárással a budapesti vízvezetéki víz bróm tart ál mát 3 kísérletben literenként 5.00, 5.06 és 5.04 y-nak találta. A víz jódtartalma ugyancsak 3 kísérletben literenként 0.40, 0.48 és 0.34 y-nak bizonyult. (A jód meghatározásának menete a nitrites kezelésig azonos!) A mezőkövesdi „Zsóry"-fiirdő vizének brómtartalmát 10 ml-es próbákban közvetlen klói '0s Idesztillációval, tehát bepárlás stb. nélkül, csupán a nitrites kezelést alkalmazva, lként 1.90, 1.91. 1.92 mg-nak találtuk. Ugvané víz jódtartalma 100 ml-ből meghatározva 0.26 mg/l volt. Laszlovszky József meghatározta néhány budapesti termálvíz brómtartabnát is. E vizek jódtartalmát annakidején Schulek és Rózsa u' határozták meg. Laszlovszky e meghatározásokat 100—100 ml vízből végezte a következő ered mén nyel: .341
