Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

11-12. szám - Értekezések. - SCHULEK ELEMÉR dr, LASZLOVSZKY JÓZSEF dr, G. MOLNÁR LÁSZLÓ dr és ZAPP ERIKA dr: Brómtartalom meghatározása jodometriás eljárással

A bróni meghatározása céljából analitikai pontossággal annyi, szükség esetén megszűrt tengervizet, vagy ásványvizet mérünk le, mely 0,2—3 mg brómnak felel meg. Ha e folyadék mennyisége 'kicsi, úgy azt közvetlenül a desztilláló készülék kisebb lombikjába téve. vízzel kb. 60 iml-re egészítjük ki. A nagyobb folyadékmennyiségeket NaOH-dal rneglúgosítjuk, platinacsészében besűrítjük, szükség esetén szárazra pároljuk s a szerves anyagokat onyhe vörös izzáson elszenesítjük. A maradékot vízzel többízben kivonjuk s a vizes kivonatokat 5 om átmérőjű papirosszűrőn a készülék 100 ml-es desztilláló lombikjába szűrjük s 60 ml-r

e kiegészítjük. Az oldatot 1 csepp metilvörös-indikátor alkalmazása mellett sósavval gondosan semlegesítjük, vagyis a végpont előtt a szénsavat forralással elűzzük. Következő feladatunk a jód eltávolítása. — Miután a tengervíz Winkler mérése szerint mindössze csak 0,05 mg, mások szerint pedig maximálisan 2 mg jódot tartalmaz literenként, ami a tengervíz literenkénti mintegy 60—70 mg brólmtartalmához képest igen csekély, a brómmeghatározáshoz lemért maximálisan 50 ml tengervíz jódjának eltávolítása feleslegessé válik. — Az ásványvizek jódtartalmút salétromossavval való főzéssel távolítjuk el. E célból a már kellőkép előkészített és gondosan semlegesített 60 ml-nyi vízmintát 0,6 ml n sósavval és 1—2 ml 0.1 n salétromossavval elegyítjük s a lombik osiszolatát mézsűrű foszforsavval megkenve összeállítjuk a desztilláló készüléket. A forráselmaradás megelőzésére előzetesen kevés durva horzsakőport szórunk a desztilláló lombikba. A lombik tartalmát élénken forraljuk s a desztillátumot kis kémcsövekbe felfogva meggyőződünk róla, vájjon a jód teljesen eltávozott-e (a megsavanyított desztillátumot kevés kloroformmal összerázzuk). A desztilláló lombik tartalmát természetesen időnként 60 ml-re egészítjük ki. Ha a jód nem távozott volna el teljesen, úgy a salétroniossav hozzáadását s a kiforralást megismételjük. A jód eltávolítása után a salétromossav feleslegét kell elűznünk. A forralást tehát, az elpárolgó vizet időnként pótolva, addig folytatjuk, míg a desztillátumban salétromossavas KJ-dal és keményítővel már nem mutatható ki. Ezzel a vizet á bróm oxidációs-desztillációs elválasztásához előkészítettük. Most kétféle eljárást követhetünk: I. KMnOi-os desztilláció. A fenti módon előkészített 60 ml-nyi vizsgálandó oldathoz 15 ml 50%-os kénsavat csurgatunk. A desztilláló készülék ráforrasztott csapos tölcsérkéjének szárát desztillált vízzel megtöltjük; szedőül olyan üvegdugós 50 ml-es Erlenimeyer-lombikot használunk, melybe előzetesen 4—5 ml vizet. 2—3 csepp telített kénessav-oldatot s egy csepp metilvörös-indikátort tettünk. Az üvegcsiszolatokat tömény foszforsavval megkenve, összeállítjuk a készüléket. A farkas-csap végét kis üvegbottal elzárt gumicsődarabkával látjuk el. A szedőedényke alját a hűtőcsőhöz szorítva, egészen kis Bunsen-lánggal megkezdjük a desztillációt. (A durva horzsakőpor alkalmazásáról ne feledkezzünk meg!) Miután a készülékből a levegő eltávozott amit azon veszünk észre, hogy a szedőben lévő folyadék a hűtőcsőbe emelkedik, a csapos tölcsérkéből állandó forralás közben cseppenként annyi 0.1 n KM11O4oldatot juttatunk a desztilláló lombikba, míg a folyadék színe ibolyára festődik s e szín néhány másodpercen át is megmarad. Mindenesetre inkább használjunk kissé több KMr.Orot, mint keveset. A KMnOj által szabaddá tett brómot és kevés klórt a szedőbe desztilláljuk, ahol az bromiddá és kloriddá redukálódik. Néhány (3—4) perces desztillálás után azt félbeszakítjuk olymódon, hogy a tölcsérkében levő folyadékot a farkascsap elfordításával kiengedjük, majd ugyanazon át levegőt juttatunk a készülékbe. A hűtőcső végét kevés desztillált vízzel a kis lombikba öblítjük s kevés horzsakövet téve az oldatba, a kénessav feleslegét kiforraljuk. A lehűtött és gondosan semlegesített folyadékban 0,3 g bórsavport oldunk fel s az oldatot annyi frissen készült (bróm-mentes!) klóros vízzel elegyítjük, hogy annak kezdetben barnás színe szalmasárgára változzék. E célra 20—25 csepp klóros víz rendszerint elegendő. A dugójával elzárt lombik tartalmát jól összerázzuk, majd feleannyi csepp 5%-os. friss KCN-oldattal elegyítjük s ismét összerázzuk. összerázás közben az edényke dugóját néhányszor meglazítjuk, hogy a dugó mellett levő folyadék is megújuljon. Két perc elteltével a reakcióelegyet .2 ml 10%-os HCl-val megsavanyítjuk, mintegy 0,2 KJ-ot szórunk a lombikba s azt dugójával iól elzárva 20 percre félretesszük. Ezután a kiválott jódot 0,01 n Na»S->0

3-tal óvatosan meg.336