Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

9-10. szám - Értekezések - MÁTRAI ISTVÁN: Hallépcsők szerkezeti megoldása

A medencesorozntoe éa a Denll-rendszerfi hallépeső, valamint a ballift elméleti kérdéseit foglalja össze az alábbi tanulmány. Megállapításai az ötéves tenv végrahajtása során elkészülő tiszalöki duzzasztómű hlal1 ép csőjének tervezésénél hasznosít hatók. U. D. C. 626. 882. 2 Hallépcsők szerkezeti megoldása* MÁTRAI ISTVÁN A vízfolyások szabályozása következtében jelentős mértékben megváltoznak a folyóban élő halak életkörülményei. A folyószabályozások eredményeképpen többé-kevésbé szabályozott meder keletkezik, a régi kiöntések a töltések közeire szorítkoznak, kő-, beton-, stb. burkolatok épülnek, így á 'természetes medrek mindjobban eltűnnek, ami jelentős hatással van a halak szaporodására és táplálkozására. Legnagyobb hatást a duzzasztóművek építése okozza, mert az így keletkezett vízlépcsők az egyes bögékben élő halakat úgyszólván teljesen elszigetelnék egymástól, iha nem építenénk olyan berendezéseket, amelyek lehetővé teszik a halaknak az egyes vízlépcsőkön való áthaladását. Ezért szükséges a hallépcsők építése, amiről különben a legtöbb országban vízjogi törvény rendelkezik. A halak számára legkedvezőbb egy kisebb természetes vízfolyáshoz hasonlóan kialakított oldalcsatorna. Ilyenfajta berendezések gyakran épültek, azonban aránylag nagy vízszükségletük miatt csak ott alkalmazhatók, ahol felesleges víz áll rendelkezésre. Olyan helyeken azonban, ahol vízerőhasznosítás is van, takarékosabb szerkezetek alkalmazására van szükség. A ma szokásos hallépcsőknek lrárom fő típusát különböztethetjük meg. Leggyakoribb a medence-sorozatos haUépcső. Ennek lényege egy aránylag meredek, 1—2 m széles csatorna a felső ós alsó vízszín között. Mivel egy ilyen meredek csatornán igen sok víz folyna át nagy sebességgel, ebbe a csatornába egymástól bizonyos távolságra keresztfalakat építünk, amelyeken kisebb nyílások vannak. A halak ezeken a nyílásokon át vagy pedig a keresztfalak átugrásával jutnak a felső bögéb?. A hallépcsők másik típusánál, amit Denil fejlesztett ki. a csatorna oldalából kiálló bordaszerű falakkal csökkentjük le a víz sebességét. Nagyobb, 10—15 m-es vízlépcsőnél igen hosszú hallépcsők adódnának, ha az előbbi két rendszer valamelyikét alkalma znók, ilyen helyeken hal zsilipet (hallift) építünk. Ez egy gyakran tekintélyes alapterületű akna, amelyben hajózsiliphez hasonló működéssel juttatjuk át a halakat az alsó vízből a felső vízbe. A fenti három lényeges rendszeren kívül még számtalan, az előbbiektől kisebb-nagyobb mértékben eltérő hallépcsőt alkalmaznak, de lényegében a fenti alapelvek figyelembevételével. A (különböző rendszerek szerint készült hallépcsők 'hatásosságát gyakran vitatták. Mindenesetre megállapítható, hogy a hallépcsők tervezésénél igen sok szempontra kell tekintettel * A Magyar Hidrológiai Társaság és Limnoíógiai Szakosztályának 1949 május hó 11-d közös vitaülésén elhangzott előadáe. lennünk, hogy a hallépcső kellőképpen működhessen:. Elsősorban döntő a haUépcső alsó vízbe való torkolásának helye. A kitorkolás lehetőleg csendes vízmozgású részbe kerüljön, hogy a hal a lépcsőből kiáramló vizet könnyen észrevegye. Sok hallépcső rossz működésének éppen az az oka, hogy a hallépcső bejáratát a halak nem találják meg és a gáton átbukó víznél próbálkoznak átjutni, ott pedig a nagy lépcső miatt visszazuhannak és a vasszerkezetnél gyakran meg is sérülnek. Nagyobb vízlépcsőnél, olyan helyen, ahol a folyó két ágra szakad, legtöbbször a duzzasztó és az erőmű ágában több és különböző fajta hallépcsőt alkalmaznak. Gyakran a hallépcső alsó betorkolásához a hallépcsőn lefolyó vízen kívül még külön vizmenynyiséget vezetünk, hogy az erősebb vízmozgás odacsalogassa a halakat. Történtek kísérletek a halaknak fénnyel való csalogatására. Talán ennek a módszernek a tökéletesítése lehetne a legcélszerűbb a jövőben. Q/uF[c

l>hg(h+ " ~Q-ju.Fftgh m'Mm. Fii/- 1. ábra. Medonoesorozatos hallépcső. Échclle- i poUsons dlsposée en séris de btnwbm. A medence-sorozatos hallépcső lépcsőzetesen egymás alá sorakozó medencékből áll. (1. ábra.) A medencéket válaszfalaik választják el. Az egyik medencéből a másikba a víz részben a válaszfalakon átbukva, részben pedig a válaszfalak alsó részén levő buvónyílásokon át jut. Kisebb rendelkezésre álló vízmennyiségek esetén a felső bukóvíz elmarad és ilyenkor csak a búvónyílásokon át jut le a víz. A halléposőnél az egyes medencékben előálló vízmélység az alsó ós felső vízszín által alkotott vízlépcső megszabta vízmennyiségtől függ. Ha állandó a felső és alsó vízszint, úgy állandó az emésztett vízimennyiség is. Így az egyes medencékben olyan magas vízszint fog kialakulni, hogy a medencébe belépő és onnan távozó vízmennyiség egymással azonos legyen. A nyomáskülönbség a sefbességváltozási tag és Borda-féle ütközési tag összege Construction des échelles a poissons. Par I. Mátrai, és (Eésumó p. 319.) .309