Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

9-10. szám - Értekezések - LÁNG SÁNDOR dr: Geomorfológiai és hidrológiai tanulmányok Gömörben

Fiatalabb és idősebb kaviesterraszok lel tárásán a k legújabb eredményeit mutatja be az alábbi tanulmány. Az eredmények gyakorlati és elméleti jellegűek. A fiatal k aivics te rrasz lep lekből a környék fejlettebb ivóvízellátását segíthetjük elő, továbbá építőanyagot termelhetünk, amivel p. tervgazdálkodást erősítjük. A fiatalabb és idősebb forraszokból álló térszín konfigurációjának ismereta a terület, fiatal hftgyszerkezetta.ni kérdéseit világítja meg. U. I). C. 551.4 Gömör. Geomorfológiai és hidrológiai tanulmányok Gömörben* (Befejező közlemény) ' LÁNG SÁNDOR DR. V. A SAJÓ MELLÉKVÖLGYEI A GÖMÜRI MEDENCE É-I RÉSZÉN. A Csehiek völgye ugyanolyan prepleisztocén eróziós völgy, mint a Sajó Rozsnyó—Pelsőc közti völgyszakaisza. A Pelsőci fen,sík és a Konyárt plató között alakult ki, valószínű'eg ÉÉNy—DDK irányú törésvonal (-ak) mentén. Utólag, e törés mentén a Konyárt kissé DNy irányban billent meg, elmozdu'ása azonban független attól, vájjon a fennsíkot felépítő mezozoikus mészkövekben milyen, korábban kialakult hegyszerkezet figyelhető meg. (Ha Páskaháza környékén KÉK—Ny DNy irányú metszetet képzelünk a Pelsőci fennsík Ny-i részétől a Konyárt platóján át az üzörényi medencéig, vesszük észre azt, hogy a Konvárt platórösrének felszíne eléír nagy lejtésse

1 DNy felé dől.) A Csetnek völgye alsó szakaszán a fiatalabb üledékek, folyóterraszok.. nagyobb vályoglerakódások nincsenek metr, de Csetnek felett. 3—400 m, sőt a Hradek ÉK-i oldalában, 5—-600 m magasságban a t. sz. f. már megvannak 'a pliocénfcavics rétegei, annak bizonyságaként, hogy lerakódásuk óta még jelentékenyebb kéregmozgások, további eróziós bevágódások (völgyképződés) is voltak. A völgyben folyó Csetnek-patak ailluviuma, hasonlóan a Sajó Pelsőc-—Rozsnyó közti völgyéhez, szintén utólagosan szélesedett ki és töltődött fel. mivel közel 1 Ion széles az ail'uviuma és szélességéhez képest aránytalanul csekély hozamú patak folyik benne. A völgykeTesztmetszet szintén egészen hasonló a Sajó említett völgyszakaszához. Strömpl ama véleményét, hogy a Sajó és Csetnek bevágódása a Pelsőci Nagyhegy két oldalán még nem érte el a karsztfeneket (40p. 21.) módosítanunk kell. Feltételezhető ugyanis, hogy ezek ,a folyók már egyszer elérték egyes völgyszakaszukon a karszt bázisát, majd az utólagos völgyfeltöltéssel újra elrekesztődtek tőle. A Jolsva—Sajó (Murány-patalk) Jolsvánál ér a tektonikus mozgásokkal feldarabolt és különböző magasságra ki eme

11. résziben torlasszá alakult karsztplatódarabkák övezetébe. További útján öt fcisebb-nafryobb pliocén kaviccsal, agyaggal és alluviális hordalékkal részben kitöltött medencén folyik keresztül. A legnagyobb tömegű, finomabb-durvább * A Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályának 1948 november hó 24-i ülésén elhangzott előadás, kva.rc-kristályospa'akavicsbóil, agyagosabb üledékből álló medeneekitöltés pl. Jolsvatapolca— Miglészpataka—Gice. továbbá Süvete—Lice között látszik jól. Tekintélyes tömegét a suvadás, szoliflukció és a Jolsva eróziója mosta már el. Az özörény—Lice közötti, agyaggal kitöltött medence lecsapó'ása azonban, nagyobb oldalvölgy hiányában, a Konyárt mészkőplatója védelmében, nem sikerűit. (Sötét- és világosvörös agyaggal bélelt mélyedéséhez É-on a Konyárt. D-en a Jolsva és a Sajó közötti kavicsos hát csatlakozik, amelynek kavicsát Aoker, a esetnekvidéki hasonló képződményekkel együtt, pleisztocénnek mondja (1, p. 163), annak e'lenére, hogy e kavics teljesen azonos a Cselény-erdő és a Jolsvától Ny-ra sorolt terűlet pliocénbe sorolt kavicsával.) Az özörényi medence felszínének egy részén kis dolinák vannak, (fedett karszt), ezek a vékony vörösagvagt'ikaró alatti mészkőfelszíube rogytak bele. Vizeit részben a Jolsvába, részben karsztos víznyelőbe adja le. A Jolsva vi;e Moréte alatt, mély kanjjonvölayet váj a vastagabb pliocénkavicosal és andezittufával kevert vörösagyagos újharmadkori karsztba. Beváeródása itt még szintén a pliocénban kezdődhetett: a plioeénkav'cstakaró itt 60—80 m magasan van meg (260—280 m t. sz. f. m.), míg Lice táján 300—320 m, Jolsva kornyékén pedig 280 m t. sz. f. m. körül található. A folyó a pliocénben valószínűleg széles, lapos völgyet készített, ame'yen kanyarogva folyt végig, egészen a torkolatáig. Kanyarulatai viszont, a. pliocén végi-pleisztocén bevágódással a középtriász-korá mészkőben kanyonsí erű szűk völggyé alakultak, melyben csak rmfrvon kevés helyen lehet sejteni 5—8, 15—20 és 40 m magasan sziklaterraszok nyomát. A Jolsva torkolata közelében, a heretkei ma^m felett, a balparti dombon szintén pliocénkavics található. Legfelül. 60—70 m magasan inkább aprószemű, mélyebben pedij* öregebbszeműnek látszik a kavics. Szemben a jobbparti le.itőségeken kevesebb kavicselőfordulás van, kivéve a Villótető magaslatait. A Jolsva mellétei szorulatán tisztán látszik a felszíni eróziós eredet. Akár a szomszédos hasonló eredetű másskőszurdokok esetén, úev itt is túlnyomó részben, — több, mint 90°/o-l>an a felszíni eróziónak volt csak szerepe a szűk völgy kialakításában. Eredetileg széles, Études géomorphologiques el hydrologiques dans le bassin de Gömör. Par S. Láng. d

u"és sc. (Résumé p. 317.) .283