Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

9-10. szám - Külföldi Szemle - GOSPODARKA WODNA. Folyóirat ismertetés. Ismerteti: LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR dr.

Ha az árhullám leszálló ágát is meg akarjuk szerkeszteni, akkor az apadásnál ugyanezt a szerkesztést alkalmazzuk, azzal a különbséggel, hogy a 4. ábrán a W + ^ vonalra a középvízhozamot (CD és EF) nem jobbra, hanem balfelé rakjuk fel. Az apadásnál a tarozás ellentettje, „negatív tarozás" lép fel. A t megválasztásával az előzőek szerint már az Z-et és ezzel együtt b helyét is megadtuk. A példánkban t — 6 óra volt, l pedig 8 km-nek adódott ki. Mi azonban a mezőkomáromi idősort akarjuk megszerkeszteni a siófoki idősorból. Siófok—Mezőkómárom távolsága kereken 22 km. A már előbb megszerkesztett b vonalból kiindulva ismét t = 6 óra, 1 = 8 km értékek felhasználásával a c vonalat szerkesztjük meg (3. b. ábra), miajd ebből a t = 4 óra, 1 = 6 km értékeikkel a mezőkoimáromi — a' 3. b. ábrán vastag eredményvonallal kihúzott — idősort. A vízhozamok idősorából könnyűszerrel áttérhetünk a vízállások idősorára. A szerkesztés eredményét — a mezőkoimáromi vízállásidősort — az 5. ábra mutatja. A számított ós észlelt értekek jól megegyeznek. A szerkesztésnek sajnos hiányosságai vannak. Így kényes pontja a szerkesztésnek a t idő megválasztása. Mint láttuk, ez az általunk választott érték nagy szerepet játszik a .szerkesztésben. Megválasztásánál ügyelnünk kell arra, hogy túl nagyra ne válasszuk. A szerkesztésben ugyanis csak a |-iben lévő pontok u vesznek részt. Az ezek közötti, egyenletes vízhozamnövekedéstől eltérő pontok nem érzékelhetők a szerkesztett vonalakon. A t értéket tehát úgy kell megválasztanunk, hogy általa megadott idő alatt .a vízhozamnövebedés lehetőleg egyenletes legyen. Ha ez nem vihető keresztül, legaláihb az eredeti vízhozaimidősor jó kiegyenlítővonalán lévő pontokat használjuk fel a szerkesztéshez. Nem vehetjük azonban túl kicsire sem a t értéket, mert felvételével megszabtuk azt a csatornaszakaszt, amelynek az alsó szelvényéhez az új vízhozamidősort szerkesztjük. A szerkesztések sorozata természetesen — a pontatlanságok halmozódása 'következtében — az eljárás megbízhatóságát csökkenti. Visszatérve .az eredeti feladatra, azt úgy oldjuk meg, 'hogy különböző vízeresztésekhez felvett „típus" vízeresztésekre megszerkesztjük a folyó egyes szelvényeiben a vízhozamok időszerinti grafikonját. Adott esetben a kívánt vízszínemelkedésnek megfelelő vízeresztést hajtjuk végre a beeresztő zsilipen. Visentini módszere tehát elég nehézkesnek mondható. Előnye azonban, hogy teljesen mechanizálható és hogy az árhullám teljes kópét adja, azaz jól ellenőrizhető a természetben. (Folytatjuk.) •HBSlsJIIEDISQEKSiaO Gospodarka Wodna. (Vízgazdálkodás.) A Központi Műszaki Szervezet kiadásában megjelenő, magasszínvonalú havi folyóirat a víziutak, kikötőik, folyószabályozás, vízierő, vízrajz, ivóvízellátás és csatornázás, továbbá a vízhasznosítás kérdéseit tárgyalja — sajnos, csupán lengyel nyelven, ós így a képeken kívül csak az orosz, francia és lángol tartalomjegyzék segíti a gazdag anyag áttekintésében a lengyelül nem tudó kü földit. Az előttünk fekvő 1948-as évfolyam hét füzetben, 360 nagyalakú oldalon 71 önálló tanulmányt ós cikket, továbbá kitűnő hírrovatot (kongresszusi beszámolók, főiskolák és továbbképző tanfolyamok hírei), könyvismertetéseket és lapszemlét tartalmaz. (Az utóbbiak ker tében kétszer is találkozunk magyar vonatkozású anyaggal: a Vízügyi közleményekéről és Babos ZoltánMagyarország öntözései az 1047. évben" című művéről számol be részletesen a lap.) A Gospodarka Wodna műszaki folyóirat. Mégis bőségesen meríthet belőle a hidrológus is. így kiemelhetjük az Odera folyóval kapcsolatos kérdéseknek szentelt vaskos május-júniusi különszámot, Ostromecki J. értekezését az időjárás ezekuláris ingadozásairól. Bac S. professzor cikkeit a talaj vízgazdálkodása köréből, a varsói hidrológiai és meteorológiai intézet,két kiváló tagjának, Dcbski Kázmérnak és Skibniewski Leonardnak vízháztarási tanulmányait (az előbbi tanulságos vita megindítója volt), Mikucki Z. francia nyokomon járó lefolyási vizsgálatait és végül Jarocki W. értékes közleményét a gátak mögötti iszaplerakódásokról. A hírrovat egyik legtanulságosabb cikke az, amelyik a vairsói műegyetemen megnyílt hároméves hidrograjfus-mérnökképző tanfolyamról tájékoztat, inert rávilágít arra, hogy a tervszerű vízgazdálkodás előkészítését a gyökerénél fogják meg a lengyelek. A tanfolyam 30 hallgatóját a vízügyi szolgálat dogozói közül választották ki. A közlekedésügyi minisztériumi víziút-osztály könyvtárának gyarapodási beszámolói me'lett a Bibliográfia rovat és a Folyóiratok szemléje is sok, számunkra érdekes adatot tartalmaz, mert a nyugati — angol, francia, amerikai — szakirodalom mellett bőven tájékoztat a lengyel, orosz ós cseh kiadványokról is. Lászlóffy Woldcmár dr.