Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)
7-8. szám - Értekezések - ERŐS PÁL: A pontyos tógazdaságok takarmányozásának törvényszerűségei és tervgazdálkodásunk új irányelvei
(Pl.: Mennyi lenne a ha'iho/.amunk 200' kg természetes hozamú tóban kh-ként, ha 800 kg csillaigfiirtöt takarmányoznnk, szokásos .népesítést feltételezve: y = bx + c.= 0,4 . 800 + 200 = 520 kg/kh.) Az eddigi halhozam-számítási mód ismertetése után meg kell jegyeznünk, hogy úgy látszik, mintha az összes-hozam a B pontban érné el a maximumát, amin túl nem ismerjük a változást. A maximumon túl nem növekedhet, tehát nem követheti a BC egyenest. hanem az összes-hozamot jellemző pont az FBEG-négyszög területén helyezkedik el valahol. így eljutottunk az eddigi elméletek által körülhatárolt területhez és most a gyakorlathoz kell fordulnunk, hogy a bizonytalanságokat felkutassuk és a halhozamok alakulásának törvényét megszabhassuk. Vizsgálati módszerem. A buzsáki tógazdaság eredményeit tartalmazó táblázatokban levő m'nden egyes takarmányféleség mennyis-égét (x e) átszámítottuk a csillagfürt és a kérdéses takarmányféleség együtthatóinak arányában (ip) csillagfürt mennyiségre, és így megkaptuk, hogy bármely évben a feleleteit különféle lialtakarmány (.re) milyen mennyiségű csillagfürtnek (x) felel meg: majd az így kapott csilagfürtmennyiséget a csillagfürt takarmánytényezőjével (v) osztva, megkaptuk a takarmányhozamot (yt), ezt levontuk a tavakban kapott összes-halhozamokból (y), a levonás eredménye azt a mennyiséget adta, amely a természetes (c) hozamra maradt: ''-val szorozva és osztva5. helyettesítésével; Ezt minden egyes tónál grafikonon ábrázoltuk, éspedig az évektől függetlenül, tisztán a megetetett csillagfürtmennyiság (x) függvényében. Egy c = 100 kg természetes-hozamú tó ada tait ábrázoló grafikont a 2. ábrán adunk meg, Fig. 2. ábra. Gyakorlati adatok ábrázolás;*. üie Damtellung der prahtiseheti Angaben. amelyben az AG és az AC egyeneseket az 1. ábrának megfelelően ábrázoltuk. Az ábrán látható nul-körök a gyakorlatban kapott összes hozamokat (y) ábrázolják, a fekete pontok pedig a fenti módon kiszámított természetes-hozamokat (a — „maradt természetes hozamra" menynyiségeket) jelentik. Első pillantásra is szembetűnő már, hogy a takarmányozás fokozására a nyert halhozamok mindinkább eltérnek az AC egyenestől és ugyanakkor a BE egyenesen belül maradnak. Ezen pontok kiegyenlítő vonala az A és az E érintési pontokban az AB és a BE egyenesekhez simuló másodfokú parabola. A gyakorlati eredményeket ábrázoló pontokat összekötő vonal tehát nem egyenes, hanem parabola, ami azt jelenti, hogy a takarmányozási együttható (v = nem állandó, hanem az AE parabolának megfelelően változó. Ugyanakkor látjuk, hogy a természeteshozamok (a) a takarmányozás nagyobb értékei felé mindinkább csökkennek, mind messzebb esnek a természetes-hozam állandónak képzelt c értékét ábrázoló AG egyenestől. A fekete pontoknak kiegyenlítő görbéje az A és H érintési pontokban az A B és a BE egyenes tükörképét jelentő AF és FH egyenesekhez simuló az a másodfokú parabola, amely teljesen hasonló az AE parabolához, csak « szöggel elfordított ahhoz képest. Vizsgáljuk egy kissé ezt a parabolát: Az 1. ábránkon az AC ós az AG egyenesek közti ordináták adták a takarmányhozamot (yt) a használatos 2,5 Csillagfürt együttható alapján. Most azonban nem elméleti, hanem gyakorlati alapon indultunk ki és az AC egyenes helyett az AE parabolához viszonyítva kaptuk meg távúnk összes hozamait (y). A feletetett takarmánymennyiségből visszaszámítva a csillagfürt 2,5-es együtthatójával a takarmányhozamokat ( ^ ] és ezt az összes hozamokból, azaz az AE parabola megfelelő pontjainak ordinátáiból levonva (y — a kaptuk az AH parabolát. Ezzel a parabolával kifejezett törvényszerűség azt jelenti, hogy — ha a takarmányegyütthatót helyesnek tételezzük fel — a takarmányozás növelésével természetes hozamunk (c,) estik ken, és végül negatív értéket vesz lel. Miután nem tételezhető fel, hogy tavunk természeteshozama (a) az etetés növelésével O-á, vagv azon túl negatív értékűvé váljék, hiszen a tó természetes-hozama egy állandó jellegű értéknek, a tó termőerejének kifejezője, megállapíthatjuk, hogy a természetes-hozam csökkenése és negatív értékűvé való válása látszólagos csak, a térni észetes-hozam továbbra is állandónak (c) tekinthető és az AG egyenessel ábrázolható. Ennek következtében az AH parabola és az AG egyenes közti ordináta-darabok által jellemzett hiányok nem a természetes-hozamot, hanem a mesterséges-, vagy takarmány-hozamot terhelik. Miután a hiányok csak a takarmányhozamból hiányozhatnak, forgassuk fel ezeket az AG egyenes mint forgástengely körül úgy, hogy a H pont a H' (E) pontba kerüljön. .249