Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

1-2. szám - CSAJÁGHY GÁBOR: A hévízi gyógyiszap kémiai, fizikai és termofizikai vizsgálata

KÉMIA-FIZIKA A gyógyiszapoknak a legújabb kutatások szerinti teljes kémiai, fizikai és: termofizikai vizsgálatát mutatja be egy gyakorlati esetben az alábbi tanulmány. A tanulmány ebből a szempontból úttörő jellegű. Eredményei a gyógyászat, és a fürdőfejlesztés szempontjából nagymértékben hasznosíthatók. D. C. 551.312 . 53.08 : 543.3.08. A hévizi gyógyiszap kémiai, fizikai és termofizikai vizsgálata* CSAJÁGHY GÁBOR A természetben geológiai folyamatok révén keletkezett iszapszerü anyagokat úgyszólván a történeti időktől kezdve használja gyógycélokra az emberiség. Ennek oka az, hogy bennük fegyvert talált egy népbetegség: a reuma elleni harcban. Minden országban millió és millió munkaóra megy évente veszendőbe reumás megbetegedések kövtetkeztében és sok országban hatalmas összegeket fordítanak az ellente való küzdelemre. Anglia állítólag 20 millió fontot fizet rá évente a reumás megbetegedésekre, s védekezés céljából egy külön szervezetet állított fel, ez a Birodalmi Reuma Tanács. Számos más országnak van hasonló intézménye. Oroszország annyira fontosnak tartotta az ügyet, hogy még az 5 éves tervbe is felvette a védekezés különféle formáit. Ami a betegség elterjedését illeti, sajnos nem jobb a helyzet nálunk sem. Egyedül az OTI több, mint 450.000 reumás beteget tart nyilván. Hol vannak még a többi nagy szociális intézményünk hasonló adatai s parasztjaink reumás megbetegedéseit senki sem tartja számon. Az elmondottak alapján nemcsak érthető, hanem egyenesen szükségszerű az a törekvés, hogy az orvos kezében fegyvert jelentő iszapszerű anyagoknak kémiai és fizikai összetételét, valamint termikus tulajdonságait minél jobban megismerjük. A megismerés terén határkövet jelent az International Society of Medical Hydrology — röviden: I. S. M. H. — azon elhatározása, hogy nemztetközi használatra alkalmas általános irányelveket dolgoztat ki, amelyeknek alapján a gyógyászatban alkalmazható iszapszerű anyagokat leírni, osztályozni és megvizsgálni lehet. A társaság ú. n. „Peloid-Bizottsága" 1931-ben kezdte meg idevágó munkálatait és ezek eredményteit az Archives of Medical Hydrology 1938-as évfolyamában közzétett ú. n. ,,Peloid-Jelentésben" hozta nyilvánosságra, ügy a fenti társaságban, mint magában a Peloid-Bizottságban Magyarország is képviselve volt. A vizsgálatokat a Peloid-Jelentésben lefektetett és nemzetközileg is elfogadott általános irányelvek szerint végeztem. A vizsgálatokhoz szükséges mintát a forgalombahozatal céljára kellőleg előkészített, őrölt és szitált kereskedelmi áruból vettem, de ahol arra szükség volt, a meghatározásokat az eredeti, természetes állapotban lévő anyagon végeztem el. A vizsgálati eredményeket „használatra-kész állapoti-a" és ahol annak értelme volt' a „szárazanyagra" vonatkoztatva is megadtam. Használatra-kész állapotnak a teljes vízkapacitás 80%-át vettem, amikoris az anyag víztartalma 42.5%. Ez a vízmennyiség felelne meg tehát a göngyölésre-kész állapotban levő anyag víztartalmának. Az anorganikus alkatrészeket a használatra-kész állapotú peloid, valamint a benne levő víz 1000 grammjára vonatkoztatva is kiszámítottam. Ebedet és osztályozás. A hévizi melegforrás délfelöl meredekfalú tölcsére mindjobban kiszélesedik, s végül egy kis tavat képez, amelytet minden oldalról tőzegtelep vesz körül. Pantó Gábor szerint feltételezhető, hogy a tőzeget nagyobbrészt maga a tó termelte. PoUen-vizsgábatokkal lehetne esetleg eldönteni, hogy mi keletkezett telőbb: a hévforrás, amely a melegkedvelő növények részére kedvező feltételeket teremtve a tőzegképződést megindította, vagy pedig egy már meglévő tőzegtelepen tört keresztül a hévforrás felszálló vize. Az iszap keletkezését ez annyiban érinti, hogy amennyiben az első eset áll fenn, úgy a hévforrás nemcsak fogyasztója, hanem egyúttal termelője is a tőzegnek. T. i. az iszap úgy képződik, hogy a hévforrás áramló vize a tőzegtelepből finom részeket szakít le, és azokat saját iszapjával keverve, részint magában a tóban, részint annak levezető csatornájában lerakja. Pantó szerint a kimosott tőzegrészek helyére a part ftelől újabb részek nyomulnak lehetőséget adva újabb iszapképződésre. Az elmondottakból látjuk, hogy az iszap mintegy átmenetet képez a tőzeg és forrásiszapok között, tehát úgynevezett kevert iszapról van szó. A Peloid-Jelentés is a kevert iszapok közé sorolja. (Lásd: Rteport on Peloids. — Archives of Medical Hydrology. 1938. 1. 14. oldal). Külső leírás. Az eredeti anyag sötétszürke színű, légszáraz állapotban színe világosabb. A légszáraz anyag gyengén földesszagú, az eredeti, természetes állapotban levő anyag erősen kénhidrogénszagú. Használatra-kész állapotban az iszap lágy, fövényes tapintású, nem ragadós. Mikroszkópiai vizsgálat. Az allápok elhalt növényeinek erősen humifikálódott szerves maradványain kívül kovamoszatok vázai, édesvízi szivacsok skelett-tűi láthatók mikroszkóp alatt (1. kép), apró csigahéjak és héjtöredékek mellett. Az ásványi alkatrészek között a mészkő dominál, amennyiben a szárazanyag 60%-át ez teszi ki. Jelentőségéről a későbbiekben még szó lesz. Venkovits István meghatározott ezenkívül kvarcot, földpátot, csillámot és amfibolt. * A Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályának 1948. május hó 12-1 ülésén elhangzott előadás. Chemical, Physical and Thermo-physical Analysis of the Medicinái Mud of the Thermrd Bath of Hévíz. By G. Csajág(hy( (Hungárián text witlh fig. on p. 53.) 24