Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

7-8. szám - Értekezések - SZABADOS MARGIT dr: A Fehér tó Volvocales és Flagellata vegetációja

Összefoglaló s. 1° Eddigi gyűjtéseim eredményét az i. táblázatba foglaltam össze, amely szerint 36 faj, 6 varietas, 3 nova varietas és 2 forma volt a Fehértóban gyűjtésemkor. Ezekből a Nagy Magyar Alföldre új: 2 faj: Euglena. Grosolii, Tracheloinonas a'brupt.a, 2 variatio: Lepocinclis texta var. pachyderma, Traohelomonas hirta var. duplex, és , 3 nova variatio: Euglena fusca nov. var. ininirna, Euglena proxima nov. var. miniina, Phaeus pyrum nov. var. Győrffyi Szabados. 2° Néhány — különben merev periplastot _ viselő Flagellata faj (Euglena acus, Phacus " torta, Ph. pyrum) — bizonyos fokú „metaboliát" mutat. A periplast merevsége csökkenését összefüggésbe lehet hozni a víz nagy fokú hidrogénionkoncentrációjával. A víz kémiai öszszetétele a periplast fehérjeszerű anyagát ilyen irányban változtatja, meg. 3° Igen gyakori az „apochloroticus" egyed (Euglena acus), ami viszont a bőséges haltáplálék (zabliszt, stb.) befolyásának eredménye lehet. Mint nyers kultúra, bőséges táplálékul szolgál a benne lévő planktonikus szervezeteknek, melyben — mint gazdag tápoldatban — nagyon felszaporodik a paraimyhum mennyiség. Evvel magyarázható meg az a jelenség, hogy az Euglena oxyuris — a fajra jellemző 2 paraimylum helyett — 4 nagy, fejlett paramylumgyűrűvel rendelkezik. 4° A Trachelomonas-ok 'héja igen gyakran színtelen- vagy világosbarna színű, de sohasem sötétbarna, jeléül annak, hogy a vízben osaik minlimális Fe mennyiség áll a liéj felépítésében a sejtek rendelkezésére.

9 5° Feltűnő az Euglena granulata chroniatoplhoronjának változatos megjelenése és ugyancsak e fajnak az Eutreptiára emlékeztető élénk metaboliája. 6° Az Euglena viridis egyedek között igen sokat találtam olyanokat, melyeket egy Chytridium-féle vízigomba a: Rhizidium Euglenae (Alex.Braun) inficiált. A' gömbölyű, vagy hosszúkás tömlőben nyüzsgő rajzók addig feszítik az Euglena sajt periplast.iát, míg az engedve a nyomásnak felreped és a rajzók hitelen szétszóródnak a vízben. IRODALOM. 1. Deflandre, M. G.: Sur ciu^quies Euiiifenaoéeí; nouvelles du Venezeulla. — Bulletin dm Musenm National d'Histoire Vaiturelle. Paris 1:926., p. 121—422. 2. Deflandre, M. G.: Monognaphie du génre Tnaohelomonias Ehren.b. — Paris, 1926—27. 3. Dre epol«ki, R.; Príyezynok do zóaimosci i)olskieh Euglenin (Suplement a la connaissance des Eug.eniens de la Bologrce.) -r Tabl. I.—VIII. - Kopern. K<Mmo8. R. L. Zesz. 1. Lwow, 1923., p, 173—270. 4. Berke Sándor: A szegedi Fehértó talaj viszonvai. — M. K!ir. Földm 1 v elésüi; yi Mini zt'úrium „A Magytar Sz .keséik" e. kiadványából. Budapest, 1904. p. 145—166. 5. Irmldi Molnár László: A szegedi Fehértó. — A szeged i AlföMikutaitó Bizottsá,g Köuyvtána, III. Szialkosztálv Közleményed. Szeged, 1929. 6. Lemmernmnn, E.: „Eug'leniae" :« Piasoher's: Die Síi s-svvasserflora Deutschlands, ö terreiohs und der Sdhweiz. —— H. 2. Flia.gel.a4ie. II. Jena, 193.1., p. .113—1133. 7. Pascher, A.: „Voivooalee". — D o SÜBSwaSBerflora DeoitschUeanids, ös'tiorrteichs und der Sohweiz. — H. 4. Jenia, 1927. 8. Pascher, A.: Neue oder wen'iig bekannte Protisten. XXI. Neue Fliagel latén. — Arohiv für 1'rotisten.kunde. 65/3. Jena, 1929., p. 4:26—404. 9. Straub János: A magyarországi szilksós tóvizek Ikémiial összetétele és hasznosítása. — Közlemény a Tisza Lsítváu Tudományegyetem Orvosi Vegytani Intézetéből. — Debreceni Szemle. 1936. X. óvj. Debrecen: 200—203. ^•IflBQHBEniBBECaaB* Haltenyésztés—Halászat—Halászati ipar. (Folytatás a 201. oldalról.) 3. A tógazdasági halakat nemcsak tenyészteni kell, jhianem az állományt a lehetőségekhez képest meg is kell védeni a betegségek pusztításaitól, amelyek igen gyakran megtizedelhetik, sőt teljesen ki is pusztíthatják az állományt E fontos problémakörből megjelent cikkek klözül F. V. Gintov, E- M. Lyajman, A. J. Svoljanszkája, G. T). Goncsárov, /. A. Sztarcev tollából megjelenteket emelem lka. 4. A halászkolhózokról és ezek fejlesztéséről ugyancsak azárnos cikk jelent snieg. így a halászkolhozok új, hatalmas fellendüléséről t. P. Kvzin és Sz. N. Diko száimolnak be. 5. V. G. Andrejev a folyóvízi Vetőhálók fogóképességének fokozásáról, I. Zikov az észak káspi-ii tengeren állító hálóikkal dolgozó ftialászmiestereknek a „titkaidról, V. P. Otmaliov a „tral"-nalk in,int a tengeri rakok fogására iá likai inas aszik őznek a használhatóságáról írtaik. 6. A Szovjetunió népgazdaságának legyik igen .jelentős tételét képezi la tengeri, de különösen a távollkeleti, óceáni halászat. A távolkeleti halászat fejlesztése érdekében elsősorban is új káderek nevelése s z ükséges a távol keleti ha lászat é» h alászati ipar számára, P. A• Moiszejev fölhívja a távoLkeleti halászat jelentőségére a figyelmet. /• V. Kizevetter professzor a távolkeleti halászati üzemek laboratóriumában vég-zett és végzendő kísérletező munkáról ír, P. L. Pirozsnyikov, a Csendesóceáni Halgazdasági és Oceánográfiaii Intézet igazgatója, a távolkelet halászatára vonatkozó vizsgálatok időszerű feladatait ismertette. A távelkeleti halászati iparról, ennek teljesítőképességéről és jövőbeni kilátásairól A. G. Kaganovszkij írt értékes cikket. 7. A tervszerű halászat segítése érdekJéten szükséges, hogy a tengeri halak és egyéb szervezetek elterjedését, gyakoriságát, csoportosulását ós (vándorlását ismerjék. Ilyen irámyii cikkek A. E. Gorodnicsij, P- G. Boriszov, V. N• Majszkij. A. P. Golencsenko, A. N. Szvetovidnv tollából jelentek meg. 8. Sok vízi szervezet poziitív fototropizmusról tesz tanúságot. Ez azt jeleníti, hogy ci fényre öszszegyüliekeznek és anmak közelében tartózkodnak. Ezt használja fel, 411. akiarja felhasználni a mo dern halászati technika és kísérletek folynak B Szovjetunióban is a villanyfény segítségével történő halászatra. Erre vonatkozó megfigyelésekről és. tapasztaltatokról számolnak be P. G. Boriszov prof., V. M. Pocsekájev és A. K- Tokarev kutatók. (Folytatás a 256. oldalion.) .219