Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

5-6. szám - Értekezések - LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR dr.: A dunai és tiszai árhullámok időtartama és gyakorisága

A külöböző magasságú d/uniai és tiszai árhullámoknak— a folyó vízjárására jellemző időszakaira vonatkozó — időtartamát és gyakoriságát foglalja össze az alábbi tanulmány. Eredményei a nagyobb folyami építkezések munkagödör körülzárásainál, munkaállvány építéseinél, kikötőpartfalak emelésénél, kikötői rakodóteriiletek létesítésénél, hidak alsó élmagasságá. nak meghatározásánál és árvédelmi töltések méretezésénél hasznosíthatók. U. D. C. 551.482.215.3:627.512:519.24 A dunai és tiszai árhullámok időtartama és gyakorisága (Statisztikai tanulmány.) LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR DR. 1. A tanulmány gyakorlati jelentősége. Nagyobb folyami építkezések munkatervének elkészítésénél (pl. hídpillérek alapozásával kap­csolatban) gyakran merül fel az a kérdés, hogy milyen magas árhullámra számíthatunk a mun­kára előirányzott időszakon belül és. hogy egy­folytában hány napon át lehet a vízállás egy bizo­nyos szintnél magasabb? Ilyen adatok alapján állapítható meg, hogy milyen magasra kell vinnünk a munkagödör kö­rülzárását, vagy milyen szinten helyezzük el a munkaállvány padozatát. Ha a folyó vízjátéka nagy, érdemes természetesen mérlegelni, hogy a legmagasabb várható árhullám fölé menjünk-e, — vagyis .abszolút" biztonságra törekedjünk, — avagy készítsünk alacsonyabb körülzárást (mun­kaállványt), ami lényegesen olcsóbb, de egyér­telmű az elöntés kockázatának vállalásával. Ezt a gazdasági kérdést csak megfelelő statisztikai adatok alapján lehet eldönteni. Tudnunk kell, hogy mi a valószínűsége az egyes évszakokban a különböző magasságú árhullámok előfordulá­sának, ill. mekkora a különböző magasságú víz­állások várható időtartama. Kikötőpartfalak és kikötői rakodóterületek magasságának megválasztásánál is szó lehet róla, — különösen, ha csak időszakos forgalomra kell számítanunk, — hogy a tervezésnél nem az előfor­dult legmagasabb árvízszintet, hanem a főfor­galmi idény várható legmagasabb árhullámát vesszük alapul. Sőt, ha ennek az árhullámnak az előfordulása ritka, esetleg kisebb tőkebefektetést igénylő, alacsonyabb műveket építünk, és vállal­juk a víziforgalomnak a kikötőberendezések időn­kinti elöntéséből származó néhány napos megbé­nulását. Olyan helyen, ahol a hajóforgalom nem nagy, vagy a közlekedő hajók között csak kevés magas­felépítményű jármű van. még a hidak alsó élma gasságának meghatározásánál is szóbajöhet, hogy a biztosítandó hajózási űrszelvényt ne az — eset­leg csak 50—100 évenkint megismétlődő — legma­gasabb árvízszinttől, hanem valamely gyakrab­ban előforduló, alacsonyabb vízszinttől számítsuk. A közúti forgalom arányainak rohamos növeke­dése folytán ugyanis meggondolás tárgya lehet, hogy a nemzetgazdaság szempontjából mi jelent nagyobb kárt: a hajózás időnkinti, átmeneti kor­látozása azért, mert a hídszerkezet viszonylag ala­csiony, vagy, — magasra helyezett híd esetén, — a nagyobb vesztett magasságból a közúti forga­lomra háramló állandó teher? Végül árvízvédelmi töltéseink méretezésével kapcsolatban érdekelhet a különböző magasságú vízállások előfordulásának gyakorisága és tar­tama. A mai töltésszelvény-alakok hosszú törté­nelmi fejlődés eredményei, de egyáltalában nem biztos, hogy a leggazdaságosabb megoldást kép­viselik. Nagyon kevéssé valószínű továbbá, hogy egy hosszabb védelmi vonal egyforma mintaszel­vény szerint készült különböző magasságú szaka­szai azonos biztonságot nyújtanak az átázás és megcsúszás ellen. Az ármentesítés ügyének állami kézbe vétele után- — amikor olyan régóta esedé­kes töltéserősítéseket kell végrehajtanunk, ame­lyek ezelőtt az érdekeltség anyagi erőtlensége vagy rövidlátó szükkeblűsége miatt nem történtek meg', — elsőrendűen fontos, hogy a tudomány mai állásának megfelelően megállapítsuk a mű­szakilag legjobb és egyben leggazdaságosabb szel­vényalakot. A méretezésnek talajmechanikai elvek alapján, a szivárgási g-örbe alakulásának figye­lembevételével kell történnie. A szivárgási görbe meghatározásához azonban pontosan kell tud­nunk, hogy a különböző szintet meghaladó vízál­lások egyfolytában hány napon át fordulhatnak elő. 2- A tanulmány szükségessége­A vízrajzi adatok szokásos feldolgozása a fel­sorolt gyakorlati kérdésekre nem ad választ. A Vízrajzi Évkönyben megtalálhatók egy tíz évből számított átlagos esztendő jellemző vízállá­sai. Megtudjuk belőlük, hogy az egyes hónapok­ban mekkora volt a legnagyobb (és legkisebb) elő­fordult vízállás, és mi az összes napi leolvasások középértéke. De egyáltalában nem mondják meg ezek a számok, hogy a hónap szokásos, gyakran előforduló árhullámai milyen magasra emelked­nek. Budapesten pl. az 1931/40. évtized októberi kö­zépvize (a szokásos szimbólummal jelölve KÖV) 284 cm, az októberben előfordult legnagyobb víz (NV) 536 cm. Az ilyen magas vízállás azonban meglehetősen ritka, amiről közvetlenül meggyő­ződhetünk a szóbanforgó tíz év októberi nagyvizei­nek alábbi adataiból: Év V 1931 1932 1933 1934 1935 193G 1937 1938 1939 1940 Októberi NV... 522 24i 347 270 304 374 536 273 490 407 em Ezek szerint számos méretezési feladat esetén túlzás lenne az 536 cm-es októberi nagyvízzel szá­molni. De azt, hogy a megengedhető kockázatnak megfelelően mekkora értékikel számoljunk, csak a rószletadatok birtokában tudjuk eldönteni. Eze­ket viszont csupán az évkönyv több egymásutáni kötetéből, külön fáradsággal szedhetjük össze. Durée et fréquence des o.ndes de crue sur le Dinube et la Tisza. Par \V. Lászlóffy, d eur és sc. techn. (Résumé p. 189.) .136

Next

/
Oldalképek
Tartalom