Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

3-4. szám - Értekezések - WOYNAROVICH ELEK dr.: Pontyivadék tenyésztése rizsföldön

tus második felétől gyakran találhattunk a töltéseken agyonvágott pontyokat, melyek olyan nagyok voltak, hogy a gyilkosuk már nem tudta lenyelni őket. A lehalászás szeptember 20-án kezdődött és kétnapos megszakítással hét napig- tartott. Lehalásztunk 7500 darab ivadékot 7 q súlyban, ami 9.3 deka átlagsúlynak felel meg, tehát kézrekerült a behelyezett ivadék 30—35%-a. (2. kép.) Igen nagy szétnövés volt tapasztalható. Míg a legnagyobb ivadék 73 dekás súlyú volt, utána 3 drb 71 dekás következett és mintegy 300 drb érte el a fél kilogrammon felüli súlyt (3- kép), addig szép számmal akadtak egydekás egyedek is, meTerület m» Népesít és Repeuplement Lehalászás C a p t a g e Átliiffsúly dkg Superficie m

2 darabsz. piéces súly ff poids n darabsz. piéces súly kff poids kg poids moyen dkg 1400 3—400 250 145 14 9.6 1400 3—400 250 192 18 9.3 1400 3—400 250 166 17 10.2 1400 3—400 250 260 25 9.6 Szikség talajú földek, ahonnan a rizs kipusztult. Terrains aloalins oü les riziéres ont péri. Természetes hozam kat. holdanként 74 kg. Természetes hozam hektáronként 128 kg. Rapport naturel par hectare 128 kg. Teriilet m" Népesítés R ep eup lement Lehalászás € a p t a g e Átliigsúly dkg Superficie m* darabsz. pifices súly g poids g darabsz. piéces súly kg poids kg poids moyen dkg 1400 3-400 250 173 21 12.1 1400 3—400 250 156 40 25,6 1400 3—400 250 120 35 29.1 Jótalajú földek, ahol kitűnő rizstermelés volt. Rizikres avec un rapport abondant. Természetes hozam kat. holdanként 130 kg. Természetes hozam hektáronként 225 kg. Rapport naturel par hectare 225 kg. lyeket főként a tápláló csatornákból fogtunk. Az állomány legnagyobb százaléka 10—25 dekát nyomott. Fig. 2. kép. Eb. 10 dkg-os átlagsnlyú lehalászott ivadék. Alevins captés de o.i kg de poids moyen. Fig. 3. kép. 0.5 kg súlyú lehalászott pontyivadék. Alevins captés de 0.5 kg. Azoknak, a rizstábláknak a lehalászási adataiból, amelyekből a hal elszökése kizárt volt, kiszámíthattuk a körülbelüli természetes hozamot, amit az alábbi táblázat érzékeltet. A fentiek alapján állítható, hogy rövidített tenyésztési idő alatt (87 nap) is kiválóan növekedtek a pontyok. A rizsföld (4. kép) halhúshozamának kiszámításánál csupán ezekre az adatokra támaszkodhatunk, mivel a táblánként külön-külön gondosan népesített ivadékok folyással szembe kijöttek a tápláló csatornákba és ezeken keresztül a rizsföld legtávolabb eső pontjaira is elkalandoztak. Érdekes volt, hogy a lecsapoló csatornákból egyetlen egy ivadékot sem fogtunk. A pontyivadék ösztönös viselkedésének eredménye ez, mely szerint elsősorban a folyás ellen úszik; természetesen a rizstáblák lecsapolásakor a lecsapoló dudák rácscsal voltak ellátvaA továbbiakban azt szeretnénk megvilágítani, hogy miért alkalmas a rizsföld ivadék-ponty tenyésztésére. A rizsföldeket a könnyebb eláraszthatóság céljából 1—15 holdas, állandó töltéssel körülvett táblákra osztják fel, a táblákat pedig ideiglenes jellegű, ú. n. hullámfogó gátakkal fiókokra osztják. Egy ilyen fiók a tenyésztési idő alatt többékevésbbé zárt terület és egyszerű szerkezetű fadudával vagy más alkalmas vízeresztővel van összeköttetésben a többi fiókkal, illetőleg a tápláló csatornával. Az egyes fiókokat határoló gátak földanyagát úgy emelik ki, hogy közvetlen a gát mellett árok marad vissza, mely különböző mélységű lehet, de általában a rizsföld felszínénél 30—80 cm-el mélyebb. Ilyen árok van az egyes fiókok 2—3 oldalánA rizsföldeket nyáron stagnáló víz borítja, ami erősen felmelegszik és elszaporodik benne a zsenge ivadék táplálékát jelentő megszámlálhatatlan lebegő élőlény. A felmelegedő vizet felkeresik a különféle rovarok, így a szúnyogok, szitakötők, kérészek, bogarak is, melyek ide rakják le petéiket és így végeredményben a haltáplálékot gazdagítják. A tápláló víz csupán az elpárolgó és az elszivárgó vizet pótolja; kivétel a túlságosan sziksós talajú tábla, melyet az elárasztásra felhaszr 116