Hidrológiai Közlöny 1949 (29. évfolyam)

7-8. szám - A limnológiai kutatás jelentősége a tervszerű vízgazdálkodásban

A limnológiai kutatás jelentősége a tervszerű vízgazdálkodásban Ha valahol vízgazdálkodásról kerül szó, akkor rendszerint a vízzel kapcsolatos műszaki feladatok megoldására, (pl. folyószabályozásra, hajózócsatornák, vízerőtelepek, öntözőművek létesítésére, lecs ápolások tervezésére, avagy vízvezetékek építésére, stb.) gondolunk. Mindezek a feladatok a víznek a természetben való kör- * forgalma során felszabaduló szabad energia hasznosításán alapulnak. A víz körforgalma természetben a termodinamika nézőpontjából szemlélve lényegileg megfordítható körfolyamatnak tekintendő. Ezt a körfolyamatot külső körfolyamatnak nevezhetjük, mert mint látni fogjuk,egy másik, a víz belsejében végbemenő, tehát belsőnek nevezhető körfolyamatról is beszélhetünk. A külső körfolyamatban a víz a napsugárzás hőenergiájának felvétele után, túlnyomórészben a tenger ' felszínéről, mint a legmélyebben fekvő földi szintről (a különböző magasságú szinteken elhelyezkedő édesvizekről elpárolgó víz a körfolyamatban résztvevő vízmennyiségnek csak kicsiny hányadát teszi ki) párcrigás útján a légkörbe hatol és ott nagymértékben kiterjedvén tekintélyes magasságokba emelkedik. Ez a körfolyamatnak energia felvétellel végbemenő első szakasza, • melynek folyamán a napsugárzás hőenergiájának egy része helyzeti energia alakjában halmozódik fel a vízgőzben. Lehűlés folytán a vízgőz csapadék alakjában ia föld felszínére hull és a gravitáció hatására ismét a legmélyebben fekvő földi szint, vagyis a tenger felé törekszik, miközben a beléje helyezett potenciális energia kinetikai energia alakjában felszabadul, amelynek lehetőgn célszerű kihasználása nyújtja a vízgazdálkodás műszaki feladatait, de egymagában nem meríti még ki a víz gazdasági hasznosításának minden lehetőségét. Ugyanis a víznek most vázolt külsőnek nevezett körfolyamatán kívül egy termodinamikailag tökéletesen azonos belső körfolyamatáról is beszélhetünk, mely a külső körfolyamattól lényegileg csak abban különbözik, hogy míg annak energiaforrása a napsugárzás hőenergiája, addig a belsőé a napsugárzás fényenergia készlete. Ezzel a belső körfolyamattal foglalkozik a limnológia elsősorban, noha a limnológiai kutatás során a víz külsőnek nevezett körfolyamatára is figyelemmel kell lennünk, mert a kettő szoros kapcsolatban áll egymással. A víz belsejében lejátszódó belső körfolyamatot a vízben, — mint élettérben - kialakult életközösség bonyolítja le. A víz igen nagy 'hajlandóságot mutat arra, hogy életté r r é alakuljon. Erre a vizet nagy oklókópessége tesá alkalmassá, minek folytán a talajból és a légkörből felveszi mindazokat az anyagokat, amelyek a szerves anyagoknak széndioxidból és víziből való felépítésére szükségesek. Az élet- csirái mindenütt jelen va nnak és minthogy a föld felszínén a szerves élet legfontosabb energiaforrása a napfény is rendelkezésére áll, a víz rövid időn belül benépesül, vagyis élettérré, helyesebben magasabbrendű biológiai egységgé — holocönoiddá — alakul. Ez az oka annak, hogy a föld felszínén steril vizet nem találunk. Ne gondoljuk, hogy a víz belsejében lejátszódó megfordítható körfolyamat hasznosítható e n e r g i á j a —a víz külső körfolyamatához viszonyítva csekély. Erről tájékozódást nyújthat az olajkutatásnál felszínre került szénhidrogének nagy energiakészlete, ami tulajdonképpen nem egyéb, mint az évmilliókkal ezelőtt elpusztult tengeri szervezeteik testmaradványaiban potenciális energia alakjában felhalmozott napfény sugárzó energiája. Az eutrof (jó termő) édesvizek szervesanyag termelőkópesssége . lényegesen nagyobb mint a tengeré.- Az itt felhalmozódó sugárzó .193